A magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány, de figyelembe veszik a tojás származási helyét is, viszont legtöbbször nincsenek tisztában a különböző tartási módok közötti valós különbségekkel.1 Például azzal, hogy az EU-konform ketreces tartásnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a tartástechnológia jelenti a legkevesebb terhelést a környezetre. Sokan azt gondolják, hogy a különböző tartásmódok különböző minőségi tojást állítanak elő: finomabb és sárgább a szabadtartásos, miközben ez az állatoknak adott takarmány minőségétől függ - nem a tartástechnológiától.

Ketreces? Mélyalmos? Szabadtartású? 

„A magyar tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncokat annak érdekében, hogy újragondolják - a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve – azt a vállalásukat, hogy 2025-től nem árulnak EU-konform ketreces tojást” - mondta el Szép Imre, a Tojásszövetség nemrég megválasztott új elnöke.

„Az EU-konform ketreces tartástechnológia a legkörnyezetkímélőbb, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gáz (ammónia, szén-dioxid, metán) kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükséglet igénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli” - magyarázta Horn Péter, akadémikus agrármérnök.

Még 2012-ben, a magyar tojástermelők jelentős hányada a korábbi hagyományos ketreces tartásról áttért a megnövelt alapterületű, módosított (berendezett) EU-konform ketrecek használatára: az új rendszert állatvédők bevonásával alakították ki. „Magyarországon a hagyományos ketrecről az EU-konform ketrecre való áttérés 14-16 milliárd forintba került, uniós szinten pedig 2100-2300 millió euróba” - tette hozzá Pákozd Gergely, tojástermelő, a Tojásszövetség korábbi alelnöke. „Minden gazdálkodónak az az érdeke, hogy az állatai jól érezzék magukat, és így a lehető leghosszabb ideig legyenek a termelésben.”

Gonosz-e a tyúktartó gazda?

Az állatjólét fogalmát az állatvédelmi törvény nem határozza meg, hanem a jó gazda gondosságáról beszél. „A jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson az állatnak, amelynek során nagyon sok 

dologra tekintettel kell lenni: például az állat életkorára, a fajára, fajtájára, hasznosítási formájára” - mondta Dr. Metzger Szilvia, agrármérnök, jogász. „Az alternatív technológiákban a csoportnagyság növelésével, a nagyobb mozgási szabadság biztosításával a csonttörések kockázata, valamint az olyan viselkedési formák, mint a tollcsipkedés és a kannibalizmus (agresszió) is erősödnek”- tette hozzá a szakértő.

Állattartás vs. Föld

„A több, mint 100 évvel ezelőtti, 1900-as népességszámhoz képest a Föld lakossága 400 százalékkal nőtt. Ma a bolygó területének 38 százalékán látunk el 7 milliárd embert élelmiszerrel. Ha az 1961-es állati hozamokkal termelnénk, akkor a Föld 82 százalékát kellene megművelni. Ez utóbbi lehetetlen lenne. A technológiai és genetikai fejlesztésekkel megóvtuk a Föld 44%-át!” - mondta Prof. Horn Péter MHA, agrármérnök. Emiatt is fontos, hogy az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet.

A tévhitek nem mentik meg a Földet: tisztázzuk ezeket együtt!

TÉVHIT 1.: Általános tévhit, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és annak táplálkozási értékét. 

VALÓSÁG 1.: A tojás minőségére a takarmányok minősége és a megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (pl. füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől például pirosassá válik, a lenmag viszont barnássá változtatja. Kalciumpótlással pedig a tojáshéj vastagságát, erősségét lehet növelni. Illetve amennyiben a takarmány E-vitamin tartama vagy az Omega-3 zsírsavtartalma magasabb, a tojásban is megnő ezeknek az anyagoknak mennyisége.

TÉVHIT 2.: A Föld jelenlegi erőforrásai elbírnák azt az elvárást, hogy minden tojást szabadtartású vagy ökológiai tartástechnológiával állítsák elő. És rendelkezésre áll korlátlanul annyi erőforrás (szabad földterület, munkaerő stb.), ami ahhoz kell, hogy a Föld lakosságát szabadtartású tyúkoktól származó tojásból lehessen ellátni.

VALÓSÁG 2.: A Föld erőforrásai végesek: kiszámolták, ha az Egyesült Államok tojásigényét szabadtartású vagy ökológiai technológiával állítanák elő, az annyi helyet venne igénybe, hogy az amerikaiaknak Kanadába vagy Mexikóba kellene költözniük. Ha ugyanezt a számolást elvégezzük Magyarországra, ahol egy évben 2,3 milliárd tojás fogy (2019-es KSH adatok alapján) 1015,5 négyzetkilométernyi területre lenne szükség, hogy minden magyar lakost szabadtartású tojással lássunk el. Amennyiben csak és kizárólag szabadtartású technológiával oldanák meg az ország tojásellátását, akkor egy Pécs nagyságú (163,2 km²) várost foglalnának el a tojótyúkok az ellátásukhoz szükséges takarmánytermő -és kifutóterülettel együtt

TÉVHIT 3: A szabadtartású technológia a legkedvezőbb minden szempontból: az állat jólléte, a tojás minősége, illetve a környezetre gyakorolt terhelés szempontjából.

VALÓSÁG 3: Pont az ellenkezője igaz: az adatok és számok tükrében (lásd a csatolt infografikát) az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet: például az ammónia és szén-dioxid kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb.