c) Külföldi szálláshely belföldi értékesítése
A tapasztalatok szerint a külföldi szálláshely belföldi értékesítőjével szemben támasztott követelményeket úgy kerülték meg, hogy az utastól átvett szállásdíjat nem vételárnak, hanem előlegnek vagy foglalónak számlázták azzal, hogy a különbözetet az utas a helyszínen egyenlíti ki. Lényegében tehát úgy tüntették fel a tevékenységet, mintha nem értékesítenék, csupán közvetítenék a külföldi szálláshelyet, s erre hivatkozva az értékesítők nem vetették nyilvántartásba magukat, és vagyoni biztosítékkal sem rendelkeztek. Ilyen esetben, ha a szálláshely értékesítője az átvett előleget vagy foglalót nem utalta át a külföldi szállásadónak és emiatt az utas a helyszínen problémába ütközött, rendszerint nem volt lehetősége a belföldi értékesítővel szemben a jogos igényének eredményes érvényesítésére. Ezért az új jogszabály szerint külföldi szálláshely belföldi értékesítésének minősül az is, ha a külföldi szálláshely vételárába egyébként is beszámítandó pénzösszeget bármilyen jogcímen átvesznek.
d) A hatósági nyilvántartás közhitelűvé nyilvánítása
Az új rendelkezés szerint az utazásszervező, illetőleg -közvetítő tevékenységet végzőkről a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala (GM EKH) által vezetett hatósági nyilvántartás közhitelű. A büntető törvénykönyv 299. §-a szerint a „Gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása” bűncselekményt követi el az, aki közhitelű hatósági nyilvántartásba vételhez kötött gazdasági tevékenységének nyilvántartásba vételét elmulasztja. Az utazási vállalkozók hatósági nyilvántartásának közhitelűvé nyilvánítása megteremti a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét azokkal szemben, akik nyilvántartásba vétel nélkül (vagyis illegálisan) folytatnak ilyen tevékenységet.
e) A tevékenységért felelős személy
Az utazási vállalkozásban kötelező legalább egy – utazásszervezői minősítő vizsgával rendelkező –, a tevékenységért felelős személyt foglalkoztatni. A korábbi szabályozás azonban nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ez a személy a 213/1996. (XII. 23.) korm.- rendelet alkalmazása szempontjából vezető tisztségviselőnek vagy vezető állású munkavállalónak minősül-e.
A kérdésnek abból a szempontból van jelentősége, hogy változatlanul érvényesül az a tilalom, amely szerint nem lehet nyilvántartásba venni a kérelmező vállalkozót, ha a vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója, név szerint nyilvántartásba vett tagja, illetve az utazási vállalkozást fenntartó egyéni vállalkozó az említett minőségekben olyan utazási vállalkozásban szerepelt, amelyet a nyilvántartásból a hatóság hivatalból törölt. A nyilvántartásból törölt utazási vállalkozásokban foglalkoztatott tevékenységért felelős személyekkel szemben nem lehetett a tilalmat érvényesíteni, mert rendszerint nem volt bizonyítható, hogy vezető munkavállalóként vagy vezető tisztségviselőként történt a foglalkoztatásuk. Ezért az új kormányrendelet kimondja, hogy a tevékenységért felelős személyre – a rendelet alkalmazása szempontjából – a vezető tisztségviselőre, illetve vezető állású munkavállalóra megállapított szabályok vonatkoznak. Így az említett tilalom rájuk is kiterjed.
A tevékenységért felelős személyt érinti az az új rendelkezés is, amely előírja, hogy e személy feladatait gazdálkodó szervezet nem láthatja el. Ez alól kivétel az egyéni vállalkozó, aki ugyan a Polgári Törvénykönyv 685. §-ának c) pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősül, de a saját vállalkozásában a tevékenységért felelős személy feladatkörét személyesen elláthatja.
