Talán az ezredfordulót követő időszak egyik legmonumentálisabb vállalkozása – egyelőre még egyáltalán nem múlt időben – a Budapest határába megálmodott, 170 hektáron, a szakzsargon által „aranyháromszög”-nek hívott, az M0 és M1 autópályák, illetve a Budapest-Bécs vasútvonal által határolt területen fekvő TóPark. A 2007-ben elkezdett beruházás során egy irodaházakból, lakásokból, rekreációs központokból, kiállítási területből, óriás bevásárlóközpontból álló „mini-város” épült volna fel a területen található tó partjain. Az építkezés 2020-ra ért volna véget, ha nem szól közbe a gazdasági válság.

Csakhogy a beruházás első ütemeként épülő 76 ezer négyzetméternyi iroda és 126 lakás, valamint a hozzájuk tartozó szolgáltató és kereskedelmi ingatlanok építése 2010 végén leállt, azóta sajátos betontorzóként áll (omlik-romlik?) a szerkezetkész városrész...

„A beruházást finanszírozó Eurohypo bank nem tudta kivonni magát a válság hatása alól – mondja Berta Zsolt, a Purple Star Menedzsment Kft, a TóPark reorganizációjával megbízott cég ügyvezetője – és tavaly előtt felfüggesztette a hitelfolyósítását. Ezzel párhuzamosan ki is vonult tőlünk, és több mint húsz további országban sem hitelez már aktívan.”

A reorganizációs vállalkozás idén tavasszal kezdte el munkáját. A sajtóban megjelent hírekkel szemben tisztán magyar tulajdonú a cég, ugyanakkor a más forrásokban megemlített orosz vonal sem légből kapott információ, hiszen a Purple Star aktív szerepet játszik abban a folyamatban, melynek során a TóPark ingatlanok jelenlegi tulajdonosai, akik svájci befektetők, eladják azokat egy orosz érdekeltségű üzleti tömörülésnek.

„Fontos leszögezni, hogy a helvétek nem a koncepcióban csalódtak, hanem Magyarország irányában vesztették el a bizalmukat – mondja erről Berta Zsolt. - A hosszú évek gyötrődése felőrölte őket.”

A harmincnyolc éves üzletember, saját bevallása szerint is sokat gondolkodott, mielőtt elvállalta a feladatot. A beruházás financiális problémáit tovább tetézte egy földjogi vis-major, a beruházás területének egy részét érintő törökbálinti szabályozási tervét az Alkotmánybíróság eljárási szabálytalanságok miatt megsemmisítette, így jelenleg a 170 hektár jelentős részén nem lehetséges a munkálatok megkezdése.

„A helyzet meglehetősen bonyolult. A beruházás szereplői között vannak nehezebb ügyek, van, ahol négy-öt alvállalkozó is perel minket, ugyanakkor mi is perbe vontunk másokat, így a hitelezést az érvényes szerződés ellenére felfüggesztő bankot is – folytatja az ügyvezető igazgató. - Az önkormányzatot is felszólítottuk, hogy korábbi hibáját mielőbb orvosolja, mert kártérítési felelőssége vitathatatlan. De hozzá kell tenni, ezek a történések sajnos egy ingatlanfejlesztési projektnél szinte mindennaposak...”

A reorganizációs cég elsődleges feladata tehát a jogi helyzet tisztázása, az oda-vissza perek lezárása, ami – ismerve a hazai gyakorlatot – nem lesz rövid távú tennivaló. De kinek jutott eszébe, hogy a betontorzó „díszletei” között gasztrovárost alakítson ki?

„Az ég világon senkinek! – mosolyog Berta Zsolt – Valószínűleg a minket megkereső újságíró értett félre valamit, amit aztán az ő írását átvevő internetes portál torzított tovább. A félbemaradt épületek sok mindenre alkalmasak, rendszeresen jönnek filmesek (még Brad Pitt Budapesten forgatott zombi filmjének lehetséges forgatási helyszínei között is szerepelt a szellemváros – a szerk.), dolgoznak a házak között fotósok, de vendéglátásra használni azokat totális képtelenség.”

Az orbitális gasztro-kacsa valószínűleg több információ összegyúrásának kifacsart eredménye, ugyanis a reorganizációs cég vezetői valóban dédelgetik egy, a két kilométeres tóparton kialakítandó kulináris „élménysétány” ötletét. A beruházás első lépéseként ugyanis, már évekkel ezelőtt rendezték, parkosították a területet, amelyet a környék településeinek lakói annak rendje és módja szerint használatba is vettek. Katonásra nyírt gyep, kivilágított sétány, és néhány sportolásra alkalmas kiegészítő várja a látogatókat, akik élnek is a lehetőséggel. A tavat pedig birtokba vették a horgászok...

