Első ízben rendezett tanulmányutat a közelmúltban magyar újságíróknak a Szerb Idegenforgalmi Hivatal. A túra során Palics, Szabadka, Újvidék, Pétervárad, Karlóca (Sremski Karlovci), a Tarcal-hegység (Fruska Gora), Belgrád, Zimony, a Kazán-szoros, Nagybecskerek (Zrenjanin), Szendrő és Galambóc látnivalóit ismerhették meg a meghívottak.
Az út során az is kiderült, hogy a magyar turisták száma dinamikusan növekszik Szerbiában. A hivatal tanácsadója, Zeljka Pudar lapunknak elmondta, hogy 2011-ben 18 660 magyar turistát regisztráltak déli szomszédunknál, ami 15%-os növekedést jelent 2010-hez képest. A magyar vendégek 41 ezer vendégéjszakát töltöttek el a kereskedelmi szálláshelyeken, ami 48(!)%-os emelkedés az előző évihez képest.
A statisztikákat alátámasztják a tapasztalati tények is, utunk során több magyar busszal is találkoztunk. A Palicsi-tó partján hódmezővásárhelyi középiskolások nézelődtek, tanáruktól megtudtuk, hogy a Határtalanul! program keretében utaztak a Délvidékre.
Szendrő váránál egy Tolna megyei nyugdíjasklub buszába botlottunk, a turisták négynapos körutazás keretében egészen a Vaskapuig utaztak, szállásuk a magyarok által lakott legdélebbi településen, Székelykevén volt. Mi ugyan ide utunk során nem jutottunk el, de az kiderült, hogy az ottaniak egyszerre akár több-busznyi utast is tudnak fogadni, és a vendéglátásra senkinek nem lehet panasza.
Szabadka és a szecesszió
De haladjunk időrendben. Szerbiai utunk első állomása, akárcsak a legtöbb ideutazó magyar turistának, Szabadka volt. A legészakibb bácskai város fejlődésének a vasútépítés adott lendületet: 1860-tól komoly kereskedelmi központtá fejlődött, az előző századfordulón Pest után a második legjelentősebb város volt Magyarországon. A bevételekből gyönyörű középületek és paloták sorát emelték, köztük a szecessziós városházát. A belváros meghatározó épülete kívülről is impozáns látványt nyújt, de igény esetén a turisták vezetést is kérhetnek. Benézhetünk akár a tanácsterembe is, ahol a pazar üvegablakokról a magyar történelem meghatározó alakjai tekintenek le ránk. Jellegzetes a városháza és több más belvárosi épület csempeborítása is, amely a pécsi Zsolnay-gyárból származik. Az épület felújításakor is a gyártól rendeltek csempét, hálából egy szökőkutat is kaptak Pécsről, amelyet a közelmúltban alakítottak ki az épület előtt. Az egykori városvezetők eszét és előrelátását dicséri, hogy a hatalmas épület földszintjén számos üzletet alakítottak ki, amelyeket a mai napig bérbe adnak, és így jelentős bevételhez juttatják a települést.
Bár a város bácskai századfordulós romantikáját még számos épület, például a megkapó Reichlepalota, a – jelenleg felújítás alatt álló – zsinagóga vagy a városi könyvtár őrzi, a helyiek és a turisták nagy bánatára a közelmúltban lerombolták a Népszínház 1854-ben emelt, eklektikus stílusú, bár kétségtelenül erősen leromlott állapotú épületét, hogy helyére „modern”, csupabeton konstrukciót húzzanak fel.
