Akissé félelmetes, mégis lenyűgöző látványban a Furama Resort hatalmas lakosztályának erkélyéről gyönyörködöm, miközben a szobába bekészített féltucatnyi egzotikus csemegét – sárkánygyümölcs, mangó, avokádó, licsi – kóstolgatom. Igen, itt el tudnék tölteni egy hetet bármikor, jut eszembe, közben már rohanok, mert indulunk tovább a csoporttal.
A Buddha-szobrot állíttató párttitkár mellett számtalan meglepetés ért még minket vietnami túránkon. Álmomban sem gondoltam volna például, hogy a trópusi éghajlatú Saigonban, a Grand Hotel halljában szánkót húzó rénszarvassal és hatalmas feldíszített karácsonyfával fogok találkozni november végén. És nemcsak itt, a katolikusok lakta délen, hanem az egyébként konfuciánus-buddhista ország más nagyvárosaiban is.
De haladjunk időrendben, és kezdjük túránkat Saigonnal, ugyanis ide érkeztünk meg a Turkish Airlines járatának fedélzetén.
FRANCIA ÖRÖKSÉG
Saigon, vagy mai nevén Ho Si Minh-város egyik fő vonzereje, hogy akár gyalogosan is fel lehet fedezni alegizgalmasabb látnivalókat. Végigmehetünk például a Graham Green-ösvényen, amely érinti Saigon régi és modernebb részeit. Saigonban érezhető a legjobban a száz évig tartó francia gyarmati múlt. Kihagyhatatlan a Notre Dame-katedrális, amely 1877–1883 között épült neoromán stílusban. A templomhoz felhasznált anyagok jelentős részét egyenesen Franciaországból szállították ide. Innen csak az utca túloldalára kell átsétáljunk, hogy megtekinthessük a város másik, emblematikus gyarmati időkben emelt épületét, a saigoni postát.
A jellegzetes sárgára festett, lenyűgöző méretű komplexumban Ho apó – vagyis Ho Si Minh, a vietnami felszabadító háború hőse – óriási méretű portréja köszönti a vendéget. A posta ma is eredeti funkciójában működik, levelet vagy csomagot adhatunk fel, ugyanakkor a régi telefonfülkék helyét bankautomaták foglalták el. Az óriási épület többi részében ajándékárusok tucatjait találjuk.
Saigon egyébként azért kapta mai nevét, mert a háború hőse, Ho Si Minh itt dolgozott a hajógyárban, és innen indult hajóval Európába. Éveket töltött Párizsban, Londonban, majd Moszkvában, míg végül immár kommunista eszmékkel felvértezve hazatért, harcolt a japánok ellen, 1945-ben pedig kikiáltotta Vietnam függetlenségét.
Ekkor kezdődött az indokínai háború a franciák ellen, majd a franciák távozása után az amerikaiak ellen folytatódott a függetlenségi harc. A vietnami nép óriási áldozatok árán végül kivívta függetlenségét. Mindenesetre a háborús emlékmúzeum megtekintését ne a túránk első napjára tegyük, mert sokkolóak lehetnek az élmények.
Egy ország felfedezése nem lehet teljes a helyi piac felkeresése nélkül. Saigonban jó választás a Ben Thanh market, ahol tényleg mindent árulnak. Ráadásul sokat megtudunk a vietnami néplélekről is abból, ahogy az árusok közelítenek hozzánk. Rámenősek, ugyanakkor általában kedvesek a többségükben nőnemű eladók. Bár a legtöbb helyen ki vannak írva az árak, alkudni itt is kötelező, de nincs harag, szitkozódás, ha végül valaki nem vásárol. Egy-két óra alatt megtanuljuk, hogy a hat dollárért kínált pólót akár háromdollárnyi dongért vagy még annál is olcsóbban odaadják. A ruhanemű mellett a fából, féldrágakövekből készült ajándéktárgyak és a kávé a legkeresettebb szuvenír.
Apropós, kávé. Vietnam egyik legfőbb exportcikkévé nőtt a kávécserje termése néhány évtized alatt, szakértők szerint az itt termesztett robusta típusból készül a világon eladott instant kávék jelentős része. A piacon persze különlegességeket is kínálnak, például makikakikávét (aki járt már Indonéziában, annak ismerős lehet a kopi kuvak kifejezés) és mókuskakikávét. Mik ezek? A lényeg, hogy a kávészemeket megeszi a maki vagy a mókus, majd átmegy az emésztőrendszerén, és ettől különleges ízekkel gazdagodik. Aki ódzkodik az ilyesmitől, vásárolhat Blue Mountaint is, annak ellenére, hogy Jamaica igencsak messze van Vietnamtól.
