Közülük a legdrágábbak a londoni házak, amelyek 29 eurót kérnek 24 órára, ezeket a müncheniek követik 25 euróval, aztán Párizs jön a sorban 21 euróval, majd holtversenyben Róma és Barcelona (20 euró). A repülőterek csaknem olyan drágák, mint az ötcsillagos szállodák: egy óra netezésért 19 eurót kell az utasoknak fizetniük. A legdrágább légikikötő e tekintetben Párizs (30 euró), illetve Róma és a német repterek, ahol 25 eurót számolnak fel. Az internet kávézók épp oly drágák, mint a hátizsákos turistákat kiszolgáló hostelek, amelyek 2,45 eurót kérnek. Ebben a kategóriában is a francia főváros diktálja messze a legborsosabb árakat. Ott 4,6 eurót kell fizetniük óránként a hostelek vendégeinek, míg Londonban csak 2 eurót. Barcelona, Madrid, Ibiza ifjúsági szálláshelyei ingyen nyújtják a szolgáltatást. Számos városban ezzel együtt problémát jelent a vezeték nélküli internetelérés hiánya. Londonban viszonylag sok, 1928 kapcsolódási pont van, Berlinben viszont ennek már kevesebb mint a fele, 813, Münchenben 376, Barcelonában 123, Madridban 176, Rómában pedig 109 helyen lehet wi-fizni. A felmérést készítő, webtechnológiára szakosodott Webarro cég ügyvezetője szerint az emberek óriási összegeket képesek kiadni, hogy útjuk során vezeték nélküli internetet használhassanak. Tapasztalatai szerint ezt a luxusszállodák ki is használják, és sokszor megtévesztő módon adják meg a netezés időtartamát, így nem ritka, hogy 24 óra helyett két napot számolhatnak fel a vendégnek. „Ráadásul sok szálloda korlátozza a letölthető adatok mennyiségét az előfizetett időn belül, így sokszor a nagy fájlok, prezentációs anyagok extra díj nélkül nem is hívhatók le a világhálóról, illetve küldhetők el. Emiatt előfordul, hogy egy hosszabb üzleti úton annyi pénzt fizet az utas wifi-re, amennyiből egy új számítógépet is vehetne” – teszi hozzá a szakember.