Az alig ötven kilométerre fekvő Szeged ezer szállal kapcsolódik Szabadkához, a két város számos fejlesztési projektben vesz részt közösen. A legújabb program a szecessziós örökség ápolására irányul, szerb részről 100 ezer eurót költhetnek jövő májusig olyan dolgokra, mint közös ötnyelvű kiadvány, szecessziós kártya, a várost ábrázoló köztéri bronzmakett és infopontok kialakítása. Egy szabadkai városnézés előtt vagy után kötelező program a közeli Palicsi-tó felkeresése. A századforduló, majd a jugoszláv idők népszerű üdülőhelye évtizedeken keresztül meglehetősen elhanyagolt képet mutatott, de az utóbbi időben uniós források felhasználásával komoly felújítások kezdődtek. A szecessziós hangulatú családi villákkal és hatalmas parkkal övezett tó nemcsak klimatikus gyógyhely, hanem egykor gyógyvizes és iszapfürdőként is funkcionált. Itt működik Szerbia legnagyobb állatkertje is. Tavaly elkészült a felújított Vigadó, és a sétány is új burkolatot kapott, most folyik az egykori női fürdő felújítása. Bácskai kirándulásunk során feltétlenül ejtsünk útba egy jellegzetes helyi vendéglátó- és szálláshelyet, úgynevezett „salas”-t (szerbül tanyát jelent, de gondolom, nem véletlen az alaki egyezés a magyar „szállás” szóval), ahol kiváló birsalma- és más gyümölcspálinkák után bárány-, borjú- és más húsokban gazdag ebédet fogyaszthatunk el.
Havas Boldogasszony óvja a fesztiválozókat
Utána vissza az autópályára, és irány a Vajdaság központja, Újvidék. Az 1200-as években már Várad néven emlegetett város a török időkben elpusztult, szerbek telepítették újra 1692-ben. A városkép meghatározó tényezője a települést kettéosztó Duna, amelynek túlpartja – Pétervárad – a mi Budánkat idézi. Kevés olyan nagyváros van az egész régióban, amely ilyen ütemű népességnövekedést ért el az utóbbi évtizedekben, mint Újvidék. Miközben 1948-ban csupán 68 ezer, 1992-ben pedig alig 200 ezer lakosa volt, manapság több mint 350 ezren lakják, engedély nélkül épültek egész városnegyedek a település határában. A népességrobbanás miatt az egykor jelentős (kb. 40 ezres) magyar kisebbség részaránya folyamatosan csökken. Ennek ellenére alapvetően sokszínű és toleráns település, amelyet a Balkán legészakibb, ugyanakkor Európa legdélebbi városának is neveznek. legfőbb nevezetessége a péterváradi erőd, amelynek építését 1688-ben kezdték meg. A vár az utóbbi évek során egészen új funkciót kapott: itt rendezik meg Délkelet-Európa legjelentősebb zenei fesztiválját, az Exitet minden év júliusában. A Vauban-rendszerű vár hatalmas, labirintusszerű falai között kialakított színpadokon elsősorban elektronikus zenei és rockzenekarok lépnek fel. Az Exit szervezői idén először nagyszabású ifjúsági vásárt is szerveznek a fesztivált megelőző napokban, kulturális és turisztikai fórumokkal, ingyenes esti koncertekkel. Újvidéken a nyári estéken a kávézókban folyik az élet, nappal viszont mindenki a „strand”-nak nevezett, több kilométer hosszú, homokos Duna-parton múlatja az időt. Ha átkelünk valamelyik Duna-hídon Újvidéknél, a szerémségi oldalon, Pétervárad után találjuk az 1699-es békekötés helyszínét, Karlócát. Határában áll a Havas Boldogasszony- templom, amelynek Mária-képe előtt imádkozott Savoyai Jenő tábornok, és másnap csodával határos módon legyőzte a török hadakat 1716. augusztus 5-én. A török kétszeres túlerőben volt, ennek ellenére győzött Savoyai, aki égi jelet kapott: a nyári napon havazott. Az Újvidék Szentendréjének is nevezett Karlóca 1699-től a szerb ortodox metropolita székhelye, a városban és környékén számos ortodox templom tekinthető meg. Az 1890–96-ban neobizánci stílusban épített szerb gimnáziumot Pártos Gyula, a budapesti Balettintézetet is jegyző építész tervezte
Karlócánál kezdődik a Tarcal-hegység (Fruska Gora), amelynek szelíd lankái között elképesztően gazdag, gyönyörű freskókkal díszített ortodox kolostorokat kereshetünk fel. Krusedol, Grgeteg, Vrdnik vagy Novo Hopovo 400-500 éves kolostora mindenképp megér egy látogatást. A kolostorok között barangolva mindenfelé szőlőtőkékkel beültetett domboldalakat látunk, ez nem is csoda, hiszen ez a vidék, az egykori Szerémség a magyar királyság egyik legfőbb bortermelő vidéke volt. A Villányi borvidék boraira emlékeztető nedűkből többfelé kaphatunk kóstolót, magas színvonalú gasztronómiával ötvözi a borászkodást Irigen a több mint százéves Kovacevic pincészet.