Egy sétát érdemes tenni a piac zöldséges- és halasrészén is. Meglepő a tisztaság, a betonpadlót folyamatosan locsolják tiszta vízzel, így a szemét, a hulladék, a halak frissen kiszedett belsőségei gyorsan eltűnnek, ennélfogva a szag egyáltalán nem zavaró. A frissen pucolt halak, kagylók, rákok, a rengetegféle tengeri herkentyű hatalmas, jéggel hűtött kádakban vagy tiszta vízben várja a vevőket. Aki megéhezett, valamelyik szomszédos kifőzdében meg is kóstolhatja a roston sült tintahalat, vagy ehet egy jó pho levest.
TENGERPART, HOMOK, ÓRIÁSKERÉK
Ho Si Minh-városban minimum két napot érdemes eltölteni, innen az egyik népszerű programvariáció a Mekong-delta vagy valamelyik közeli tengerparti üdülőhely felkeresése. Mi azonban idő híján észak felé vesszük az irányt, és egyórás repülés után Közép-Vietnam központjába, Da Nangba érkezünk.
Az egymillió lakosú várost kellemesen szellősnek érezzük, széles sugárútjaival, hosszan elterülő, homokos tengerpartjával. Megvan itt minden, ami egy klasszikus 4S-hez (sun, sea, sand, sex) kell, még éjszakai díszkivilágítás és városnéző óriáskerék is. Erre a tengerparti szakaszra ugyanakkor gyakran csapnak le a trópusi tájfunok, emiatt a homokos part sok helyen olyan tempóban erodálódik, hogy mára már teljesen eltűnt. Több helyen óriási sziklákból emelnek hullámtörő gátat a part elé.
Da Nang környékén is könnyedén el lehet tölteni három-négy napot. A város elsősorban a kínai turisták kedvelt nyári üdülőhelye, de amikor van egy kis feszültség a két ország közötti kapcsolatokban, rögtön leáll a charterláncok többsége. Ottjártunkkor még éppen lehetett fürödni a tengerben, nem volt túl hideg a víz, ugyanakkor a viharos szél miatt úszással csak a hotel medencéjében érdemes próbálkozni.
AHOL KÉTSZÁZ ÉVE MEGÁLLT AZ IDŐ
A tengerparti pihenés mellett a legnépszerűbb program az innen csupán harminc kilométerre fekvő, hangulatos egykori kínai és japán kereskedőváros, Hoi An felkeresése.
A hátizsákos turisták, illetve azok, akik igazán el akarnak merülni egy két-háromszáz évvel ezelőtti világot idéző környezetben, Hoi An óvárosában is megszállhatnak valamelyik klasszikus kétszintes (lent az üzlet, fent a lakószobák), régi kereskedőházból kialakított guesthouse-ban. A két szintre azért is szükség van, mert monszun idején az utcán akár méteres víz hömpölyög, ilyenkor a földszintről az árut csörlőkkel húzták fel az emeletre.
Aki azonban itt sem mondana le némi kényeztetésről, az választhat tengerparti hotelt, medencével, pálmafákkal, masszáz�zsal. Jó választás például a Sunrise Hotel, ahol spa, edzőterem, tenisz-, kosárlabda-és strandröplabdapálya is található. A hotel ingyenes transzfert biztosít a vendégeknek az óvárosba.
Hoi An legfőbb vonzereje, hogy jóformán most is úgy néz ki, mint négyszáz évvel ezelőtt. Az egységes városképi hangulatot segíti, hogy kitiltották belőle az autókat, sőt vannak időszakok, amikor még robogóval sem lehet közlekedni a keskeny utcákon.
A város ma is abból él, amiből egykor: kereskedik. Árulnak itt selymet, bőrárut, teát, szöveteket, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt és halat. A város központjában áll a tekintélyes méretű fedett piac, amelynek másik vége a kikötőre néz, itt garantáltan friss árut kap mindenki. A piacon még bételt is vehetünk, az egyik néni szívesen megteker egy levelet, belerak egy kis mészport, egy helyi diófélét, fahéjat, majd nagyokat sercintve megmutatja, hogyan kell fogyasztani.
A hagyományos árucikkek mellett Ho Si Minh apó képével díszített pólókat, a vietnami háború idején készült klasszikus mozgósító plakátok replikáit, zenei CD-ket, miegyebeket is vásárolhatunk.
A város hangulata azonnal magával ragad, ahogy elindulunk az ódon utcákon. Az óvárost belépőjeggyel tekinthetjük meg, ez a jegy azután minden látnivalóra érvényes. Megnézhetünk akár több kínai templomot, részt vehetünk tradicionális kínai zenei és táncbemutatón, de még hagyományos, a bingóra hasonlító játékban is részt vehetünk. A konfuciánus elemekkel átszőtt kínai buddhista templomok itt is, akárcsak máshol Délkelet-Ázsiában, erősen kötődnek egy-egy klánhoz: az egy vidékről, például Fucsienből kivándorolt kínaiak külföldön is összetartanak és őrzik gyökereiket.
