Kiindulás, alapelvek

Versenyképességi ajánlásainkat az alábbi három fő motívummal kívánjuk megalapozni:

1. A TDM több mint pályázat: életképes turizmusirányítási konstrukció, még akkor is, ha a TDM-szervezetek nem jöttek volna létre ekkora számban pályázati források nélkül.

2. A TDM több mint szervezetfejlesztés: a szervezet célja a minél magasabb vendég- és vendégéjszakaszám elérése, továbbá az egyre magasabb fizetőképességgel rendelkező kereslet elérése.

3. A turizmus és így a TDM is gazdasági/üzleti tevékenység (és nem segélyszervezet)

A TDM-fejlesztés indokoltsága: a desztinációk közötti egyre kiélezettebb verseny.

Napjaink talán egyre meghatározóbb és a mindennapokat egyre inkább átható trendje a desztinációk közötti egyre kiélezettebb verseny. Az utazók tapasztaltabbak és műveltebbek, tehát kevésbé az egyes szolgáltatásokat, hanem sokkal inkább a desztináció egésze által ígért élmények összességét keresik. Kínálati oldalon pedig egyre több versenyképes kínálattal rendelkező desztináció jelenik meg világszerte, amelyek a komplexitás mellett egyedit és különlegeset is tudnak nyújtani. Emellett a desztinációk elérése egyre kevesebb akadályba ütközik a globalizáció, a határok jelentőségének csökkenése, valamint a közlekedési eszközök és infrastruktúra elérhetősége és az utazási idők csökkenése révén.

A TDM-szervezetek szerepe és feladata

1. Gazdasági szerep erősítése

A TDM-szervezetek sokrétű feladatainak elvégzé-sét jelentősen akadályozza a napi túlélésért vívott harc, az elnyert támogatások lehívása, a korábban odaígért önkormányzati támogatások „realizálása”, a tagdíjak beszedése, valamint az önálló gazdasági tevékenységek beindítása és pénzügyileg fenntarthatóvá tétele. A TDMSZ-ek tehát nem hasonlíthatók egy garantált működési forrásokkal rendelkező marketingszervezethez, minden piaci, pályázati és lobbilehetőséget latba kell vetniük a desztináció marketingtevékenységeire rendelkezésre álló forrásaik maximalizálása érdekében. Ennek értelmében a TDMSZ inkább hasonlít piaci szereplőhöz (vállalkozáshoz), amelynek célja a profit maximalizálása helyett a marketingre fordítandó források maximalizálása.

2. Ahány hely, annyi szokás, azaz ahány desztináció, annyi szükséglet elv elismerése

Mesterségesek azok a szakmai viták, amelyek a TDMSZ-ek tevékenységi köreit hivatottak meghatározni, mivel ahány desztináció, annyi szükséglet, azaz ahány probléma, annyi megoldási javaslat. Egy néhány tízezres vendégéjszakaszámmal rendelkező desztináció esetében nyilván fontosabb a termék- és vonzerőfejlesztés, míg egy több százezres vendégéjszakaszámmal és egyedi termékkínálattal rendelkező desztináció esetében a branding és az önálló arculat kialakítása lehet a meghatározóbb. A „Meddig terjedjen a TDMSZ-ek kompetenciája?” kérdésre nem lehet egységes választ adni. Ahol nincs garantált programszervező, ott nyilván a TDMSZ fog e deficit betöltésére törekedni. Ahol nincs kerékpárkölcsönző, ott nyithat egyet a TDMSZ. Ahol nincs beutazásokat szervező iroda, ott a TDMSZ fogja ezt az űrt betölteni, és ha kell – egy napon túli tartózkodás esetén –, az utazásszervezői jogosultságot megszerezni. Ahol nincsenek színvonalas és igényes ajándéktárgyak, és senki nincs, aki ezt vállalná, ott lehet, hogy a TDMSZ veszi kézbe az „ajándéktárgyüzletet” is.

3. A turizmus helyi szereplőinek aktivizálása

A lényeg a turizmus helyi szereplőinek aktivizálása, hogy ők jobban magukénak érezzék a desztináció egészében zajló turisztikai folyamatokat, továbbá olyan szereplők is bekapcsolódjanak a közös munkába, akik korábban nem vagy alig vettek részt a helyi turizmusközügyek alakításában. A szereplők aktivizálása leginkább konkrét projektek és megfelelő együttműködések révén érhető el.

