Akkoriban a pult két végén állva, közel sem egy párként azt biztosan tudták, hogy a hely elegáns lenne, nyüzsgő, minden este szólna az élő zene, a pincérek sürögnének-forognának az elégedett vendégek között a pazarul díszített, tökéletes ízű fogásokkal, miközben ők néhány jó szóval, egy-két vicces megjegyzéssel kedveskednének a teraszon és az étteremben helyet foglalóknak. Azokon a fáradt éjszakákon született meg még név nélkül a La Perle Noire, amelyről nem gondolták, hogy egyszer valósággá válik.
A négy-öt csillagos útra lépve
Nem sokkal ezután a turisztikai vonalon dolgozó András és a vendéglátást maximálisan jól ismerő és értő Szilvia egy pár lett, és ekkortól családi vállalkozásként álmodtak tovább. Mindketten tapasztaltak voltak a szállodai éttermek üzemeltetésében. Így más-más szemszögből bár, de abban megegyeztek, olyan szállodai éttermet keresnek, amely négy–öt csillagos kategóriájú hotelben üzemel. Mivel a minőségi vendéglátásban hittek, egy percig sem volt kérdés, hogy elegáns, a fine dining kategóriát megcélzó helyet hoznak létre. 2013- ban szinte szembejött velük a Mamaison szállodalánc négy–öt csillagos Andrássy Hoteljéhez tartozó étterem üzemeltetésére kiírt pályázat. És még ugyanezen a nyáron, a tender nyerteseiként, a turisztikai szezon közepén meg is kezdték a működést, rögtön a mély vízbe ugorva.
Az első fél év útkeresése sokszor nem azt az eredményt mutatta, amelyre számítottak. Mert nemcsak az újdonság varázsával kellett megküzdeniük, de azzal is, hogy éjt nappallá téve, folyamatosan együtt vannak. Ma már azt vallják: talán nagyobb részben jó, mint amekkora részben nem ez a szoros együttlét. András szerint „… az a nagy szerencse, hogy munkaidőben nincs magánéletünk, és a szabadidőnkben sincs (nevet), hiszen folyamatos üzemelésű, az év minden napján nyitva tartó helyet találtunk magunknak”.
Gyöngyszem a szépség és kultúra metszéspontjában
„Az Andrássy út, a 202 négyzetméteres beltér és a 170 négyzetméteres terasz mindent megadott, amire addig vágytunk. Az első pillanatban, amikor beléptünk, tudtuk, hol lesz a nyolcvan férőhelyből leválasztott tizenkét fős VIP-rész, ahogy egyszerre néztünk a 12–16 főre kialakított lounge irányába is. A teraszon pedig a szűrt napfény ellenére is láttuk a szürke-fehér vitorlavásznakat és azt, ahogy alatta beszélgetnek vagy hetvenen, akiket a virágok és zöld növények tengerében tudunk vendégül látni. Olyannak képzeltük az egészet, mint egy csúcskategóriás, de megfizethető árú francia éttermet valahol a Montmartre egyik álomszerű utcájában…Bár nálunk a kilátás nem a Sacre Coeur-re nyílik, de az Andrássy út, a szépség és kultúra örökös találkozásának színhelye mindenért kárpótol. Én alapvetően rockzenepárti vagyok, de ha ma meghallom az I have a dream című számot, eléggé magaménak érzem” – vallja kisfiús mosollyal András.
Az elmúlt években mindent ennek megfelelően alakítottak. Kezdve a névválasztással és a mindent körüllengő francia hangulattal. Hiszen ahogy a gyöngy az ékszerek királynője, úgy a fekete és fehér találkozása az elegancia alapvető meghatározója. Amit a belső tér hűen tükröz, megtörve a szürke kellemes árnyalatai mellett a Casa Provenza virágüzlet szemet kápráztató, elegáns halványpasztel vagy fehér csokraival és az ArtLight Stúdió kortárs, minimalista lámpáiból áradó, hangulatos fényekkel. E miliőhöz tökéletesen kapcsolódik a séf, Koncz László alkotói szemléletmódja is. Hiszen az egyedi, iparművészeti tányérokra kreált, mindennap ezer színben pompázó, mégis tökéletes egységet alkotó, mértani pontossággal díszített, francia ihletésű fogásai a mai topgasztronómia úttörőjévé tették a La Perle Noire konyháját.
Trés bien
„Mindig igyekszünk a legjobbak között lenni, és ezt a vendégeink értik és értékelik” – mondja Szilvia a tőle megszokott határozottsággal. Majd hozzáteszi: „Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak a szakmai elismerések, hanem a vendégvisszajelzések is megerősítették az irányválasztásunkat. Először a Michelin értékelt »ajánlott« étteremnek bennünket, amit azóta is tartunk, majd a DiningCity vendégei tartották a helyünket a legjobb budapesti étteremnek. Ezt a minősítést megszakítás nélkül öt alkalommal újra és újra elnyertük. Ha valaki megkérdezné, hogyan érezzük magunkat így, a harmadik születésnapunk táján, stílusosan talán csak annyit tudnék mondani: Très bien!”