Csevap a Három Kalapban
Kellemes bódulatban, ízekkel és késő tavaszi illatokkal telve hagyjuk magunk mögött a Tarcalhegységet, és a Zágráb–Belgrád autópályán, a délutáni dugóban érjük el a szerb fővárost, Belgrádot. Araszolunk a budapestire hajazó dugóban, végül megérkezünk a majd száz éve épülő és még mindig nem teljesen kész Szent Száva-székesegyház közelében fekvő, kellemesen modern, négycsillagos Crystal Hotelbe. Fekvése ideális, közel a belváros és számos látnivaló. Kevés azonban az időnk, így gyorsan végigsétálunk a nándorfehérvári diadal helyszínén, a Kalemegdanon, megcsodáljuk a Száva túlpartján Zimony tornyait, valamint Mestrovic hatalmas talapzatra száműzött, monumentális, meztelen férfialakját, nézelődünk egyet a Knez Mihajlova sétálóutcán, majd bevetjük magunkat a helyi bohémnegyedbe. A Skadarlija macskaköves utcáival, éttermeivel, bárjaival kihagyhatatlan látnivalója Belgrádnak. Egyik legrégebbi étterme, a Tri Sesira (Három Kalap) kiváló csevappal, pljeskavicával, kajmakkal és élő zenével veszi le lábáról az utazót. Az utazónak persze az a dolga, hogy utazzon, így mi is haladunk tovább a Belgrádtól hetven kilométerre fekvő Viminatiumba. A rossz emlékű néhai Slobodan Milosevic szülőhelyét, Pozsarevácot magunk mögött hagyva egy hatalmas külszíni lignitbánya és hőerőmű árnyékában tárták fel a római birodalom egykori Felső- Moesia tartományának legfontosabb katonai táborát és a mellette kialakult várost. Az i.sz. I–VI. század között lakott vidéknek még csupán az 5%-át tárták fel, de így is láthatunk néhány freskókkal díszített sírkamrát, és hamarosan elkészül egy múzeum, egy egyszerű szálloda és egy római kori ételeket kínáló étterem. Az utóbbiak egy korabeli római villa mintájára épített épületben kapnak helyet.
Időutazás a Duna mentén
Balkáni időutazásunkat ezután egy középkori végvárban, Galambócon folytatjuk. A mai napig lenyűgöző látványt nyújtó épületegyüttes a Duna partján, stratégiai helyen épült az 1300-as években. A hegyoldalra felfutó várfalak tökéletes védelmet biztosítottak. A Vaskapu erőmű megépítése több tíz kilométerre felduzzasztotta a folyó vizét, így ma már az út nem a vár alatt, hanem az egykori belső váron keresztül vezet. Ennél fogva az erre járó kamionok néha kisebbnagyobb faldarabokat is magukkal visznek rakomá- nyuk tetején. Szerencsére már a pénz is megvan a helyzet megoldásá- ra, hamarosan alagutat fúrnak a hegybe, és azon vezetik át a forgalmat, hogy a turisták gondtalanul kalandozhassanak az egykori végvár falai között. Még délebbre haladva a Duna mentén egy igazi világszínvonalú látványosság, a közelmúltban átadott – a halfejű istenek szobrait is bemutató –, hipermodern látogatóközpont vár minket az Európa legrégebbi lakott településének számító Lepenski Viren. A Vaskapu megépítésekor feltárt nyolcezer éves település maradványait, az egykori kunyhókat, tűzrakóhelyeket, házi oltárokat, egy százlakosú komplett falut 300 méterrel arrébb vitték, és interaktív formában mutatják be a látogatóknak. A hely legfőbb látványosságai a korabeli emberek által imádott, halszájú, dülledt szemű, hatalmas kőtömbökből kifaragott idolok, amelyekből