Bár a kínai hagyományokat még ápolják a városban, a nyelvet már kevesen beszélik, kivéve az idegenvezetőket. A 16. században még népes kolóniát alkotó japánoknak pedig már csak a hűlt helyét találjuk, őket ugyanis a 18. században hazarendelték a felkelő nap országába, miután áruval megrakott hajóikat többször is kalózok támadták meg útban Hoi An felé, és nem volt érdemes fenntartani ezt a kereskedőkolóniát. Az egykori japán negyed bejáratát azonban ma is könnyen felismerjük, oda ugyanis még ma is azon a képeslapokról ismerős fedett japán hídon lehet belépni, amelyen egykor kereskedőik is jártak.
REPÜLŐ VAGY EXPRESSZVONAT?
Da Nangban ismét repülőre ülünk, a Vietnam Airlines járatával utazunk Hanoiba. A fedélzeti magazinból kiderül, hogy a nemzeti szállító a SkyTeam légitársasági szövetség tagja, Európában Londonba, Moszkvába és Párizsba repül. Az országon belül érdemes velük utazni, kényelmes, modern gépekkel dolgoznak, rövid a repülési idő, gyors az áthaladás a repülőtéren, nincs túlzott adminisztráció. Az 1560 kilométer hosszú országban olyan a repülő, akár a busz, messze a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz az északi, a középső és a déli országrész között. Persze akinek van ideje, próbálja ki a Hanoi–Saigon expresszvonatot, amely 34 óra alatt száguld végig az országon. Mire mindezt végiggondoljuk, már le is szállunk Hanoiban, ahol általában négy-öt fokkal hűvösebb az idő, mint Saigonban.
A reptéren óriási építkezésbe botlunk: január elsején adják át az új terminált.
MAUZÓLEUM A METROPOLISBAN
A forgalomba kiérve aztán szembetűnik a két város közötti különbség. Hanoiban sokkal jobban lehet érezni a nyüzsgést, azt, hogy az agglomerációt is figyelembe véve tízmilliós metropolisban járunk. A forgalom lassú, mindenhol buszok, motorok és egyre inkább autók áradata. Kiderült, hogy azért nincs metró vagy villamos a városban, mert olyan drágák a telkek, hogy a város nem képes kisajátítani egy-egy stratégiai helyen álló parcellát. A látnivalók sorában első helyen áll az elnöki palota, amely az egykori indokínai francia kormányzó palotája volt. Láthatunk itt gyönyörűen karbantartott, hatalmas díszkertet, egyenruhás katonák őrségváltását.
A szomszédos téren jelentette be 1945-ben Vietnam függetlenségét Ho Si Minh, nem véletlen, hogy itt épült fel a mauzóleuma, amelyben az 1969-ben elhunyt író, költő, forradalmár és államférfi bebalzsamozott testét délelőttönként a turisták is megtekinthetik. Visszatérve a palotára, oda nem léphetünk be, de a kerítésen át szép fotót készíthetünk róla. Sem Ho Si Minh, sem utódai nem laktak a palotában, azt csupán protokollcélokra használják ma is. A vietnami forradalmár a kertben építtetett magának egyszerű házat, egy kis tó partjáról irányította az országot.
A közelben érdemes még felkeresni az egyoszlopos pagodát, amely – amint a neve is mutatja – egyetlen oszlop tetejére épült.
AHOL TEMPLOMA VAN AZ IRODALOMNAK
Hanoi másik büszkesége az Irodalom Temploma, amely a 11. században épült Konfuciusz tiszteletére. Nem kell valami borzasztóan unalmas múzeumra gondolni, az épületegyüttes igazi látványosság: a végzős diákok az ősi kőtáblák, szobrok, oltárok között, lótuszvirágokkal díszített tavak partján tömjént égetnek, hogy sikerüljenek a vizsgáik. Ezerféle egyenruhában pompáznak a serdülők, akikről egyfolytában készülnek a vicces és komoly csoportképek.
Tipikus hanoi látványosság még a vízi bábszínház, amelyet azért csak a kultúra iránt erősen elkötelezett utazóknak tudunk javasolni. Az előadás egy színházteremben zajlik, annyi csak a különbség, hogy a színpad egy jókora, vízzel telt medence. A bábok a paraván mögül jönnek elő, és a vízen úszva, alábukva adják elő a történetet. Van itt sárkány, szegény halász meg szép lány, és persze a végén minden rendben lesz. Az igazi különlegesség, hogy a bábokat a paraván mögül hosszú rudakkal mozgatják a bábjátékosok, akik maguk is mellig a vízben állnak. A játékot eredetileg falusiak játszották hosszú estéken a rizsföldeken.
