„Nem lesz túl érdekes a beszámolóm, ugyanis nem találtunk semmi rosszat!” – mondta tréfásan Szigeti Tamás, a WESSLING Hungary Kft. értékesítési és üzletfejlesztési igazgatója a Közösségi Méz elnevezésű rendhagyó projekt sajtótájékoztatóján, a laboratórium által megvizsgált mézmintával kapcsolatban.
A bejelentésnek igen nagy jelentősége van, hiszen mindez azt jelenti, hogy a talán némileg jogos előítéletekkel szemben a városban begyűjtött méz a vizsgált jellemzők alapján megfelelt a követelményeknek, és emberi fogyasztásra alkalmas. A projekt szervezői azt remélik, hogy a kezdeményezésükből akár mozgalom is válhat, és nem csak önfenntartó, hanem kifejezetten rentábilis városi méhészetek is létrejöhetnek.
A Finger német művészcsoport 2007 óta foglalkozik méhekkel. Ennek egyik módja a városi méhészkedés. „Frankfurt egyik vasúti pályaudvara mellett, egy templomtoronyban helyeztük el az első kaptárakat, amelyek kolóniánként több mint 50 kilogramm mézet hoztak” – számolt be a hihetetlen eredményről Andreas Wolf, a kezdeményezés alapítója.
A projekt gyorsan fejlődött, a frankfurti Modern Művészeti Múzeum tetején már 10-12 méhcsaládot helyeztek el, a kaptárakra pedig infografikákat raktak, innen is jött az ötlet, hogy múzeumot lehetne berendezni.
A budapesti kiállításon kis, timpanonos üvegtetőket helyeztek a kaptárak tetejére, ezen találhatók a különböző feliratok. A Közösségi Méz elnevezésű projekt kurátora, Erdődi Katalin elmondta, 2013 elején kezdtek el dolgozni a német művészekkel, hogy itthon is megvalósítsák azt a modellt, amely már több német városban is sikeresen működik.
Vegyes méhészcsoportot hoztak létre, amelyben származástól és társadalmi osztálytól függetlenül bárki tanulmányozhatta a méhészetet, a jelentkezők száma messze meghaladta a várakozást.
Szándékosan választottak kulturális helyszínt, a Műcsarnokkal együttműködve egy új, szabadtéri múzeumot hoztak létre. Az Új Múzeum Méheknek elnevezésű szabadtéri tárlaton a látogatók megismerhetik a kaptárak életét és a méhek, illetve az emberek társadalma közötti érdekes párhuzamokat is.
„Budapesten az emberek rendkívül szkeptikusnak bizonyultak a városi méhészettel szemben. Frankfurtban azonban egy városi parkban immár 120 éve tartanak méheket, én is ott tartom az én méheimet, az emberek ezt természetesnek veszik” – mondta Florian Haas, a Finger csoport másik művésze.
A projektben szintén részt vevő Tornyossy Csaba okleveles méhész ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon ugyan a világon a legnagyobb a méhsűrűség, a városokban azonban mégsem vert gyökeret a méhészet. Pedig ideális méhlegelőket találunk itt. Július például holt időszaknak számít a méhészet szempontjából, itt, a városban azonban hihetetlen mennyiséget tudtak összeszedni a méhek!” – tette hozzá a szakember.
„Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a közterületeken gyakori japán akác éppen ebben a periódusban virágzott, a pollenvizsgálat során kiderült, hogy 93 százalékos arányban volt jelen” – mondta Szigeti Tamás, aki kiemelte, hogy a laboratórium élelmiszeranalitikai tevékenységének jelentős részét képezi a mézvizsgálat, amellyel már negyedik éve foglalkoznak. Éppen ezért nagy örömmel tettek eleget a Közösségi Méz projekt kérésének. A WESSLING vizsgálta alapján a cukorösszetevők megfelelő arányúak voltak, a nem kívánatos szennyezőanyagok (nehézfémek, állatgyógyszer-maradékok) mennyisége pedig bőven a kimutatható szint alatt volt.
A méhektől egyébként nem kellett félni, nem csíptek, a sajtótájékoztatón megjelent tekintélyes számú kíváncsi újságíró sem bőszítette fel őket, zavartalanul tették a dolgukat: vígan döngicséltek és gyűjtögették a városi mézet.
Forrás: Élelmiszer Online