Ideje félretenni azokat a beidegződéseket, hogy Svájc drága, a magyarok számára megfizethetetlen, egyszersmind elérhetetlen. Tény, van három-négy város – ilyen Montreux, Genf, Lausanne és Zürich –, amely valóban nem olcsó a magyar pénztárcához mérve, ám ha más svájci desztinációkat keres fel a hazai turista, semmivel sem jár roszszabbul, mintha rábök a térképen egy távoli, ismeretlen szigetre, és odaindul nyaralni. Kezdjünk csak el számolni...

Négycsillagos háromcsillagosok

Az egyértelműen kijelenthető, hogy a svájci háromcsillagos hotelek jó szívvel ajánlhatók azoknak, akik szeretik és megszokták a kényelmet, és idehaza vagy külföldön a négycsillagos szolgáltatásnál nem adják alább. Ahogy arab ors z á g o k b a n mindig ajánlatos inkább egy csillaggal többel rendelkező hotelbe kérni a szállást, nehogy kellemetlen meglepetés érje az illetőt, Svájcban nem tévedünk nagyot, ha eggyel kevesebb a ház csillagainak száma, mint amit megszoktunk. Ott a háromcsillagos szálloda is mindent tud, ami idehaza egy négycsillagostól elvárható: hasonló színvonalú, kényelmes méretű a szoba, tágas fürdőszobáva l , h a j s z á r í t ó v a l , minibárral, a házban rendszerint valamilyen wellness egység is működik, és kifogástalan az ellátás. Francia területen persze tudomásul kell venni, hogy a nagy traktához szokott magyarnak kicsit lejjebb kell venni az étvágyából, a „petit-dejeuner” ugyanis errefelé meglehetősen viszszafogott reggelit jelent, felvágott nemigen szerepel sehol a kínálatban, a croissant azonban mindenütt friss, meleg, ínycsiklandozó, és vajjal, lekvárral, tejeskávéval vagy forró csokoládéval tökéletes. Tehát a hotel áránál már spórolhatunk a nyaralásnál, miközben a színvonalat korántsem kell lejjebb adni a megszokottnál.

Fut a vonat a síneken

Repülővel is el lehet érni Svájcot, azonban, mivel aránylag közel fekszik hazánkhoz, olcsóbb és jó megoldás lehet a gépkocsi vagy a vonat választása. Híres a svájci vasút – nem véletlenül. Ismeretlen a késő, pontatlan vonat, tulajdonképpen az induló vagy befutó szerelvényekhez lehetne igazítani az időmérőket. A vonatokon mindenütt tisztaság, pedáns rend és sehol nincs bliccelés.Képtelenség is lenne, mert a kalauz majd’ minden megálló után végigsétál a kocsikon, és figyelmesen ellenőrzi az utasokat.

A Swiss Travel System vasúti tagja – ebbe a hálózatba ugyanis beletartozik a városi és a hajóközlekedés úgyszintén – behálózza az egész országot, és úgy állapították meg a menetrendet, hogy egyik vonat kapcsolódjon egy más irányba indulóhoz, ismeretlen tehát az órákig való tétlen, idegölő várakozás. A túra során elég hosszú utat tettünk meg vasúton: Zürichből Lausanne-on át Montreux-be indultunk, majd másnap panorámavonattal Chateaud’Oex- be, onnan Aigle-be érkeztünk, ahonnan Vispen keresztül Zermattba mentünk, és Bernt érintve vissza Zürichbe jutottunk – kényelmesen, gond nélkül. Mert ha valamit, ezt a svájciak valóban a tökélyre fejlesztették. Nem véletlen, hogy sok helyen, nagyobb települések közelében inkább a vasútállomásokon hagyják a kocsijukat a városban dolgozók, és szívesebben szállnak vonatra. Hiszen ott dolgozhatnak, olvashatnak, telefonálhatnak útközben, nem kell a közlekedésre figyelniük. Csak azt az egyet sajnálom, hogy a sokféle vasúti vonal közül nem utazhattunk azzal az eggyel, amit úgy hívnak: Csokoládévonat. Ez Montreux– Gruyéres–Broc között jár panorámaszerelvényekkel egy héten kétszer is a nyári időszakban, és a csokoládégyáraknál és más édességlelőhelyeknél áll meg.

Tavak, völgyek, jó helyek

A Genfi-tó partján az idegenvezető azzal kezdi: „Itt látható a magyar Balaton után Európa második legnagyobb édesvízi tava.” Ez már azért is jó jel, mert remélhetőleg az EU-tagságunk miatt a svájciak közül egyre kevesebben keverik össze Budapestet Bukaresttel. A Genfi-tó parti régió 3219 n2-nyi területen fekszik, Svájc 26 kantonja közül négyet ölel fel és három földrajzi tájat foglal magában: 15 százalékban lankás dombvidék, 63 százalékban síkság, 22 százalékban az Alpok magas hegyei uralják. Montreux-ben sétálva szinte érinthető közelségben olyan hegyóriások fekszenek, amelyeknek oldalán és tetején mindig található hó, felettük dörög az ég, irgalmatlan felhők sétálnak közöttük, miközben a városban tűz a nap. Talán ez a vad táj, és közben Montreux luxusa fogta meg a Queen egykori szólóénekesét, Freddie Mercuryt is, aki itt vett lakást, ide tért vissza meghalni. Sokakat vonz ez a vadregényes vidék, a balzsamos levegő, a turizmus itt az egyik legfőbb bevételi forrás: évi 2,8-3,2 milliárd svájci frank származik belőle. 454 hotelben 17 447 vendégággyal várják a turistákat, 2002-ben 2 533 948 vendégéjszakát regisztráltak.

Hegyek királya

Kétségkívül a magas hegyek legnagyobbika Svájcban a Matterhorn (4478 m), ennek lábánál fekszik Zermatt (1620 m-es magasságban), amely a hegyóriás miatt mágnesként vonzza télen-nyáron a turistákat. Sokan csak gyönyörködnek a látványban, mások azonban meghódítanák. Egyik tanú erre a zermatti temető híres hegymászó halottainak sírkertrésze, ahol kizárólag lezuhant profi és amatőr alpinisták alusszák örök álmukat. Nem csak a félelmetes Matterhorn, rajta kívül még 37 darab négyezer méter felletti csúcs ágaskodik a környéken, hihetetlen tehát a látvány. Aki pedig úgy szeretne közelről gyönyörködni a csúcsban, hogy ne tegyen nagyobb erőfeszítéseket, azok részére kényelmes megoldás a Kis-Matterhornra („csak” 3810 m) vivő felvonó és lift. A télen-nyáron működő szerkezetekkel érkező turistákat a csúcson pazar panoráma várja. Zermattban különben, amely a turisták nélkül csupán kis hegyi falu lenne, 14 ezer vendéget tudnak egy időben elszállásolni. 116 hotel (a legtöbb háromcsillagos, de van köztük egy ötcsillagos is) és 1800 kényelmes apartman várja az odalátogatókat.