Kiinduló helynek Hartberget választottuk, mert ez az egyik legszebb kisváros a Stájer tartományban, ráadásul az autópályáról könnyen elérhető, így számos kirándulás ideális kiinduló pontja, s nem utolsó sorban még egy grazi városnézés és Operaház látogatás – amit komolyzene kedvelő ne hagyjon ki! – után sem túl fárasztó a koncert utáni „hazakocsikázás” az A2-n.

A város egykoron volt Hunyadi Mátyás kezében is, de az emléktáblákon ennek nyomát ne keressük. Viszont ne lepődjünk meg, ha különböző, a községben megfordult híres művész nevével találkozunk a házfalakon – itt szállt meg, ott étkezett, amott koncertezett. Hartberg ugyanis évszázadok óta kedvelt kulturális központ.

Bár lakosainak száma manapság sem éri el a hétezret, van múzeuma, színháza, aki szereti az oldtimer gépkocsikat, azt várja a Kröpfl múzeum, és persze ott a gyönyörű várkastély, a Főtér és a Szent Márton templom. Itt mindent ki kell élvezni, a sétát, a városnézést éppúgy, mint az étkezést. Hartbergben ugyanis nem illik sietni, kapkodni.

A város 2009-ben csatlakozott a Cittaslow, azaz Lassú város mozgalomhoz. (A Cittaslow alapelveit az olasz Orvietoban fektették le 1999-ben, napjainkban a világ 20 országának mintegy 140 kisvárosa érdemelte ki a címet.

A csatlakozás egyik alapfeltétele, hogy ösztönözni kell az alternatív energia felhasználást, a helyi termékek előállítását, a hagyományőrzést, óvakodni kell a közlekedési ártalmaktól és a zajtól, és mindennek meg kell adni az idejét és a módját.)

Az első jó ok tehát, hogy élvezzük egy olyan kisváros nyugalmát, amelyben nincs zaj, nincs benzinbűz, nincs kapkodás, a városmag gyalogosan élvezhető, különösen, ha szállásul a vár tövénél, a templomtól egy kőhajításra fekvő Hotel Alter Gerichtshofot választjuk, ahol színesek, nagyok és naposak a szobák, és vendégszerető a tulajdonos.

Hartbergből remekkirándulásokat lehet tenni, például Nyugati irányba a Pöllau-medencei Naturpark felé. Gyalogolni, kerékpározni ideális dimbes-dombos vidék, egy-egy hegycsúcsán kilátótorony is akad.

Nem kihagyható a Kelet-Stájerország gyöngyének nevezett Pöllau az apátsági épületekkel és a gyönyörű barokk Szent Vitus Plébániatemplommal. A hajdani Ágostonrendi Kanonoki Apátság mindig a haladó gondolatok helyszíne volt, ma is szellemi központ, még zeneiskolát is működtet. A kastély oldalában városi park található kedves kis zöld labirintussal, a Főtéren remek kávézó hívogatnak.

Távolabb fekszik a városmagtól a sziklára épített Pöllaubergi Mária Kegytemplom, amelynek helyén már a 12. század végén is állt egy kis kápolna, s amelyet – erőgyűjtés céljából – főképp szombatonként látogattak a helyiek. Ma a zarándokhely messzi tájakról, országokból az év minden napján vonzza és fogadja a látogatókat.

Az 1339-1370 között épült búcsújáró templom a stájer gótika gyöngyszeme, különös módon háromszáz évvel később egy tűzvészben szinte minden odaveszett, kivéve a középső pillérnél lévő Mária-szobrot. Ez is egyfajta csoda, hiszen fából van.

A második jó ok, hogy kicsit magunkra találjunk, erőt gyűjtsünk, ehhez még hívőnek sem szükséges lenni, elég átengedni magunkat a pöllaui miliőnek, a templomok lenyűgöző méreteinek és a pazar belső díszítésének.

A Kelet-Stájerországi kirándulások jó célpontja a mesterséges, 40 hektáros Stubenberg-tó, a Feistritz folyó mentén a mintegy 700-800 méter magas hegyek közt. Télen remek természetes korcsolyapályákat tisztítanak meg rajta, tavasztól őszig pedig fürdőzésre, napfürdőzésre ideális.

A strandbelépő ingyenes sétahajókázást is tartalmaz. A látogató a tó körüli gondozott gyalogos úton sétálhat, futhat, nordic walkingozhat, görkorcsolyázhat vagy a kölcsönzőben bérelt négyszemélyes kerékpárokkal közlekedhet.

A gyerekes családokat a fából épített játszótereken kívül két élménypark is várja. Innét már csak egy ugrás a ragyogó Herberstein kastély és állatkert, amely ugyancsak egész évben nyitva, télidőben persze nem minden nap, de csütörtöktől vasárnapig igen. A Herberstein család sokadik generációja ma is lakja a várkastélyt, de az épület egyik berendezett szárnya vezetővel azért még látogatható.

Az itt élő állatok meglehetős szabadságot élveznek. Noé bárkája ugyan nem telne meg velük, hiszen csak bizonyos fajok találhatók meg, de mégis ízelítőt adnak a különböző földrészek élővilágából. A gepárdok a téli mínuszok idején is kijárnak, hogy átnézzenek a szomszédos elkerített részre, ahol a jávorszarvasok a legnagyobb nyugalomban falatozzák a kitett takarmányt. És persze akadnak itt háziállatok, nyúl, disznó, juh, sőt magyar szürkemarha is.