f) Vezető tisztségviselő, vezető állású munkavállaló
Bővült azoknak az eseteknek a köre, amikor a hatósági nyilvántartásból korábban törölt kérelmező meghatározott ideig utazási vállalkozóként nem vehető ismételten nyilvántartásba. Ilyen eset áll fenn, ha a kérelmező vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója, név szerint nyilvántartásba vett tagja, illetve az utazási vállalkozást fenntartó egyéni vállalkozó a felsorolt minőségekben hatósági engedély nélkül működő, vagy olyan utazási vállalkozásban vett részt, amelyet a hatóság (a GM EKH) hivatalból azért törölt a nyilvántartásából, mert
– az utast az utazási szerződésben meghatározott esedékességekor
– a vis major (erőhatalom) esetét kivéve
– nem utaztatta el, és a befizetett előleget, illetve részvételi díjat az utasnak a külön jogszabályban foglaltak szerint nem fizette vissza,
– az utazási vállalkozó ellen a bíróság felszámolást rendelt el,
– a közhitelű hatósági nyilvántartás számára történő bejelentési kötelezettségét az utazási vállalkozó elmulasztotta,
– a hatósági ellenőrzést akadályozta.
A hatósági nyilvántartásból való törléshez fűzött konzekvenciákat az 1997. január hó 1. napja után törölt utazási vállalkozások esetében kell figyelembe venni.
A nyilvántartásba vétel kötelező megtagadása
g/1. Köztartozás
A korábbi szabályozás nem adott lehetőséget a hatósági nyilvántartásba vétel megtagadására, ha olyan gazdálkodó szervezet kérte az utazási vállalkozóként való bejegyeztetését, amelynek lejárt esedékességű, 60 napot meghaladó, az adózás rendjéről szóló jogszabály szerint végrehajtható köztartozása (adó, illeték, vám, társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járulék) volt. Az új szabályozás ezt a hiányosságot pótolta.
g/2. A tevékenység hatósági nyilvántartásba vétel előtti megkezdése
Egyes vállalkozók az utazásszervező és/vagy -közvetítő tevékenységet hatósági nyilvántartásba vétel nélkül folytatják, s csak akkor kérik a nyilvántartásba vételüket, ha az ellenőrzés tetten éri őket. Az ilyen durva jogszabálysértő magatartást a hatósági nyilvántartásba vétellel utólag legalizálni megengedhetetlen lenne. Ezért az új jogszabály szerint a hatóság öt évig nem veheti nyilvántartásba azt a kérelmezőt, aki az utazásszervező, illetve -közvetítő tevékenységet a hatósági nyilvántartásba vétel előtt megkezdte. A tilalmi időt a jogellenesen folytatott tevékenység megszüntetésétől kell számítani.
h) Nyilatkozatok
A hatósági nyilvántartásba vételnek feltétele az is, hogy a kérelmező vállalkozó a kérelmében jelölje meg, hogy
– az utazásszervező tevékenységből az indulás évében milyen összegű árbevételt tervez,
– milyen típusú utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységet kíván végezni.
A nyilatkozattételi kötelezettség előírásának abból a szempontból van jelentősége, hogy a rendelet nem minden féle utazásszervező tevékenységhez írja elő a vagyoni biztosíték szolgáltatásának kötelezettségét (pl. a kizárólag belföldi utazásokat szervező vagy kizárólag utazásközvetítő tevékenységet folytató utazási vállalkozónak nem kell vagyoni biztosítékkal rendelkeznie). Az említett nyilatkozatok hiányában a GM EKH nem tudná ellenőrizni, hogy az utazási vállalkozó maradéktalanul eleget tett-e vagyoni biztosíték szolgáltatására vonatkozó kötelezettségének.
