A török hatóságok megpróbálnak új turisztikai termékekkel betörni a piacra, a már jól bejáratott tengerparti üdüléseken túl a történelmi emlékekre is igyekeznek felhívni a potenciális turisták figyelmét. Vannak piacok, ahol már most is komoly az érdeklődés: adanai szállodánkban, ahogy a fontosabb keresztény emlékhelyek közelében is, egymást érték az olasz és spanyol zarándokcsoportok.
Tény ugyanakkor, hogy alaposan fel kell készülnie annak, aki Szent Péter vagy Szent Pál emlékhelyeit akarja felkeresni a környéken, mivel az Anatólia belsejéből a termékenyebb és több munkalehetőséggel kecsegtető tengerpartra költöző lakosság miatt Adana és Antakya néhány évtized alatt milliós nagyvárossá nőtte ki magát, és sok helyen több tíz kilométeren keresztül lakótelepek, kikötők, ipari övezetek borítják be a partot. Adana ezért első látásra nem tűnik különösen vonzó városnak, bár amikor este a repülőtérről kilépve elér hozzánk a virágzó narancsfák illata, az igencsak jó érzés. Kellemes a meglepetés az infrastruktúrát illetően is: kiváló utakon, hipermodern autópályákon juthatunk el egészen a szír határig. Adana fekvése ideális, mögötte a Taurus-hegység közel négyezer méteres csúcsai, előtte a Földközi-tenger végtelen kékje, a város környékén pedig narancs-, citrom- és cseresznyeligetek, szőlőültetvények, káposztaföldek sorakoznak. A földi paradicsom lenne ez a táj, de az utóbbi időben a gyümölcsfaültetvények helyét a tengerpart közelében egymás után veszik át a 10–20 emeletes apartmanházak, amelyek nyaranta elsősorban török turistákkal telnek meg.
Adana mindenesetre kiváló kiindulópontja lehet a környék történelmi emlékhelyeinek, az antik Antiókhia (ma Antakya), a Nemrudhegy, illetve Szent Pál nyomainak felfedezésére. A város történelme négyezer évre nyúlik vissza, az asszírok és a perzsák után Nagy Sándor birodalmához tartozott, később római, majd bizánci fennhatóság alá került. Ezután örmény királyok, szeldzsuk törökök, majd keresztesek jöttek, végül az oszmán birodalom része lett. A város egyik szép, régi műemléke a VI. században, Justinianus bizánci császár uralkodása idején épített kőhíd, amelyet a világ legrégebbi, ma is használatban levő hídjaként tartanak számon. Az ottomán időkből származó óratornyát ugyan újjá kellett építeni, mert a világháború idején a franciák szétlőtték, de környékén egy régi bazárt és több régi épületet is érdemes felkeresni.
Szent Pál emlékei
Adanától 40 km-re, az azonos nevű, bővizű folyó torkolatánál fekszik a vidék korábbi történelmi központja, Tarsus. A kilencezer éves múltra visszatekintő város a római birodalom idején Szilícia tartomány székhelye volt, és itt találkozott először Antonius és Kleopátra. Az antik időkből vízvezetékek, köves utak, fürdők és stadionok maradtak ránk. A keresztény zarándokok számára is fontos emlékhely a város, hiszen itt született Szent Pál, aki, miután áttért a kereszténységre, visszatért szülővárosába. Később arabok, bizánciak, szeldzsuk törökök, keresztes lovagok, örmények, türkmének fennhatósága alá került a terület, végül az ottomán birodalom vette át az irányítást. Viharos történelme során még az egyiptomi Ibrahim pasa is uralma alá vonta nyolc évre. Kleopátra kapuja, valamint Szent Pál temploma és kútja tartozik a legfőbb látnivalók közé. Szent Pál romos háza ma is áll, rengeteg zarándok keresi fel, hogy kútjából igyanak. A kút közelében egy utcát helyreállítottak, régi, 100-200 éves szép házakat láthatunk. Megnézhetünk egy római utat is, amelynek a vízelvezető rendszere ma is működőképes.
Megelevenedő ókori városok
Adana közelében több ókori város romjait is felkereshetjük. Ezek egyike a római, majd bizánci időkben is lakott Kanlidivane, a mai Kizkalesi település mellett. Az egykor háromszázezer lelkes település volt akkoriban a környék leggazdagabb városa, az olívaolaj-kereskedelem jóvoltából. A hely nagyon különleges látványt nyújt: hatalmas területen, körben terülnek el az antik város romjai, a királyi palota és bazilika maradványai előtt egy hatalmas mészkő szakadék tátong. A szakadék mélyén, a sziklafalban óriási reliefek: az egyik római katonát, a másik nők csoportját ábrázolja. Egykor bűnözőket vetettek a szakadékba, akikre oroszlánokat engedtek. A domboldalban nekropoliszt találunk, rengeteg épen maradt sírral. Rengeteg különleges mészkőképződménnyel is találkozhatunk ezen a karsztvidéken, amelyek közül is említést érdemel a Menny és pokol barlangja, szintén Kizkalesi közelében. Az egyik hatalmas szakadékban 452 lépcsőfok vezet lefelé. A lépcső aljában a mennyet jelképezi az 5. századi bizánci Szűz Mária-kápolna, itt kezdődik a lejárat a pokolba. Mellette találunk egy másik hatalmas kiterjedésű sziklahasadékot, ez a Pokol gödre. Zeusz állítólag ide zárta be a százfejű, Tájfun nevű szörnyet.
