Gyorsírói feljegyzések alapján részletes beszámolót közöl a Nyugat 1931-es lapszáma a Nyugat-Barátok Köre januári eseményéről. Az ankétot azt követően hívták össze, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásár vezetősége a lap szerkesztőségétől kérte: „mondjon véleményt, elképzelhető-e, hogy az írók olyanformán álljanak a magyar industria mellé, ahogy a képzőművészek már régen teszik.” A 82 évvel ezelőtti hozzászólásokból szemezgettünk, az akkori helyesíráson nem változtattunk.
„Én magam, legyen szabad bejelenteni, utálom a reklámot. Én úgy neveltettem kis gyermekkoromban – s mindenkinek a gyermekkora szabja meg elsősorban az életelveit, – hogy tisztességes magyar embernek nincs szüksége reklámra. Mert a tisztességes magyar ember tisztességes magyar életet él. Tisztességes magyar dolgokat termel, ha már termel. (...) minden író tudja, hogy olyan könyveket, mint ő, senki sem ír, ennélfogva még rettenetesen szégyellné is, ha ezt üzletileg hirdetnék. Írják meg a kritikusok, hogy milyen jó. Én tehát ilyenformán mélyen lenézem a reklámot. Csak akkor bosszankodom, ha a kiadó azt mondja, hogy az új könyvem ott szikkad a raktárban. Ilyenkor aztán arra fakadok, hogy: hát hogyne maradna ott, ha senkinek se mondta meg, hogy megjelent... (...) Hiszen még a pap sem szégyelli, hogy meghuzassa a harangot, hogy az emberek megtudják, hogy most lesz az istentisztelet. És felállítják az útfélen a kereszteket, mint a vallás hirdetőoszlopait, vagy ahogy Karinthy Frigyes mondja, az égen a hold és a csillagok az Úristen fényreklámjai az éjszakában. (...) Az emberiség általános műveltségébe kell belekapcsolódni. Ha az általános műveltség bizonyos fokra elér, akkor már a reklámnak nem kell csábítónak és félrevezetőnek, csak felvilágosítónak és értesítőnek lenni. Akkor aztán az emberek kiválaszthatják azt a cikket, azt a szert, azt az árut, amire szükségük van.”
Nagy Endre
„A leghathatósabb, leglényegesebb, sőt életfontosságú reklám ma az volna, amely, mint egy éles reflektor belevilágítana a pesszimista, csüggedt lelkekbe és optimizmust tudna ébreszteni. Egy olyan optimizmust, mely a gazdasági élet fellendülése szempontjából nagyon termékeny hatású volna. Véleményem szerint ezek a fénysugarak a legősibb fényforrásból, az irodalomból, művészetből indulhatnának ki.”
„Könnyű a plakátfestőknek, mert ők csak a színnel, a vonalakkal, a formával s a harmóniával dolgoznak. Ők nem mondják azt, hogy ők kijelentik, hogy az jó, amit reklámképben illusztrálnak. Ellenben az írónak mégis csak azt kell megírnia, hogy milyen az az áru s hogy az milyen jó... Ez pedig nagy külömbség. Úgylátszik, itt van a döntő külömbség a két művészet, a festészet és az irodalom közt.”
Kodolányi János
„A művész nem adhatja magát a reklám szolgálatába, mert az prostituciót jelentene a számára. A művész csak azt fejezheti ki, ami a legőszintébb meggyőződése. Amit nemcsak a vásárló közönséggel, hanem az emberiséggel közöl (...) Például, ha az író nincs meggyőződve, hogy a Kecske-szappan mindenkinek üdvösséget jelent (...) akkor nem is állíthatja a tollát a Kecske-szappan szolgálatába. De ha meg van győződve róla, akkor nem vitatkozom vele, akkor írjon róla, nem tekintem prostituciónak az írását.”
Karinthy Frigyes
„Írtam egyszer egy krokit, aminek az volt az ötlete, hogy egy Ady-sort ha lefordítanak németre, aztán visszafordítják magyarra, s ebből az új szövegből megint németre, s újra magyarra... hogy ebből a műfordítási művészetből a végén mi jön ki. Nekem az tünt fel leggroteszkebben, hogy az utolsó visszafordításnál abból, hogy: Jöttem a Ganges partjairól, - az jött ki, hogy »A Herz szalámiban sűrű a só.« Erre megint kaptam egy rakás rúd szalámit.”
Karinthy őszintén, lelkesedésből írt a repülőgépről, a rádióról, a filmről anélkül, hogy reklámot akart volna nekik csinálni. „Azóta azonban ezekből a dolgokból iparcikkek lettek. Minden szó, ami ezeket dícséri, vagy említi, egyes tőkecsoportok profitját emeli. Nem lehet róluk többé írni, anélkül, hogy ne érezne az ember a himnuszi és ódai lelkesedés mellett feszélyt, zavart, hogy abba a gyanuba keveredik, hogy meg van fizetve (...) A kérdés megoldása tehát az, hogy, mint H. G. Wells is hangsúlyozza: a reklámot a népnevelés eszközévé kell tenni. Hogy megvalósuljon az a közmondás, hogy jó bornak nem kell cégér, illetve, hogy aminek jó cégére van, az jó bor legyen.”
Kassák Lajos
„A könyveket is kell reklamirozni, de nem úgy, ahogy az ma történik. Mert ma az történik, hogy üzleti érdek szerint jó reklámot csapnak rossz könyveknek s ha nem érdek, jó könyvet nem reklámoznak. Előbb jöjjön a kritika, csak azután jöhet a propaganda. Ha a közönséget megneveljük, megvilágosítjuk, hogy milyen viszonyban van a körülötte levő társadalommal, akkor emberi szempontból magasabbrendű propagandát végeztünk. És ha ezt tesszük, akkor a reklám, illetve a propaganda, nem lehet nemzeti vagy egyéni szempontból kívánatos, vagy nem kívánatos és társadalmi szempontból helytelen, mert egy ilyen propagandában részt venni aztán az egész irodalomnak s minden írónak kötelessége.”
