A kormány a közelmúltban egy öt plusz egy pontos intézkedéscsomagot indított útjára a turizmus és a vendéglátás támogatására. De miért volt erre szükség és miért éppen ezt a szektort kellett segíteni? Milyen állapotban van most a turizmus és a vendéglátás, és hogyan érzik magukat a benne dolgozók? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Erdélyi Balázs, Magyar Cukrász Ipartestület elnöke, dr. Princzinger Péter, Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány kuratóriumának elnöke, Semsei Rudolf, Magyar Vendéglátók Ipartestületének alelnöke, illetve Sívó Roland, Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének koordinátora.

Még mindig sérülékeny a szektor

A kép összetett, derült ki rögtön az elején, mert más a helyzet a fővárosban, más a vidéki városokban, és megint más a kisebb településeken. Nem lehet egyetlen mutatóval vagy egyetlen problémával leírni az egész ágazat állapotát.

Ha a számokat nézzük, például a Balaton térségében a 2024-es év rekordév volt: több mint 3,2 millió vendéget és 9 millió vendégéjszakát regisztráltak az NTAK rendszerében. 2025-ben ezek a számok tovább emelkedtek: a vendégek száma 3,4 millióra, a vendégéjszakáké 9,6 millióra nőtt. Mindez úgy történt, hogy nyáron – a kedvezőtlen időjárás miatt – sokan már temették a szezont. Éves átlagban azonban a térség még a kiemelkedő 2024-es teljesítményt is felülmúlta, kezdte dr. Princzinger Péter, Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány elnöke, majd rámutatott arra, hogy azt is fontos látni, hogy az NTAK-adatok csak a regisztrált vendégeket mutatják, a Balaton térségében például 350–400 ezer állandó lakos él, és az egynapos látogatók száma meghaladja a 10 milliót. A tényleges terhelés tehát jóval nagyobb annál, amit a hivatalos statisztikák tükröznek.

A Balaton tehát összességében jól teljesít, mégis indokolt volt a kormányzati beavatkozás.

Ennek két okát látja a szakember: egyrészt ezek a vállalkozások a leginkább sérülékenyek, másrészt a szakmai szervezetek évek óta megfogalmazták ezeket a konkrét javaslatokat, amelyek megalapozottak és indokoltak voltak.

A vendéglátás ma már teljesen más működési környezetben létezik, mint a járvány előtt. Nem elég kinyitni egy üzletet és várni a vendégeket. Folyamatosan dolgozni kell a minőségen, a kommunikáción, a digitális jelenléten és a munkavállalók megtartásán. A Covid ráadásul azt is megmutatta sok dolgozónak, hogy más ágazatokban is el lehet helyezkedni, így a fluktuáció megnőtt.

„A 2020-as lezárások idején az éttermeket előbb két, majd öt hónapra be kellett zárni. Ezt követte a rezsiköltségek drasztikus emelkedése, az alapanyagárak és a munkaerőktöltségek növekedése – reagált Semsei Rudolf, a Magyar Vendéglátóipari Ipartestület alelnöke. Mint mondta, mintegy 9000 vendéglátóipari egység zárt be az elmúlt években, igaz ugyan, hogy 2025 a remény éve volt, amikor érezhető volt némi élénkülés, de az idei év első hónapjai ismét nehezek voltak, és újabb bezárási hullám indult el, sokszor még nagy múltú üzletek sem bírták tovább és bezárásra kényszerültek. „Éppen ezért élték meg mérföldkőként, hogy most több témában egyszerre kaptak támogatást.” – értékelte a helyzetet.

Sokszínű gazdálkodás, sokszínű kihívások

A turizmus és vendéglátás rendkívül sokszínű szektor, és ez gazdálkodási szempontból is igaz. Minden tevékenységnek gazdaságilag fenntarthatónak kell lennie a vállalkozások számára, fogalmazott Sívó Roland. „Amikor ennyi tényező egyszerre sújt egy kisvállalkozást, különösen időszerűek az ilyen intézkedések.”

Erdélyi Balázs hozzátette: a cukrászdák is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint az éttermek.

A tavalyi évben visszaesést tapasztaltak, az év végére ugyan némileg kisimult a helyzet, de a stabilitás még nem teljes.

Mint a résztvevők rámutattak, a reprezentációs adó (repiadó) csökkentése régóta megfogalmazott igény volt a szakma részéről. Dr. Princzinger Péter szerint ez az intézkedés pótlólagos keresletet generálhat a vendéglátásban. Semsei Rudolf ugyanakkor jelezte: a rendezvényszervezésre jelenleg nem minden esetben terjed ki egyértelműen a szabályozás, és a jogalkotói szándék – miszerint a munkavállalók felé történő juttatások is bekerüljenek a körbe – a kodifikáció során nem lett teljesen egyértelmű. A 33 százalékos kedvezmény komoly segítséget jelent a cégeknek, de a szakma szeretné, ha szélesebb körben – például rendezvényszervezésre és elviteles értékesítésre is – alkalmazható lenne.

Turizmusfejlesztési hozzájárulás, felszolgálási díj és az edukáció fontossága

Abban mindenki egyetértett, hogy a vendéglátó-szolgáltatás után fizetendő 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulás mérséklése rövid távon érezhető könnyítést jelenthet, ugyanakkor jó lenne a rendszer finomhangolása. A felszolgálási díjhoz kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítése szintén fontos elem. Sívó Roland szerint ez azért jelentős, mert az így keletkező forrást bérfejlesztésre lehet fordítani, ami segíthet a jövőben megtartani a kollégákat, ami pedig közvetlenül javíthatja a vendégélményt.

A szakmai szervezetek kiemelt feladatként fogalmazták meg az edukációt, mert mint mondták, sok kisvállalkozást kell segíteni abban, hogy helyesen alkalmazzák és kihasználják a lehetőséget.

Összességében mindannyian pozitív jövőképet fogalmaztak meg az intézkedésekkel kapcsolatban, de azt hangsúlyozták, hogy még sok munka és szemléletformálás szükséges ahhoz, hogy a szektor valóban tartósan megerősödhessen.