(Foto: Kolbe Gábor)

„Már öt esztendővel ezelőtt is benne volt a tervekben a tó környékének revitalizálása. Azonban, hogy igazán életet leheljünk bele, szolgáltatásokkal kell megtölteni. Beszéltem élvonalbeli fővárosi vendéglátósokkal, akik elsőre nem zárkóztak el az együttműködés elől, de ez még messze van attól, hogy a tó partján egy, a Jókai térhez, vagy a Ráday utcához hasonló gasztronómiai centrum jöjjön létre.”

A terület adottságai pedig kitűnőek. Kialakításában talán a lágymányosi Kopaszi-gát lehet a követendő példa. Berta Zsolt elmondja, hogy a tavasszal ide szervezett majálisra, melyen kitelepült vendéglátósok szolgáltattak, közel négyezer látogató érkezett, igazolva az elképzelések helyességét.

„Vitorlázó barátaim szerint kiváló tanulópályát lehetne kialakítani a tóban, de lehetne wakeboardozni, vagy éppen sárkányhajó versenyeket rendezni. Ehhez azonban kiszolgáló létesítmények, csónakházak, éttermek, kávézók kellenek. Mi azonban koncepcióban gondolkodunk, ezért ha megkeresne egy mindenre elszánt úttörő, most még lebeszélném arról, hogy belevágjon...”

A területen ugyanis jelenleg áram már van, de ez kevés ahhoz, hogy beinduljon a pezsgés. „Hatalmas a kockázat, mégis vannak érdeklődők – mondja Berta Zsolt. - De nem várhatom el egy éttermestől, hogy építsen egy kilométer csatornát.”
A félbemaradt építkezés utcájában 30-40 bár, étterem és kávézó került volna kialakításra, ennyit bízvást elbírt volna az ott dolgozó 5-6000 ember. Sok vállalkozóval már szerződést is kötöttek. De a tóparti gasztro-sétány ennél sokkal nehezebb dió.
A reorganizációs cég vezetője szerint előbb koncepció kell, majd a szükséges infrastruktúra. „Hogy már a jövő nyáron vendégek ülnek a tóparti teraszokon? Inkább nem kommentálom ezt a hírt...” - mondja mosolyogva.

A Purple Star Menedzsment idejét most a jogi eljárások kötik le. Hatalmas a beruházási lehetőség, a probléma az, hogy egyelőre nem lehet a kivitelezéssel foglalkozni, mert a perek és a bankok mellett hetente több cég nevében kapnak idézést a NAV-ba, menjenek tanúskodni, vagy éppen ellenőrzésre. „Ezek nem rosszindulatú kekeckedések, nagyon korrekt ügyintézéssel találkozom, de hogy egy magyar üzletember életének 30 százalékát a NAV kösse le, talán enyhe túlzás...”

A TóPark ingatlanok tulajdonosváltása is aktuális feladat, amely fontosabb az éttermeknél. Az új, keletről érkezett tulajdonosjelöltek szempontjából más az ország megítélése. Nekik ez a terület egyáltalán nem olyan hatalmas, mint a mi értékrendünk szerint. Egy orosz befektető számára ugyanis mi egy kicsi Svájc vagyunk, már-már városállam – tudjuk meg Berta Zsolttól. Más léptékekben gondolkodnak. Ami a városközponttól 10 kilométerre fekszik, az neki nem a városhatár, hanem szinte a belváros... Más az idő léptékük, más a tér léptékük. Nekik a néhány lakásos beruházás nem tíz vagy száz. Azt mondják: ennél kisebbe nem is szabad belekezdeni...

„Mivel a helyzet a maga bonyolultságával együtt átlátható, úgy gondolom, ez nem egy tipikus ingatlanberuházás, itt nincs határidő, nincs kényszer. Nagy áttörés rövid távon nem várható. Először a perek lezárása, utána befektető bevonásával a folytatás. Jelenleg nincs vészhelyzet, nem történt semmi olyan, amire nem voltunk felkészülve – búcsúzik Berta Zsolt. - Egymást erősítő szolgáltatásokban gondolkodva kell haladni, ezért az építkezési területen, vagy a tóparton nyitó éttermek kérdése nálam is a 'bárcsak' kategóriába tartozik.”

A törökbálinti tó partján tehát a vendéglátást még egy ideig csak a horgászok által az egyik fára kirakott madáretető jelenti majd.

Vendég & Hotel 2012. november