i) Az adatok megváltozása, a tevékenység módosítása
i/1. A hatósági nyilvántartás adatai A hatósági ellenőrzés megkönnyítése érdekében a jogszabály taxatíve (tételesen) meghatározza, hogy a hatósági nyilvántartásnak az utazási vállalkozót, illetőleg az általa folytatott tevékenységeket illetően milyen adatokat kell tartalmaznia. Ezek a következők:
az utazási vállalkozás neve, székhelye, cégjegyzékszáma, adószáma, telefon- és faxszáma,
az utazási vállalkozás vezetőjének, illetve vezetőinek neve, tisztsége, a megbízatásának lejárta,
az utazási vállalkozásnak a cégnyilvántartásban név szerint szereplő vezető tisztségviselőjének, vezető állású munkavállalójának neve, tisztsége, a megbízatása lejárta,
a szakmai tevékenységért felelős beosztásban működő személy neve, szakképzettsége, a szakképzettségét igazoló okirat, a minősítő vizsga, valamint a nyelvvizsga bizonyítványának száma,
a vagyoni biztosíték szolgáltatására szerződő bank vagy biztosító neve, az az öszszeg, amelynek fedezetére a bank, illetve a biztosító fedezetet vállalt, a tervezett árbevétel összege, a vagyoni biztosíték szolgáltatására kötött szerződés lejáratának dátuma,
az utazási vállalkozó utazási irodáinak, utazási ügynökségeinek címe, telefon- és faxszáma,
az utazási vállalkozó által végzett tevékenység(ek) típusa(i), az utazásszervező tevékenységgel összefüggésben végzett egyéb tevékenységek, továbbá az utazási vállalkozás státusára vonatkozó adat: működő, felfüggesztve, törölve.
Előfordul, hogy az utazási vállalkozó az utazásszervezéssel összefüggésben egyéb gazdasági tevékenységet is kíván végezni. Ilyen tipikus – hatósági engedélyhez kötött – kapcsolódó tevékenység pl. a vadásztatás és a pénzváltás. Az új jogszabály úgy rendelkezik [lásd a h) pontot], hogy a hatósági nyilvántartásban ezeket is fel kell tűntetni. Az utazási vállalkozónak tehát ezeket a hatóságnak be kell jelentenie, ennek elmulasztása a hatósági nyilvántartásból való törlést vonja maga után.
i/2. A tevékenység megváltoztatása
Esetenként előfordult, hogy az utazásszervező a kötelezettségei alól úgy kívánt kibújni, hogy a tevékenységét utazásközvetítésre módosította. A közvetítőt ugyanis nem terheli a vagyoni biztosíték szolgáltatásának kötelezettsége. Egy ilyen változtatás jelentősen megnehezíthette vagy meg is hiúsíthatta az utasok jogos követeléseinek kielégítését. Ezért az új kormányrendelet előírja, hogy az utazásszervező tevékenységet utazásközvetítő tevékenységre csak akkor lehet módosítani, ha a kérelmező igazolja, hogy az utazásszervező tevékenységével összefüggésben kötött valamennyi szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette.
j) Elektronikus kereskedelem
Magyarországon is megjelentek azok a vállalkozások, amelyek az utazási csomag keretébe tartozó szolgáltatásokat elektronikus kereskedelem útján kívánják értékesíteni. Az utazásszervező és -közvetítő tevékenység gyakorlásának feltételei tekintetében nem indokolt különbséget tenni attól függően, hogy az említett szolgáltatásokat elektronikus kereskedelem útján vagy hagyományos módon értékesítik. Ezért az új kormányrendelet szerint az utazási vállalkozónak akkor is minden jogszabályi követelménynek eleget kell tennie, ha a tevékenységét elektronikus kereskedelem útján végzi.
k) Az utazási vállalkozó kötelezettségei a tevékenység megszüntetése esetén
A korábbi szabályozás nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, mi a teendő abban az esetben, ha az utazási vállalkozót a GM EKH törölte a hatósági nyilvántartásból. Ezt a hiányt az új jogszabály pótolja és úgy rendelkezik, hogy az utazási vállalkozó ilyen esetben is köteles az úton lévő utasok hazautaztatásáról gondoskodni, és a befizetett előlegeket és részvételi díjakat – a külön jogszabályban foglaltak szerint – visszafizetni. A külön jogszabály az utazási és az utazásközvetítő szerződésről szóló 214/1996. (XII. 23.) korm.-rendelet.
2. A vagyoni biztosíték rendszerének korszerűsítése
A vagyoni biztosíték szolgáltatásának kötelezettsége továbbra is csak azt az utazási vállalkozót terheli, aki belföldről külföldre történő utazásokat szervez, külföldi szálláshelyet belföldön értékesít, illetőleg külföldi utazásszervező utazásait bizományosként értékesíti. a) A vagyoni biztosíték új rendszere.
