„Ehhez hasonló válsághelyzetet emberemlékezet óta nem élt meg a gasztronómia szerte a világban. A válsághelyzetek velejárója, hogy azok, akik megtehetik, vagy meg akarják tenni, keresik azokat a lehetőségeket, ahol segíteni tudnak.

Nemcsak Magyarországon, az egész világon megfigyelhető volt, hogy az étteremtulajdonosok és szakácsok mozgósították hirtelen felszabadult kapacitásukat, és jótékony céllal kezdtek főzni. Hogy csak a legnagyobbak közül említsek néhányat, a New York-i Eleven Madison Park legendás séfje, Daniel Humm közösségi konyhát csinált három a Michelin-csillagos étterméből, és nonprofit szervezetekkel összefogva naponta 2000 embernek készített ételt szűk stábjával. Szintén a világ egyik legjobb éttermében, a francia Mirazurban a séf, Mauro Colagreco néhány nappal az étterem bezárása után jókékonysági munkába kezdett, náluk is az egészségügyi dolgozóknak készült étel nap mint nap.

Egy séfnek lételeme a munka, ránk talán még jobban igaz, hogy nem szeretünk otthon ülni, és tétlenül várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb séfet ez a gondolat is vezérelte, amikor beállt a csatasorba, és mindenféle anyagi haszon nélkül készített ételeket olyanoknak, akik valóban a frontvonalban harcolnak minden nap.

Bár a Magyar Bocuse d’Or Akadémia, a Metro Magyarország és a Dining Guide közös kezdeményezése nem kimondottan egy étterem jótékonysági ügye volt, azok a séfek, akik részt vettek benne, az éttermükben megszerzett tudást és kapacitást használták, amikor együtt főztek ezért a jó ügyért. Amikor a mentősök, orvosok és ápolók sokszor könnyekig hatódva köszönték meg a nekik szánt ételeket, tudtuk, hogy megérte véghez vinni ezt a kezdeményezést. Közben minden étterem küzdött és küzd ma is a fennmaradásért, és remélhetőleg az embereiért is. A mostani helyzet megmutatta, hogy az igazán rugalmas és kreatív szakemberek számos olyan megoldással tudtak előállni, amellyel egy kis éttermi élményt tudtak az otthonokba is csempészni.

Mindenki tudja, hogy ezek a kényszermegoldások azért jöttek létre, hogy az éttermek mentsék, ami és aki menthető, a házhozszállítás egyfajta szalmaszál volt, amelybe kapaszkodni lehetett. Számos étteremtulajdonos és a saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy ez sokszor mentőötlet volt maguknak a vendégeknek is. Volt és van egy olyan réteg, akinek könnyebbé tették a karanténban töltött heteket a top éttermekből rendelt ételek, így ezek létjogosultságát megkérdőjelezni, sőt, magát az eljárást károsnak nevezni erős túlzás és igazságtalanság. Mindenki úgy küzd a saját vállalkozásáért, ahogyan tud.

Egymás elfogadása, ne adj’ Isten támogatása ezekben az időkben még fontosabb lenne. A felháborodást kiváltó kinyilatkoztatásoknak – én úgy gondolom – nem most van itt az idejük” - írja a Magyar Bocuse d’Or Akadémia Facebook oldalán a szervezet elnöke.