SÖRFORRADALOM
Valóságos sörforradalom tombol Vietnamban. Köszönhetően a franciáknak a kön�nyű, alacsony alkoholtartalmú, világos színű sörök terjedtek el az országban, az engedékeny szabályozás következtében pedig gombamód szaporodnak mindenfelé a kis házi sörfőzdék. A Bia Hanoi és a Bia Saigon jóformán mindenhol kapható, de ha beülünk valahol a sarki kiskocsmába, szinte biztos, hogy a ház sörét is megkóstolhatjuk. Könnyű, friss, üdítőitalt fogunk kapni, amely jólesik a párás, forró éghajlat alatt. a vietnamiak állítólag úgy rászoktak már a sörre, hogy fogyasztásban megelőzték a németeket is.
DZSUNKÁVAL A MÉSZKŐCSODÁK KÖZÖTT
Vietnam első számú turisztikai látványossága az UNESCO által világörökséggé nyilvánított Ha Long-öböl, amely Hanoiból négyórás buszozással érhető el. A védett öböl valamikor fennsík volt, amelyet elöntött a tenger, így csak a furcsa mészkősziklák meredeznek elő a vízből. Különféle hajótúrák közül választhatunk, a legegyszerűbb program egy félnapos hajókázás a szárazföld közelében, de aki igazán át akarja élni az öböl csodáját, annak érdemes egy éjszakát is a hajón töltenie.
Az egykori hagyományos dzsunkákat idéző, keményfából készült hajók jellegzetes vitorlái azonban csak látványosságok, a hajókat dízelmotor hajtja. A fedélzeten gyorsan telik az idő, svédasztalos ebéd és szervírozott vacsora is a program része a Bhaya hajótársaságnál.
A hajóról csónakba szállva felkereshetünk egy hagyományos halászfalut, amelynek lakói elsősorban kagylótenyésztéssel és a turisták kiszolgálásával keresik meg kenyerüket. A csónakból néhány rendkívüli sziklaformát is megcsodálhatunk, de azt is láthatjuk, hogyan töltik hajóakkumulátorról a mobiltelefonjukat.
Jó időben úszhatunk is egyet a hajó körül, a kalandorok kenuval fedezhetik fel a környéket. Nem árt tudni, hogy a Ha Long-öbölben decembertől már nem nagyon lehet fürödni a tengerben.
A hajón közben főzőiskolában sajátíthatjuk el néhány helyi különlegesség – például a kiváló zöldmangósaláta vagy a palacsintatésztába csomagolt zöldséges húsfalatok – elkészítési módját, este pedig levetítik a Top Gear nagy sikerű brit tévésorozat vietnami epizódját, amelyben a három műsorvezető hihetetlen kalandok árán szeli át az országot autóval, motorral, vonattal, hajóval és még ki tudja, miféle közlekedési eszközzel. Este egy védett öbölben, távol a parttól gyönyörködhetünk a csillagokban, már persze ha éppen nem üli meg köd a tájat, mint amikor mi ott jártunk.
Másnap reggel korán útnak indulunk, és az egyik szigeten teszünk egy jókora túrát a lenyűgözően tágas Meglepetés-barlangban, amelyben jókora cseppkövekben gyönyörködhetünk. A hajó visszatér Ha Long kikötőjébe, ezzel a túra véget is ér.
EGY ORSZÁG HAT NAP ALATT |
Első ízben szervezett tanulmányutat magyar újságíróknak a Vietnami Turisztikai Hivatal novemberben. A tartalmas körutazás résztvevői megismerkedhettek az 1600 kilométer hosszúságú tengerparti ország néhány kiemelt látványosságával, így Dél-Vietnam központjával, Ho Si Minh-várossal, az ország közepén található, egykori kínai és japán kereskedőkolóniával, Hoi Annal, Da Nang népszerű tengerparti üdülőhelyével, valamint Hanoival. A túra hajókirándulással zárult a mesés Ha Long-öbölben. A tanulmányút megvalósítását támogatta az Isztambul–Saigon járatot üzemeltető Turkish Airlines, valamint a Magyar–Vietnami Kapcsolatért Közhasznú Alapítvány, amelynek Magyarországon élő elnöke, dr. Phan Bich Thien asszony is részt vett a programon. A 92 millió lakosú Vietnam a globális turizmus szempontjából egyre népszerűbb délkelet-ázsiai régióban próbál magának komolyabb szeletet kihasítani a tortából. Az ország adottságai ehhez megfelelőek, hiszen klímája kellemes, hosszú tengerparttal rendelkezik, rengeteg a történelmi és a természeti látnivaló, ráadásul az emberek kedvesek. Ezeréves kultúra, gyönyörű természeti képződmények, kifinomult konyha, mindezek mellé fejlett turisztikai infrastruktúra: modern szállodák, repterek, Wifivel felszerelt távolsági buszok – ezt kínálja a turistáknak Vietnam. |