A vagyoni biztosíték alapja és mértéke
E téren a változások a következők. 1. A választható biztosíték formái eggyel csökkentek. Az új szabályozás továbbra is meghagyja a bankgaranciát, a biztosítást, valamint a pénzbeni letétet. 2. A jövőben a vagyoni biztosíték alapját nem a tárgyévet megelőző évben elért, hanem a következő 12 hónapra tervezett forgalom képezi, és a tárgyévet megelőző évben elért tényleges forgalmat csak akkor kell figyelembe venni, ha az magasabb a következő 12 hónapra tervezett forgalomnál. 3. A vagyoni biztosíték mértékének megállapítása – a korábbi 11 árbevételi sáv megszüntetésével – az árbevétel százalékában történik mindössze két- százalékos kulcs alkalmazásával. 4. Az utaztatási tevékenységből adódó sajátosságokra tekintettel az általánostól eltérően került meghatározásra a gazdasági év időszaka.
A vagyoni biztosíték szempontjából az utazási vállalkozónak a belföldről külföldre történő kiutaztatásból, a külföldi szálláshely belföldi értékesítéséből, valamint a külföldi utazásszervező által szervezett utazásnak bizományosként való értékesítéséből származó – a számviteli törvény szerint elszámolt értékesítési nettó – árbevételét kell alapul venni. (A nettó árbevétel alatt a bruttó árbevétel áfával csökkentett összegét értjük.)
Tekintettel arra, hogy a legnagyobb kockázat a külön repülőgépen lévő férőhelyek igénybevételénél, valamint a garantált szerződés alapján igénybe vett szolgáltatásoknál áll fenn (ezek a szolgáltatások ugyanis nem mondhatók le és ezáltal időszakonként visszatérő rendszeres fizetési kötelezettsége származik az utazási vállalkozónak (pl. a lekötött szállodai szobákat akkor is ki kell fizetnie, ha nem tudja azokat tölteni), így nagyobb a kockázata annak, hogy az értékesítés elmaradása esetén az utazási vállalkozó fizetésképtelenné válik), a jogszabály az utaztatáshoz ilyen férőhelyeket igénybe vevő utazási vállalkozó esetében a bankgarancia, a biztosítás és a pénzbeni letét alapjául egyaránt az árbevétel lényegesen nagyobb hányadát (legalább 20%-át) rendeli figyelembe venni, mint az ilyen férőhelyet igénybe nem vevő, illetőleg garantált szerződést nem kötő utazási vállalkozónál, akinél ez a mérték csupán 12%.
A megadott százalékok egyszerre képeznek alapot és mértéket. A vagyoni biztosíték alapjául szolgálnak, amennyiben az árbevételnek csak a megadott hányadát kell a számításnál figyelembe venni, ugyanakkor egyben ez a vagyoni biztosíték mértéke is, mert pl. a bankgaranciánál vagy a biztosításnál eddig a mértékig kell a pénzintézet kötelezettségvállalásának terjedni. A vagyoni biztosíték szabályozásának ez a módja jelentős lépés abba az irányba, hogy a fizetésképtelenség esetére kötött biztosítás a későbbikben kizárólagossá válhasson.
A vagyoni biztosíték számításánál figyelembe veendő időszak
Az előzőekben említett tizenkét hónapos időtartamot november 1-jétől október 31-ig kell számítani. A tevékenység megkezdésének évében az első időszakot a következő év október 31-ig kell számítani. Ennek indoka az, hogy az utazási vállalkozó a kínálatát rendszerint már a tárgyévet megelőző év utolsó negyedében piacra viszi, és a szükséges intézkedéseket is (szálláshelyek, illetve szállítóeszközök megrendelése, eladási ár meghatározása) már ekkor megteszi. Ez a vagyoni biztosíték reálisabb mértékű meghatározására ad lehetőséget, annak ugyanis elsődlegesen a következő tizenkét hónapra tervezett forgalom az alapja.
A rendelet nem kívánja gátolni, hogy az utazási vállalkozó év közben is megkezdhesse tevékenységét, viszont erre tekintettel úgy rendelkezett, hogy ilyen esetben az első időszak a következő év október 31-éig tart, mert egy évnél rövidebb időtartamú működés esetén nem lehetne reális képet kapni a vállalkozás tényleges forgalmáról. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogyha a következő tizenkét hónapra tervezett forgalom kevesebb lenne a tárgyévet megelőző év tényleges forgalmánál, akkor a vagyoni biztosíték meghatározásakor nem a tervezett, hanem az előző évi tényleges forgalmat kell alapul venni.