A vita összefoglalója
Nagy Endre „Ne beszéljünk íróknál egyszerűen reklámtevékenységről. Ehhez az irodalomnak tényleg nem sok köze van. A képzőművészetben az alkotás nincs olyan szerves kapcsolatban a tartalommal, mint az irodalomban. A képzőművész formaproblémát old meg s a kész plakát alá odaírhatja egy sósborszesz nevét, de odaírhatja egy műselyemgyár nevét is. Esetleg. Az íróművész munkájánál ilyen esetleg nincs, mert ott a szöveg, az alkotás maga.”
Móricz Zsigmond „Úgylátszik, itt valóban az életnek egy problémájáról van szó, de a jövő fogja megmutatni, hogy irodalmi kérdés-e vagy nem. Az irodalom egy ajánlatot kapott a modern Mécénástól, a gazdasági élettől. Az írók nem beszélő emberek, majd írásban meg fogják tárgyalni a kérdést s megadják rá a választ. Én mindenesetre fentartom bevezető előadásomnak konkluzióját.
Ki írjon reklámot, ha nem az, akinek ötletei vannak és írni tud? A recenzió is reklám. Mondjuk, hogy mi meg tudjuk csinálni annyira, amennyire, - de írók dolga volna, nem a mienk. A plakáttal is így van; régebben iparművészek csinálták s rossz volt. Most igazi művészek csinálják és ragyogó.
A mai ankét egy dolgot tisztázott, azt, hogy az írók jelentékeny része nem tekinti árulásnak az írói tollal szemben, ha egy író mellékfoglalkozásként reklámot ír. Nem látszik súlyosabb kitérésnek az irodalmi útról, ha egy író ezt csinálja, mint ha falusi jegyző, vagy tanár, ügyvéd, hivatalnok, ujságíró.
Az irodalom egyetemes irányára vonatkozólag azonban fentartom bevezető szavaimnak konkluzióját: Egy nagyszabású és kulturális célú reklám szolgálatában az írók és művészek is megtalálnák azt a szerepet, amely nem volna dehonesztáló reájuk. Ugyanis a művész az örök szépnek, az örök emberi értéknek a képviselője, de sohasem a pillanatnyi haszoné.”
A cikk mellé kaptunk ajándékba egy grafikát is az Avalanche kreatívügynökségtől, köszönjük!
A Káli Art Inn lett 2023-ban az Art is Business Díj Vállalati kategóriájának győztese. Tulajdonosai, a Molnár Júlia–Héjja Róbert házaspár, szívvel-lélekkel elkötelezett amellett, hogy ötvözze a vendéglátást a művészetek szenvedélyes támogatásával. A Káli Art Park kialakításával pedig olyan egyedülálló kiállítóhelyet hoztak létre, ahol a kortárs szobrászművészek bemutathatják és értékesíthetik alkotásaikat.
A tanulmányok szerint a fogyasztók több mint 90%-át befolyásolják az utazástervezésben az online platformokon posztolt értékelések, így nem meglepő, hogy az ágazat nagy harcot vív a hamis értékelésekkel, beleértve az indokolatlan rágalmazást és az érdemtelen túlértékelést egyaránt.
480 teniszpálya területével egyenlő fejlesztést tudhat maga mögött a Hunguest, ami történelmi léptékű, hiszen Magyarországon ilyen volumenű szállodaipari felújítás és szállodaépítés még nem zajlott
A beérkezett észrevételek értékelése után immár végleges a Gazdasági Versenyhivatal jelentése a hazai online szálláshely-közvetítési és szálláspiacon elvégzett gyorsított ágazati vizsgálatról. A Booking-botrányként elhíresült ügyben a hatóság több javaslatot is megfogalmazott a magyar fogyasztók és a hazai szállásadók védelme érdekében.
A téli időszakban is az egyik legfontosabb turisztikai motiváció az egészségturizmus, amely így Magyarország egyik legjelentősebb, négyévszakos turisztikai terméke. Azon vidéki települések, ahol a gyógy- és élményfürdő mellett magas színvonalú szolgáltatások is várják a vendégeket, ebben az időszakban az átlagosnál nagyobb forgalomra és magasabb foglaltságra számíthatnak.
A Kimpton Hotels, az Intercontinental Hotels Group luxus lifestyle márkája, amely világszerte több, mint 80 egységgel rendelkezik. A 2024 nyarán nyíló, Bem téren épülő, dunai panorámás patinás épület szintén ennek az izgalmas boutique brandnek ad majd otthont.
A vendéglátóipar mindig is élen járt az új technológiák bevezetésében a vendégélmény fokozása érdekében. A mobil bejelentkezéstől a személyre szabott szolgáltatásokig a szállodák folyamatosan innovatív módokat keresnek ügyfeleik kielégítésére. Az egyik technológia, amely forradalmasíthatja a vendéglátást, az a kiterjesztett valóság (AR).
A Hunguest Hotels megújult arculata elnyerte a Német Formatervezési Tanács által alapított German Design Award 2024 díjat a márkaidentitás kategóriában.
A BDPST Ingatlanfejlesztő egyik projektje, a Dorothea Hotel nyerte a Portfolio Property Awards díjátadóján az Év Hotelprojektje kategóriában járó elismerést kedden Budapesten. Az eseményen az év legkiemelkedőbb hazai teljesítményeit, megoldásait és fejlesztéseit bírálták.