Várak, karavánszerájok
Mivel a környék fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekszik, számos vár és erőd épült errefelé az évezredek során. Közvetlenül a tengerparton találjuk Korykos várát, amely a XIII. századból, az örmény királyság idejéből származik. 150 méterre tőle, az öbölben, egy kis szigeten fekszik párja, Kizkalesi, vagyis a „Kisasszony vára”.
Adanától keletre további négy nagyobb kiterjedésű vár még mindig lenyűgöző romjait találjuk a hegytetőkön. Valaha ez a Selyemút része volt, akkoriban állítólag föld alatti folyosó kötötte őket össze. 34 kilométerre innen, 700 méter magasan áll Yilanlake, vagy a Kígyóvár. A 3. század óta áll itt, a keresztesek bővítették ki, majd az örmény királyoké lett. Az ottomán időkben Aleppóból Isztambulba egy nap alatt lehetett hírt küldeni, mivel 30–40 kilométerenként volt egy erőd, ahonnan tudták továbbítani a jeleket. Adana és Antakya között érdemes megállni a Sokollu karavánszerájnál, amelyet egy gazdag helybeli építtetett Allah dicsőségére. Egykor ezeken az átutazóknak fenntartott szálláshelyeken három napig bárki maradhatott, szállást és ellátást kapott a tevéjével együtt. 1964-ig működött itt török fürdő és 44 bolt is – ez igazi különlegesség, mivel a legtöbb karavánszerájban tilos volt a szállított áru értékesítése.
Muzulmánok, keresztények
A török tengerpart legkeletibb részén, a szír határ közelében fekvő egykori Antiókhiában nem csupán arabul beszélő lakosokat, hanem tizenkétezer ortodox keresztény hívőt is találunk. A történelem kezdete óta lakott vidék fővárosát manapság Antakyának nevezik, bár Atatürk Hataynak nevezte el, utalva a település hettita eredetére. Az első világháború után néhány évig önálló államként működött, és csak 1938-ban csatlakozott a Török Köztársasághoz. Gyönyörű ikonokkal díszített ortodox templomát érdemes felkeresni. A templomot a XIX. században egy földrengés után orosz segítséggel újították fel. 1977 óta katolikus templom is működik a városban, ennek egyik fala közös egy mecset falával. A város legfontosabb keresztény emléke a közeli Kereszt-hegyen Szent Péter barlangtemploma. Ez volt az első hely, ahol keresztények együtt imádkoztak. Szent Pál és Péter is prédikált itt valaha. Egy Szent Péter-szobor a falon, egy nagyon halvány freskódarab, egy kőtrónus és egy kőasztal a puritán templom teljes berendezése. Itt jelentette be Szent Jeromos, hogy nem kötelező a körülmetélés. Fölötte a sziklafalban remetebarlangokat láthatunk. Az Antakyai Archeológiai Múzeum az egyik legjobb régészeti gyűjtemény Törökországban. Első osztályú, hatalmas, tökéletesen ép bizánci mozaikokat és szarkofágokat találunk itt az i. sz. I–V. századból. Érdemes felkeresni a hatalmas Arab bazárt, amelynek kőpadlója több száz éves, de kissé illúzióromboló, hogy a szűk sikátorokat műanyag tető fedi.
A különleges kebabok hazája Adana Törökországban elsősorban az adanai kebabról híres. A kizárólag kosok húsából készülő ételhez apróra vágott, piros színű zöldpaprikát kevernek. A húst is egészen apróra vágják, fűszerezik, kolbászkákat formálnak belőlük, kardra tűzik őket, faszénparázson egyben sütik meg, és így tálalják. Helyben sült lepénytésztával az igazi. Az egyik legautentikusabb hely, amelyet érdemes ajánlani az adanai kebabot megkóstolni szándékozó turistának, az a Hasan Kolcuoglu étterem a város szélén. Itt a kiszolgálás is igazi műsor a hússal megrakott kardokkal rohangáló kiszolgálók révén. Ráadásul 10 euróból fejenként komplett vacsorát kapunk salátákkal, előételekkel, gyümölccsel és desszerttel. A helyi ételkülönlegességek közé tartozik az itt forrón tálalt, csicseriborsólisztből és szezámmagból készült humusz, valamint a vörös répából készített savanyúság és üdítőital. |