A Budapesttől 600 kilométerre fekvő pilseni régióban túránk első állomása a Pilsentől északnyugatra lévő Darovansky Dvur volt. A Berounka-folyó kanyarulatával félig körbezárt vidéken, a Felső-Berounka Természeti Park területén egy 17. századi tanya magját továbbépítve alakítottak ki egy rekreációs központot. A háromszintes épületegyüttesben 101 szobás hotel működik közel 250 ággyal, konferenciatermekkel. Az épületegyüttes körül egy 27 lyukú verseny-golfpálya terül el, a pálya különböző szakaszai között 50 méteres a legnagyobb szintkülönbség.

A hotel másik különlegessége a római stílusú wellness birodalom, "nyári esővel" és frigidariummal. A meditációhoz kellemes hely az "éjszakai égbolt kamara", vagy a párosan érkezőknek az "Ámor szoba" hangulatos zenével, fényekkel.

Sörben az igazság!

Az utazást a régió központjában Plzeňben - vagy a nálunk ismertebb német nevén Pilsenben - folytattuk. A közel 170 ezer lakosú város a közelmúltban elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa 2015 címet.

Az első találkozásunk természetesen a sörrel volt. A Pilsner Urquellről (a pilzeni ősforrásról) elnevezett és ismert (ősforrás) sörgyár az idén ünnepli 170. születésnapját. A városrésznyi üzemterület bejárásához még buszt is használnunk kellett, hogy a bejárat közelében található látogatóközponttól eljuthassunk az üzemcsarnokokba. A palackozó sorok mellett azokat a hatalmas, szinte medence méretű rézüstöket is megnézhettük, amikben egykor készült a világhíres nedű. Láthattuk a több szinten kialakított mai üstöket is, amik már számítógéppel irányított folyamatos technológiával állítják elő a különböző söröket.
Az igazi élményt a félkész és kész termékek tárolására egykor használt pincerendszer meglátogatása adta. A labirintusszerűen kanyargó pinceágak romantikus hangulata mellett ebben segített az a frissen csapolt, szűretlen sör is, amit a túra végén az egyik hordóból kaptunk. A korsókat megtöltő egykori sörmester bevallotta, hogy hajdan napi négy litert is megivott - persze, szigorúan munkaköri kötelességként. Amióta a látogatókkal foglalkozik, kicsit visszafogta a napi adagot.

A pilseni sör utunk további részében is állandó társa volt az életünknek, ahogy a különböző knédlikkel, a vidék hagyományai szerint készített más ételekkel is közeli ismeretséget kötöttünk. Pilsen persze nemcsak sör, hanem egy gyönyörű, élettel teli város.

Spejbl és Hurvinek

Az óvárost keletről határoló sétányon találkoztunk össze a város két világszerte ismert bábfigurájának Spejblnek és Hurvineknek a szobrával. Ugyanitt látható az egyik ház falán egy 200 négyzetméteres festmény, a Theatrum Mundi, amin a városhoz szorosan kötődő személyeket örökítettek meg egy képzelt jelenetben. A szereplők közül nálunk talán a legismertebb név Skoda Emil mérnöké, aki itt alapította a 19. században gyárát.

Az óváros másik szélén a "Nagy zsinagógát" néztük meg belülről is. Nemcsak nevében, méreteiben is hatalmas, a világon a harmadik legnagyobb. A zsinagógát 1893-ban mór-román stílusban építették, de találni rajta neoreneszánsz jegyeket is. Ma hangversenyteremként használják.

Az igazi érdekesség persze a hatalmas, 140x200 méteres főtér volt, közepén Csehország legmagasabb tornyú templomával. A gótikus stílusú Szent Bertalan templom építését 1297-ben kezdték, és 200 évvel később fejezték be. Gyönyörű a főoltárt díszítő Madonna-szobor. A torony kilátójába 286 lépcsőfok vezet. A téren áll a 16. században reneszánsz stílusban épített sgrafittós városháza. Az óváros alatt 20 kilométeres labirintusrendszer húzódik, egy része ma múzeum.

Másnap korán ismét visszamentem a főtérre fotózni. Arra lettem figyelmes, hogy a téren áthaladók közül többen kis kitérőt tesznek a templom mögötti kápolna felé, közben mindegyikük megfogja a kovácsoltvas kerítést. Közelebb menve derült ki, hogy mindenki ugyanazt az angyalfejdíszítést markolta, ami már nem is emlékeztet az eredeti alakra, annyira elkopott a sok fohászkodó kéztől.