egy minden kunyhóban megtalálható volt. A múzeum bejárata előtti, végtelenül egyszerű útszéli kifőzdében kiváló puliszkát, sült túrót és három hétig érlelt, majd cseréptálban lassú tűzön sütött sertéshúst ettünk. Lepenski Virtől már csak egy ugrás a környék legjelentősebb kikötője, Donji Milanovac, ahol a nagy folyami hajók is rendszeresen kikötnek. A forgalom bővülésére jellemző, hogy míg 2006-ban csupán évente hat ilyen hajó kötött ki náluk, addig tavaly már nyolcvan, idén pedig száz. Idéntől két kirándulóhajó is várja a közúton érkező turistákat. A mediterrán hangulatú kisvárosból akár átrándulhatunk az innen öt kilométerre fekvő Vaskapu erőmű tetején kialakított határon Romániába, illetve túrázhatunk a környék hegyeiben, barlangjaiban. A Vaskapu legszűkebb részének számító Kazán-szorost felfedező fotószafarink után visszaindultunk Belgrád felé. Útba ejtettünk egy másik jelentős török kori végvárat, Szendrőt. A Brankovic György szerb despota által épített masszív, óriási kiterjedésű erődítmény – amely Európa egyik legnagyobb kiterjedésű vára – átvészelte a zivataros évszázadokat, de a második világháborúban itt tárolt német lőszerek felrobbantását már nehezebben viselte. Ennek ellenére érdemes egy sétát tenni az ódon falakon. A külső várudvaron atlétikai mobilstadiont építenek. Szendrőtől csupán hatvan kilométer Belgrád, amelynek látnivalóival korábban már megismerkedtünk. Látogatásunkat másodszor a Duna túlpartján, Zimonyban folytattuk, ahol kellemes folyóparti éttermek, macskaköves utcák, művészeti galériák várják a turistákat. A magyaroknak mindenképp érdemes felséfelsétálniuk a kisváros fölötti dombra, az ún. Gárdos negyedbe, ahol Hunyadi egykori várának romjai állnak, ugyanitt áll az 1896-ban a millennium évfordulójára épült Millenniumi-torony.
Bánáti barangolás
Szerbiai utunkat a Vajdaság Tiszán túl elterülő részén fekvő Bánátban fejeztük be. Bejártuk az egykori Nagybecskerek (ma Zrenjanin) történelmi városmagját, benne a katolikus templommal, a Lechner Ödön által tervezett impozáns városházával és a Béga-csatorna jellegzetes hídjaival, majd felfedeztük a közelben a Császár-mocsár (Carska Bara) változatos növény- és madárvilágát. A Holt-Béga mentén kialakított természetvédelmi területet gyalogosan, kerékpárral és csónakkal is felfedezhetjük, bár vannak szigorúan védett területek. A terület különösen a madárvonulás idején jelent izgalmas látnivalót.
A történelmi látnivalók és a kulturális emlékek mellett a természeti környezet és az organikus ételek jelenthetnek vonzerőt a magyarok számára, akik a hazainál 10-15%-kal alacsonyabb árakra számíthatnak Szerbiában. Vélhetően sokakat vonz majd az Újvidék közelében, Petrőcön (Backi Petrovac) tavasszal átadott aquapark.
Az ország megközelítésével nem lehet gond, hiszen teljes hosszában átadták az autópályát a magyar határ és Belgrád között, így a 370 kilométeres távot négy-öt óra alatt kényelmesen meg lehet tenni. Mivel a sztráda a Vajdaságon halad keresztül, a magyar történelmi emlékek iránt érdeklődők a történelmi Bácska és Bánság városainak jelentős részét (Szabadka, Újvidék, Zimony) könnyedén el tudják érni.
