Az 1621-ben alapított Szent Klára Kolostor a város ikonikus, valóban legendás, és egyben legrégebbi épülete, amely építészetében tükrözi a korabeli koloniális vonásokat. Az évszázadok során számtalan titkot megőrzött kolostorban mind a mai napig fellelhető több történelmi kincs: kripták, kutak, gyóntatófülkék, festmények, ajtók, rejtett ablakok és kerámiatárgyak. Az épületegyüttest, amelyhez egy 19. századi kórházépület is tartozik, a 90-es években alakították át luxushotellé, jelenleg a világ második legnagyobb szállodaláncához tartozik és a legjobb szálláshelyek között tartják számon. 

A koloniális építészet gyöngyszeme

Az összetett és funkcionálisan is sokrétű épületegyüttesben a vendégeket egy, a többszáz éves, eredetileg más rendeltetésű épület adottságaiból adódóan szerényebb méretű, de annál elegánsabb recepciós tér várja majd, amelyből elkülönül egy VIP fogadótér is. Innen léphetünk tovább a szálloda magjába, a kolostorokra jellemző, kerengővel körbevett belső udvarra, amely minden irányban árkádsorral határolt, a tér atmoszféráját azonban leginkább az oázis hatású kert határozza meg. Ennek középpontjában a kolostoroknál szintén megszokott kút áll. Ehhez egy történelmi ihletésű, kovácsoltvasból készült, nyugatias kialakítású, boltíves pergola kerül, amely még jobban kihangsúlyozza a centralitást. A kút felett vasból és üvegből készült csillaglámpások lebegnek majd, amelyek Közép-Amerikában igen népszerű motívumot jelenítenek meg. A tervező számára ugyanis kiemelten fontos volt, hogy a felhasznált dizájnelemek és motívumkincsek reflektáljanak a helyi kultúrára. 

Falakba ívódott spiritualitás

A magas szintű gasztronómia élményt nyújtó fine dining étteremhez olyan belső teret terveztek, amelyik megfelelően tükrözi a konyha színvonalát, ugyanakkor fontos volt az itt fellelhető történelmi hangulat megőrzése, a benne rejlő történetek elmesélése: a vendégek megismerhetik a tér múltját és korabeli működését, azt, hogy valaha ez volt az apácák étkezője. Odavezetik a vendégeket a régi, hatalmas kőtömbből kifaragott kézmosóhoz, ahol egyfajta rituális megtisztuláson eshetnek át, illatos vizet, parfümöt permeteznek a kezükre, felidézve az apácák szokásait.  A spiritualitást egy nagy tükörfallal fogják felerősíteni, mely megidézi a kolostori étkezések hosszú asztalát és az asztalon lángoló gyertyákat.

Beavatják a vendégeket az arany és zöldes színekben pompázó, antikolt fal történetébe is, amely mai, különleges hatású megjelenését annak köszönheti, hogy a festékanyag feltételezhetően reakcióba lépett a korabeli falazóanyag réztartalmával. A fal mintázatából tervezett Varró Zoltán az étterem padlóján, szőnyegén és az étkészleteken visszaköszönő dizájnelemeket. 

A szálloda második, újabb kiépítésű, teljesen zárt udvara már korábban is medencetérként működött, amelynek útvonalait kellett újratervezni, ehhez szintén a dizájnelemek nyújtottak segítséget. A trópusi hangulatú térben posztamensekkel, virágkompozíciókkal kijelölt útvonalak választják el a különböző funkciókat. A medencetér végében helyezkedik el a többszintes, kétoldalú, tipikusan barokk elrendezésű főlépcső, ami szicíliai mozaikburkolatot kapott. A mozaik témája a Karib térséghez kötődő motívumokra, főként az őserdő világára épít. Innen vízesés zúdul alá, amely pálmákkal, dús növényzettel van körbevéve, igazi oázishangulatot árasztva, különleges élményt nyújtva. 

Két nemzetközi hírű cartagenai márka találkozása

A városban készülő világhírű Dictador rum számára a világon egydülőálló signature bárként szolgál majd a tetőterasz, amelynek könnyeden mozgatható pavilonszerkezete hol zártságot, hol nyitottságot nyújt, a vendégek élvezhetik a tengerparti csillagos ég varázsát. A bárpult kuriózumát a mögötte elhelyezett, nyitott trezor adja, amelyben a különböző rumosüvegeket helyezik el és azok kapnak pontos megvilágítást. A trezor azért is szimbólikus jelentőségű, mert a cartagenai rum márka egyes variánsai a világ legértékesebb palackjai közé tartoznak, melyet városonként olykor csak egy-egy üveggel értékesítenek. 

Koloniális múlt, kortárs művészet és a trópusi táj találkozása

A kolostorépület már évszázadokkal ezelőtt szálláshelyként is funkcionált. Gyakori volt, hogy a városban megözvegyült jómódú asszonyok beköltöztek az épületbe, ezzel kerülve ki a rossznyelveket. Lakrészeik sokkal kényelmesebb körülményeket biztosítottak, mint az apácák szobái. Ez a régi történet inspirálta Varró Zoltánt abban, hogy a kolostor belső udvarára, a kerengőre néző néhány lakosztályt terasszal egészítsen ki, így szeparált luxus lakrészeket létrehozva. A szálloda szobáit és lakosztályait a tervező háromféle téma szerint alakította ki. Az egyik szobatípust a meghatóan szép koloniális város inspirálta, a második típust a trópusi táj, a harmadikat, melyeket a magas belmagasságú manzárd részben alakítottak ki, a Cartagenára jellemző kortárs képzőművészeti élet ihlette, melyben a művészek vászonként használják a város régi falait.