A vagyoni biztosíték módosítása
Az utazási vállalkozó köteles a vagyoni biztosíték összegét minden év október 31-ig bejelenteni a GM EKH-nak, továbbá egyidejűleg igazolni, hogy rendelkezik a következő tizenkét hónapra szóló bankgarancia-, biztosítási vagy letéti szerződéssel. Ha a tényleges árbevétel várhatóan több lesz a tervezettnél, az utazási vállalkozó április 30-ig köteles megfelelően módosítani a vagyoni biztosíték összegét, és ennek megtörténtét köteles a GM EKH-nak május 31-ig megfelelően igazolni.
A rendelkezés csak a bejelentési határidő tekintetében új. A változtatást a gazdasági év általánostól eltérő meghatározása indokolja.
A szankciók szigorítása
A közigazgatási szankciók keretében az új jogszabály előírja, hogy ne lehessen hatósági nyilvántartásba venni azt, aki az utazásszervező vagy -közvetítő tevékenységet a hatósági nyilvántartásba vétele nélkül végezte, illetőleg – kiegészítve a korábbi rendelkezéseket – további olyan körülményeket jelöl meg, amelyek bekövetkezése esetén az utazási vállalkozót törölni kell a hatósági nyilvántartásból. Ezek a következők
A jogszabályok megsértése
Az új szabályozás szerint a GM EKH hivatalból, illetve az ellenőrzésre feljogosított szervezet kezdeményezésére törli a nyilvántartásból azt az utazási vállalkozót, aki a tevékenységét úgy folytatja, hogy annak során megsérti a következő jogszabályokat: 213/1996. (XII. 23.) korm.- rendelet az utazásszervező és közvetítő tevékenység gyakorlásáról, 4/1997. (I. 22.) korm.-rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásáról, 3/1992. (I. 13.) IKM-rendelet az utazásszervezői szakmai minősítő vizsgáról, 41/1995. (VIII. 31.) IKM- rendelet az idegenvezetésről, 5/1997. (III. 5.) IKIM-rendelet a szakképesítésről. A rendelkezés a korábbi szabályozáshoz képest annyiban jelent szigorítást, hogy a hatósági nyilvántartásból való törlés feltételéül már nem kívánja meg, hogy a hatóság előzetesen szólítsa fel az utazási vállalkozót a jogszabálysértő magatartás megszüntetésére. Ennek indoka az, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint a jogszabálysértések mögött többnyire nagyon tudatos vállalkozói magatartás húzódik meg, ami eleve nem is irányul az önkéntes jogkövetésre. b) A vagyoni biztosítékkal kapcsolatos kötelezettségek megszegése A rendelet részletesen szabályozza, hogy az utazási vállalkozónak a vagyoni biztosíték szolgáltatásával kapcsolatban milyen kötelezettségei vannak. Ezeket az előzőekben részletesen tárgyalta a cikk. Esetenként előfordul, hogy e kötelezettségek valamelyikének az utazási vállalkozó nem tesz eleget. Ezeknek a rendelkezéseknek a megszegése súlyosan veszélyeztethetik az utasok érdekeit. Ezért a rendelkezések megszegése esetére az új jogszabály előírja, hogy a GM EKH köteles az utazási vállalkozót törölni a hatósági nyilvántartásból. c) Az utas el nem utaztatása, az előleg, illetve részvételi díj vissza nem fizetése Nem túl gyakran, de előfordult, hogy az utazási vállalkozó az utast az utazási szerződésben meghatározott esedékességkor nem utaztatta el, és a befizetett előleget, illetve részvételi díjat sem fizette vissza az utasnak. Ezekben az esetekben nem arról volt szó, hogy valamilyen erőhatalom (vis major) akadályozta a vállalkozót az utazási szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítésében, hanem a mulasztás a vállalkozó saját felróható magatartására volt visszavezethető. Nem indokolt a tevékenység gyakorlásának lehetőségét biztosítani az ilyen magatartást tanúsító utazási vállalkozó részére.