4. Komplex mini-marketingszervezetek megerősítése

A helyi TDMSZ-ek mint komplex mini-marketingszervezetek a marketingmix 4P-jének mindegyikét képviselik: a marketingkommunikáció mellett a desztináció szolgáltatásait értékesítik, közvetett és – saját termékeik révén – közvetlen hatást gyakorolnak a termékfejlesztésre, továbbá saját szolgáltatásaik kapcsán önálló árpolitikát is folytatnak. Azt, hogy a fő hangsúlyok hol helyezkednek el, az adott desztináció szükségletei kell, hogy meghatározzák. Minél nagyobb – vendégéjszakaszámban – egy desztináció, annál inkább a branding-márkázás és a marketingkommunikáció kell, hogy a fő prioritásokat képezze, hiszen a magas kereslet feltételezi a megfelelő számú és minőségű piaci szereplőt, akik az „egyéb” feladatokat elvégzik. Kisebb desztinációk esetén minden bizonnyal alaposabban kell „belenyúlni” a termék- és vonzerőfejlesztés, a garantált programfejlesztés stb. vonatkozásaiba.

5. Helyi TDMSZ-ek szorosabb bevonása a már meglévő országos turisztikai marketingstruktúrába

A helyi TDMSZ-ek erősítik a már meglévő országos turisztikai marketingstruktúrát, tehát az MT Zrt.-t és az RMI-ket azáltal, hogy egy-egy desztinációt képviselve valós helyi-térségi partnerként lépnek fel egyegy marketingakció során. Számos jó példa van erre országszerte, ahol a regionális marketingtevékenységeket a helyi szervezetek erősítik pénzügyi (elsősorban pályázati) és szakmai vonatkozásokban egyaránt. A régió számára az MT Zrt. központi támogatása mellett egyre meghatározóbbá válik a helyi (és később majd térségi) szervezetekkel való együttműködés révén elnyerhető forráskiegészítés.

6. Átlátható rendszer kialakítása a helyi szinttől az országos szintig

A közeljövő izgalmas feladata és egyben kihívása a megkezdett, alulról építkező helyi-térségi TDMrendszer regionális és országos szintekkel történő összetalálkoztatása. Ezen folyamatok informálisan már több vonatkozásban meg is előzték a jogszabályitörvényi helyzetet, hiszen az együttműködések már számos helyen és vonatkozásban a jogi vonatkozásoktól függetlenül is jól működnek. Természetesen a szinergiák minél hatékonyabb kihasználása érdekében elkerülhetetlen a jogszabályi környezet fejlesztése, amely napjaink talán egyik legizgalmasabb turizmuspolitikai kihívása. A letisztult és átlátható turizmusmarketing- szervezeti rendszer minden turizmusban tevékenykedő szereplő hosszú távú érdeke.

7. Turisztikai K+F+I erősítése

Mint minden területen, a turizmus területén is komoly relevanciája van a kutatás-fejlesztés és innováció szerepének, főleg a korunkra jellemző, egyre gyorsabb és kiélezettebb versenyhelyzetre tekintettel. A K+F+I-től elvárt legfőbb hozadék a desztinációk vonatkozásában az egyre egyedibb és különlegesebb kínálat kialakítása, valamint az egyre figyelemfelkeltőbb és költséghatékonyabb marketingkommunikációs megoldások. Ehhez fel kell tárni a jó példákat, a releváns trendeket, valamint a korábban még kiaknázatlan vagy csak részben kiaknázott piaci réseket. A piaci visszajelzések elemzése, megfelelő kutatások végzése, valamint egyedi ötletek kifejlesztése és tesztelése tehát nélkülözhetetlen feladatok. A turisztikai K+F+I lehetőségek minél hatékonyabb realizálása érdekében javasoljuk, hogy forduljanak a TUTSZ szakértőihez bizalommal.

8. Humánerőforrás fejlesztése

A pénzügyi problémák túlhangsúlyozása gyakran feledteti a humán tőke szerepét, amely elsősorban a versenyképes tudásban, a megfelelő tapasztalatok meglétében, a kezdeményezőképességben és -készségben, valamint a kapcsolatteremtésben ölt testet. Ezek mindegyike meghatározó szereppel bír egy komplex TDM-szervezet hatékony működtetéséhez, illetve ezek megléte több vonatkozásban is felül tudja írni a pénzügyi nehézségeket, vagy kezelhetőbbé és kiszámíthatóbbá tudja tenni a szervezet előtt álló kihívásokat és feladatokat. Tehát a jól megválasztott munkatársak mellett a munkatársak készségeinek folyamatos fejlesztése is rendkívül fontos feladat.

A véleményeket a szakmai szövetség az [email protected] címre várja!