Ha csak a gazdag, vajas szószokra vagy a művészi kivitelezésű cukrászsüteményekre gondolunk, könnyen megérthetjük, miért irigylik annyira az egész világon a francia gasztronómia presztízsét. Ez utóbbi nemzet étkezési szokásait mindamellett nem csak az őket meghatározó ételek teszik olyan különlegessé; a mentalitás, amellyel a saját konyhájukra tekintenek legalább annyit nyom a latban. A Huffington Post munkatársa ételközpontú lelkületének tükrében mindez azt jelenti, hogy a franciák az élet nyertesei. Ezennel következzék 15 pontba szedve, hogy miért is:

1. A franciák adták a világnak a pezsgőt (Champagne).

Bár sok ország dob piacra habzó borokat, ezek Champagne elnevezésű fajtáját csak Franciaországban állíthatják elő. Még pontosabban: a Champagne nevű habzó bor csakis Champagne régióban láthatja meg a napvilágot, amely terület Párizshoz közel helyezkedik el.

2. A franciák csokoládés croissant-t esznek reggelire.

A lényeg nagyjából ennyi, de azért kicsit kibontjuk. Franciaországban nincsenek méretes reggelik, a korai órákban éppen csak kis mennyiségű ételt vesznek magukhoz a nyugat-európai állam lakosai. Ez lehet lekváros pirítós (tartine), vagy valamilyen sütemény (croissant, csokis croissant, almás kosárka, stb.). A komoly étkezés ideje csak ebédkor jön el.

3. Az ebéd két órás „vállalkozás”.

… nem pedig 15 perces, a billentyűzet fölött és macskás videók társaságában eltöltött kajaszünet. Bár ez a szokás a nagyvárosokban a rohanó tempó miatt már eltűnőben van, vidéken és a kisebb városokban még tartja magát az úzus, hogy az emberek hazaugranak egy „röpke”, háromfogásos ebédre.

Lássuk be, hallottunk már olyat, hogy Franciaországban ebédre ÉS vacsorára is bort fogyasztanak. Ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor mindenki egyenként magába diktál egy-egy palackot – inkább csak megisznak egy-két pohár bort. Ennek egyik oka, hogy a bor állítólag kihozza az ételek ízét, tehát tulajdonképpen bizonyos szempontból elidegeníthetetlen tőlük.

5. A vaj már-már a víznél is fontosabb.

Ez a francia ínyenckonyha titka. Szószaiknak alapja nemes egyszerűséggel a vaj. Cukrászsüteményeik vajrétegekre épülnek. Mindez okkal történik; a világ egyik legfinomabb vaját Franciaországban köpülik. Főleg Normandiában. Ennek színe világossárga, és szinte mindig megsózzák. A vajnak mindig ilyennek kellene lennie.

6. 350-400 jól elkülöníthető sajtjuk van.

Ami nem kevés. Egyesek szerint a francia sajtok száma inkább az ezret környékezi, méghozzá az egyes típusok alkategóriái miatt látják ezt így. Egy szó, mint száz, a franciák annyira sok sajtot készítenek, hogy Charles de Gaulle, a legendás francia államférfi egyszer egyenesen azt mondta: – Hogy lehet egy olyan országot elvezetni, amelynek több mint 256 sajtja van? – Nem tudta, hogy a szám ennél jóval magasabb.

Így lehet, hogy az étkezéseket sajttálakkal zárják. [Vigyázat, fontos: ezek nem hatalmas sajttömbökből, hanem csak három, józan méretű szeletből állnak. (!!!)]

8. Biztos nem véletlen, hogy mindenki francia terminológiát használ az éttermi dolgozók megkülönböztetéséhez.

Mint az ínyenckonyha feltalálóinak – kis jóindulattal – mindent nekik köszönhetünk. 

9. Ezer rétegű cukrászsüteményük van.

Mille-feuille-nek hívják. Nem kell mondanunk, hogy a cukrászat királyai, ugye?

A francia bor története egészen a hatodik századik nyúlik vissza. Időszámításunk előtt. Nem most jöttek le a falvédőről.

11. Macaron.

Hát nem cukor? A macaronok habcsók- és mandulaalapú, mindenféle ízben tobzódó és számtalan színben pompázó édességek. A legelterjedtebb ízesítések: pisztácia, kávé, csokoládé és vanília, ám a kreativitás itt koránt sem áll meg.

Szó szerinti fordításban „az ízlelés órája”. Ez a délután négy órára időzített falatozás a gyakran benne foglalt Nutella miatt sok gyerek kedvence, ám korántsem csupán a fiatalabb korosztályra korlátozódik. A „l’heure du gouter” mindenkinek kellemes délutáni felfrissülést okozhat.

13. Minden évben remek bulival vegyes felhajtással ünneplik a Beaujolais nevű újbor megjelenését.

Tisztelet nekik ezért.

14. Szigorúbban szabályozzák az ételeiket, mint a vízumaikat.

1411 óta hatályos Franciaországban az AOC rendszer (ez körülbelül „szabályozott eredetmegjelölést” takar), hogy termékeik a legmagasabb sztenderdek betartásával készüljenek. Franciaország büszke arra, hogy milyen komoly garanciákat vállal az ételkülönlegességek és a helyi specialitások minőségét illetően. Legyen az vaj, levendula, lencse vagy méz, ha a terméken AOC pecsétet látunk, biztosak lehetünk benne, hogy a legjobb és legautentikusabb árut forgatjuk a kezünkben.

15. Mélyen hiszik, hogy egy ízletes baguette mindenkinek jár.

A francia kormány úgy szabályozta a baguette-ek árát, hogy legalábbis kenyérből mindenki ugyanazt a kiváló minőséget élvezhesse.

Fordította/szerkesztette: Zamaróczy Ádám