A Gundel étterem helyén először Wampetics Ferenc nyitott éttermet 1894-ben. Az éttermet 1910-ben a Gundel Károly vette át, aki az addigra már több neves budapesti étterem és szálloda tulajdonosaként és igazgatójaként is sikeres Gundel János fia volt. A Gundel család irányítása alatt az étterem hazai és nemzetközi elismertségre tett szert.
1949-ben államosították az éttermet.
1991-ben a privatizáció során George Lang és Ronald S. Lauder vásárolták meg az éttermet a magyar államtól, majd 1991-1992 között felújították. A Gundel ma is Budapest egyik legelegánsabb étterme. 1994-ben a Danubius Hotels Rt. és az LL Partners, LP társtulajdonosok lettek a világhírű Gundel Éttermet és a kapcsolódó üzletágakat (Bagolyvár, Borvendéglő, Borpincészet Mádon és Egerben és a Gundel márkanévvel rendelkező termékek forgalmazása) üzemeltető társaságban.

A Gundel egyet jelent a magyar gasztronómia és a magyar vendéglátás történetével. Az alapító Gundel Károly megszelídítette a magyar konyhát és ötvözte azt a szélesedő világból érkező behatásokkal. Zseniális érzékkel alkalmazta a modern gasztronómiai technológiát. Úttörő munkájával felhelyezte Magyarországot a világ gasztronómiai térképére. A new yorki világkiállítás Gundel Étterméről azt írta a New York Times, hogy az többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány idegenforgalmi prospektus.

Gundel Károly gasztronómiai történelmet is írt ételeivel. Ahogy nagy zeneszerzőink, Kodály és Bartók a magyar népzenét gyűjtötték össze a történelmi Magyarország széles határain belül, úgy szedte össze Gundel az étel specialitásokat. Éttermében megtalálható volt a kolozsvári káposztától a pozsonyi kifliig, a felvidéki káposztás sztrapacskától a somlói galuskáig mindenféle étel.

A Gundel Ház túlélte a történelem viharait, két világháborút, gazdasági válságokat és az államosítás éveit. Több mint 100 évvel alapítása után is büszkén folytatja Gundel Károly legszebb vendéglátási hagyományait, aki azt mondta:

„Nem is úgy érzem magam, mint egy vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek a házát megtisztelték vendégei látogatásukkal.”