A mintegy nyolchektáros területen helyreállítják a veszélyeztetett vagy már teljesen eltűnt kertépítészeti elemeket: a partert, a hercegnői kamarakertet, valamint a tavat és a hidat. A beruházás keretében elvégzik több száz idős fa ápolását és újak ültetését, cserjéket, rózsákat, talajtakarót és évelőket telepítenek, a fentieken túl padok kihelyezése, szórt burkolat építése és gyepesítés szerepel a kastélymúzeum felújítási terveiben.

A projekt műemléki, művészettörténeti, kerttörténeti és kertépítészeti szempontból az 1885-89 között megvalósult állapot lehető legpontosabb helyreállítására törekszik. A kastélypark akkori képe Henry Ernest Milner elképzelései szerint alakult ki. A 19. század második felében Angliában, Dániában és Svédországban dolgozó angol tájépítész a viktoriánus kertművészet legkiemelkedőbb példáihoz méltó kertet alkotott Keszthelyen.

A park akkori stílusjegyeinek, térszerkezetének, növényállományának helyreállítása mellett a beruházás a védett növény- és állatfajok létfeltételeinek biztosítására és a sajátos élőhelyek védelmére is törekszik. Az alapos történeti és kertrégészeti kutatáson alapuló tervek elkészítését geodéziai és növényállapot-felmérés is segítette.

A keszthelyi kastélypark az ország csekély számú nemzetközi jelentőségű történeti kertjeinek egyike, amely jelenlegi szétszabdalt és csonka formájában is párját ritkítja, nemcsak változatosan és gazdagon kialakított részletei, egzotikus növényfajai és kertépítészeti különlegességei okán, hanem széleskörű ismertsége miatt is. A park 1945 után súlyos károkat szenvedett: területét felosztották, majd 1986-ban közúttal szelték ketté. Ugyanebben az évben elkészült a park felújítása is, ám az akkori jó szándékú beavatkozások nem a történeti hitelesség jegyében történtek, így az ültetések, burkolatok és berendezési tárgyak előnytelenül befolyásolták a kastélypark megjelenését. A legutóbbi helyreállítás óta ráadásul a park állapota jelentősen leromlott.