A nap első kerekasztal beszélgetésében azt fejtegették a szakemberek, vajon melyik üzleti modellt - üzemeltetés, lízingelés, franchise, vagy ezek kombinációja - válassza egy tulajdonos, befektető a siker érdekében. A német, skandináv, benelux, és közép-kelet-európai piacokon a lízingelést részesítik előnyben, a bankok is ezt szeretik, míg Romániában és Törökországban a hoteltulajdonosok franchise jogokat igyekeznek vásárolni. Az derült ki, hogy nincs egyértelmű válasz arra, hogy melyik az ideális választás. Abban érdemes támogatni a beruházót, amelyik konstukció mellett leteszi a voksát. A választás pedig sok mindentől függhet. Ez lehet a piaci környezet, a tulajdonos személyisége: aktívan közreműködne, vagy a háttérben maradna, rövid vagy hosszútávú megtérülésre számít, milyen mértékű kockázatot vállal, stb. Az is elhangzott mindemellett, hogy a franchise szerződés kínálja a tulajdonos számára az összes közül talán a legrugalmasabb kondíciókat és a legjobb teljesítményt.

Hitel a hotelnek: csak a dübörgő nagyvárosokban

Két magyar bankszakembert (Számely Péter, a Hypo Noe Bank – KKE finanszírozási vezetője és Fischl Ákos, az OTP Jelzálogbank vezérigazgató-helyettese) kérdeztek a bankok hitelnyújtási hajlandóságáról egy következő panelbeszélgetésen. Itt jó tanácsként elhangzott, hogy a siker érdekében érdemes a tulajdonosnak, az üzemeltetőnek és az ügyvédnek egy közös, mindenre kiterjedő, betonbiztos üzleti tervvel megkeresnie a bankot. A szakemberek hangsúlyozták, hogy egy már meglévő hotel fejlesztésénél könnyebben fel tudják mérni a helyzetet mint egy tervezőasztalon lévőnél. Kiemelték, hogy papíron minden lehet nagyon ígéretes, de a bankok csak olyan projektet hajlandük finanszírozni, amely esetében teljesen garantáltak a visszafizetés feltételei, és a bank meggyőződik arról, hogy viszontlátja a pénzét. A beszélgetés résztvevői által képviselt hitelintézetek csak prosperáló városokban tervezett szállodaberuházásokról hajlandók tárgyalni. A jó elhelyezkedés azonban csak egy feltétel a sok közül.

Munkaerőhiány: segíthet a gépesítés és a migráció

A munkaerőhiányról szóló panelbeszélgetésen szó esett arról, hogy a HORECA mint a világ második legnagyobb szektora a bolygó legkülönbözőbb pontjain Oroszországtól kezdve Ukrajnán át Skandináviáig küzd azzal a problémával , hogy nem találni munkaerőt, de ha mégis, akkor az gyakran nem megfelelően képzett. A Zsidai Csoportot képviselő Zsidai Zoltán Roy kifejtette, ő nem problémaként, hanem kihívásként tekint a helyzetre, amelyet kezelni kell. A szakember szerint a gépesítés a vendéglátás bizonyos területein enyhíthet majd a munkaerőhiányon, ugyanakkor a vendégélményben egyre nagyobb szereppel bíró személyes kapcsolatfelvételhez profi személyzet szükséges. Közös véleményen voltak a beszélgetés résztvevői abban, hogy számos intézkedés szolgálhatja a megoldást: méltányos bérezés, munkaidők betartása, szakmai képzés folyamatos és rugalmas alkalmazkodása a jelen elvárásaihoz, szakmai szövetségek lobbitevékenysége a kormányzatok felé, hogy tegyék vonzóvá az iparágat, valamint segítsék elő a munkavállalói utánpótlást biztosító migrációt. A KVi okosthotelről már sokszor írtunk, itt is elhangzott, hogy a szállodában alkalmazott okosmegoldások segítségével akár havi 200 munkaóra is megspórolható az üzemeltetésben.

Lehetne jobb a hírnevünk

Egy az idei év szállodafejlesztési kilátásait latolgató panelbeszélgetésen Herbert Haselbacher magánbefektető hangsúlyozta, hogy a régió megítélése nem annyira rózsás a globális befektetői világban. Bécsre jó szívvel tekintenek a beruházók, Prágára már kevésbé, Budapestet pedig Belgráddal veszik egy kalap alá. Mindezzel együtt a bankok és a befektetők kedve egyre inkább kezd visszatérni, de komoly PR és marketingtevékenység volna szükséges ahhoz, hogy újra megnyerjük a bizalmukat. Egy rigai szállodaipari szakember arról számolt be, hogy a nemzetközi magánbefektetők nagyobb elvásárokat támasztanak a régióban - például a Baltikumban - mint nyugaton, ami a szállodaipari teljesítményeket illeti. Az Orbis szállodaláncot képviselő Gilles Clavie szerint tetemes összeget kereshet az, aki ma befektet a Közép-Kelet-Európai térségben, ha vállalja az ezzel járó kockázatokat.