A fiúk a bányában dolgoztak

Ha a második napot a sör és a sörös pincék, labirintusok határozták meg, akkor a harmadikat a bányák. Az első utunk az ezüstről elnevezett bányavárosba, Stribroba vezetett. A várost éppen csak érintettük, útban a Hornicky Skanzenbe. A 2005 óta működő bányászati múzeum szabadtéri részén csilléket, ma is működő apró mozdonyokat láthattunk.

Az igazi látványosság a több száz méter hosszú tárna volt. Először mosolyogtunk, amikor a védősisakokat a fejünkre erőltették, de az első koppanásokat hallva rá kellett jönnünk, hogy igazuk volt a házigazdáknak.Afféle tanösvényként útközben bemutatták az itt bányászott fémeket, más kőzeteket és a különböző korokban itt dolgozott bányászok eszközeit, védőfelszereléseit a csodatevő szobroktól a dinamit rudakig. Útközben is, több érdekes dolgot láthatunk, de egy nagyobb "teremben" még külön kiállításon is összegyűjtötték azokat a kőzeteket, amikért az elmúlt ötszáz évben kivájták ezeket a járatokat.

Következő állomásunk a közelmúltban rendbe tett gutstejni lovagvár romja volt Konstantinovy Lázne közelében. Olyan fényképre való romantikus hely egy erdő közepén, a Hadovka-patak fölött egy sziklán. Az egykori palotarész épen marad falai mellett a középen magasodó, kerekített sarkú oszlopot formázó lovagtorony teszi igazán látványossá a helyet.

Több kisebb megálló, fürdő, kilátó után Planában egy újabb földalatti bányamúzeumot jártunk be. Ez jóval rövidebb volt, de gazdagabb kiállítási anyaggal rendelkezett a már a mi időnkhöz közelebbi korból az ércbányászatról.

Nyakig sörhabban

A kirándulás igazi különlegessége, a sörfürdő az utolsó délelőtt következett Chodova Planában. Az egy- és kétszemélyes kádakkal működő fürdőt közvetlenül a Chodovar sörgyár mellett alakították ki. A "fürdővíznek" valójában csak a kisebb része sör, amit külön erre a célra különleges gyógynövénykeverékkel főznek, a többi ásványvíz és a hőfokot beállító tiszta forró víz sörélesztővel és darált komlóval keverve. A fürdővíz habja, a színe és az illata mégis olyan, mintha az egész tiszta sör lenne. A páciens ebben tölt el 20 percet, majd újabb 20 percig pokrócokba burkolva relaxál. Közben egy-egy pohár hideg sört is elfogyaszt. Hét-nyolc ilyen kezelés állítólag csodákat művel az emberrel. Megfiatalítja, kitisztítja a bőrt, és enyhíti a különböző bőrbetegségek, köztük a pikkelysömör és az ekcéma tüneteit.

Utolsó állomásunk a pilseni régióban Kladruby egykori bencés kolostora volt. Különösen látványos a középkori bazilika helyére a 18. században épített hatalmas templom, aminek stílusában a gótika és a barokk elemek keverednek. A kolostort II. József idején felszámolták, az épületegyüttesben kórház, kaszárnya, öregek otthona és sörfőzde is működött. 1945 előtt az utolsó tulajdonosa a Windischgrätz-család volt, akiknek gazdag könyvtára is fennmaradt. A templomot ma hangversenyteremként használják, a részben felújított kolostorépületben kiállítások láthatók. Ide menekítettek több, az eredeti helyéről leválasztott freskót is olyan templomokból, amiket a második világháború után elbontottak.
Hazafelé a kicsit hosszabb, Linzen át vezető utat választottuk, hogy benézhessünk a ceske budejovicei színházba, ahol a balettkar Egerházi Attila művészeti igazgató vezetésével már a nyári előadásokra készült. Júliusban Cesky Krumlov várának különleges, forgó nézőterű szabadtéri színpadán adják elő a Rómeó és Júlia című darabot több alkalommal is. Az előadás jó kiegészítő program lehet egy nyári délnyugati csehországi kiránduláson.