Tavasztól a tyúkok, kakasok szabadon kapirgálnak, a pávák pedig a piknikezőktől a próbálnak elemózsiát kunyerálni. Legyen bár zord az idő, a melegebb éghajlathoz szokott majomfélék az izgalmasan berendezett, két hosszanti oldalán üvegfalú, párásított és kellően temperált terekben vidáman élik az életüket. Hozzászoktak a látogatóhoz, s ha valaki kitartóan az üveghez nyomja az orrát, örömmel odaülnek a másik oldalra, és ők is odadugják az övéket.

A harmadik jó ok tehát, legyünk családdal, vagy anélkül, a Stubenberg-tó és a közelében lévő Herberstein kastély és állatkert, amely egész napos élményt kínál a jó levegőn.

Hartberg környéke termálforrásokban olyannyira gazdag, hogy komoly fejtörést jelentett, melyiket is látogassuk meg. Szállodánk tulajdonosa készséggel odatelefonált Bad Blumau-ba, ahol kevésbé nyitottak a nem a helybeli, Friedensreich Hundertwasser építész által tervezett szálloda vendégein kívüli turistákra.

A telefon hatására ígérik, beléphetünk, de aztán a helyszínen „átgondoltuk”. A külső parkoló igen messze van, kisbuszra kellene várjunk, de annak érkezése ismeretlen, viszont az árlista hidegzuhany, egy kétszemélyes fürdőbelépő 80 eurót kóstál – ami sok, az sok!

A további öt forrás közül Bad Waltersdorfot választottuk (ezen kívül Loipersdorf, Bad Gleichenberg, Bad Radkersburg és Sebersdorf is könnyen elérhető lett volna), egyrészt, mert anno jó szívvel ajánlotta Éva Pataki, a Tourismusregionalverband Oststeiermarktól, másrészt, mert az volt a legközelebb, és már eléggé benne jártunk a délutánban.

A városban két fürdő is van, az egyik a szellemes H2O nevet viselő intézmény a maga hatalmas csúszdáival, élményelemeivel, a másik a klasszikusnak mondható Bad Waltersdorf-i Termál Gyógyfürdő huszonötezer négyzetméteren, hét termál- és úszómedencével.

Naponta 1,9 millió liter termálvíz tör itt a felszínre, amely nemcsak kellemes úszkálást tesz lehetővé, de a mozgásszervi betegségekben szenvedőknek gyógyír is. A medencékben nincs tömeg, a nyugágyakért nem kell harcolni, a vendégek digitális órájukkal bármely öltözőszekrényt választhatják, és természetesen van délutáni belépő és kétórás jegy is mindenféle kombinációval; érdemes átgondolni, mire vágyunk leginkább, feleslegesen ne fizessünk olyan szolgáltatásért, amit nem fogunk kihasználni.

De engedjük át magunkat az olyan specialitásoknak, mint a bodzaolajos vagy a gabonás-tökmagos pakolás, amely a fürdő specialitása.

A negyedik jó ok, amiért érdemes erre a vidékre kiránduljunk, hogy számos termálfürdő közül választhatunk magunknak olyat, ami formájára, árképzésére, kínált szolgáltatásaira nézvést a legkedvezőbb számunkra.

A komolyzene szerelmeseinek még a kisváros életében kevésbé felkapott időszaknak számító télidőben is kínál egy-egy koncertet Hartberg, de aki teheti, az legalább egyszer látogasson el a Grazi Operaházba. Operát, balettet, sőt operettet is játszanak.

De ne lepődjünk meg, ha Ausztria második legnagyobb operaházában, a csodálatos neobarokk épületben (Fellner és Helmer tervei alapján épült 1899-ben) agyonmodernizált, netán botrányos előadásba futunk bele. Ez történt velünk is. Annyi híre már volt a Peter Konwitschny rendezésében tavaly novembere óta futó Csajkovszkij-operának, A pikk dámának, hogy az egyik felvonásban mindenki hatalmas nyuszi fülekben énekel.

De ez alapján még akár jó is lehetett volna a darab. Sajnos a tapsifüles-jelmezen kívül a hivalkodó polgárpukkasztás, trágárság, meztelenkedés, illetlenkedés terepe lett a mű, amelyet a különböző, éneklésre kevésbé alkalmas helyzetekbe kényszerített szereplők előadása sem tudott feledtetni. Jámbor emberek lehetnek a graziak, hogy nem bukott meg az előadás már a premieren. A darab ugyan nem tetszett, de a „körítés” igen. Például a ruhatár. Ahol nem kell fizetni és az ott dolgozó ifjak nem is várják el a borravalót, viszont kedvesen tűrik, amint az elegáns asszonyok beadják megőrzésre a kabát mellé a magas sarkúra cserélt túracipőt is.

Az operalátogató a pár száz méterre található mélygarázsban hagyhatja az autóját, amelyet - álljon ott akár délután kettő és éjjel tizenegy óra között, 9 órán keresztül - akkor is ki tud váltani 4.50 euróért, ha az Operaházban érvényesíti a parkolójegyét (Grazban a belvárosi mélygarázsokban amúgy óránként 4 eurót kell fizetni!).

És tetszett az is, hogy a közeli Carl étteremben sikk megfordulni előadás előtt vagy után, olyannyira, hogy asztalfoglalás nélkül nem biztos, hogy bejut az ember. És persze kellemes, hogy a Belváros lényegében az épülettől és a Ringtől kezdődik, innét gyalogosan minden remekül megközelíthető.

Érdemes időt szánni rá, Graz ugyanis gyönyörű város, teli halk klasszikus zenét játszó vonzó kávéházzal, szép épülettel, történelmi emlékhellyel, elegáns boltokkal.

Az ötödik jó ok, amiért érdemes Hartberg környékére kirándulni, az a sok zenei élmény, amely akár a városban, akár Grazban érheti az embert.