Megérkezünk az ősi Bizánc egykori fővárosába, a Márvány-tenger partjára, karcsú minaretek koszorújába. Miközben kiszállunk a hotelnél a transzferkisbuszból, mindenhonnét az imára hívó adhán fülbemászó dallama hallatszik: ez az aksam órája.

Ramadán első napján landol velünk alig kétórás, kényelmes utazást követően a Turkish Airlines közvetlen járata Budapestről Isztambulba, ahol épp mától tilos a hívőknek 30 napon át enni, inni napfelkeltétől napnyugtáig. A szigorú és hosszú böjt a testi és lelki megtisztulást szolgálja, ilyenkor a mecset napi ötszöri látogatása is előírás.

Buli, gyaloghintó, Orient Express

Napnyugta után azonban bolydult méhkashoz vagy inkább hangos bulinegyedhez hasonlóvá alakul át a nagyváros. Iftárt, azaz csoportos étkezést tartanak a hívők mindenütt, és barátok, rokonok vagy csak éppen arra járó ismerősök ülnek közös asztalhoz, esznek-isznak, zenélnek, mulatoznak hajnalig. Amíg érkezésünkkor a hívek a mecsetekbe igyekeznek a Koránt tanulmányozni, mi szinte becsekkolni is elfelejtünk, olyan hihetetlenül gyönyörű, a múlt századi időket idéző világba csöppenünk a Pera Palace Hotelben. Libériás inasok fogadják a vendéget, balra egy szecessziós kávéház csupa hab süteményhegyeinek színkavalkádja, mellette kiállított gyaloghintó egy vitrinben. Mint a feliratból kiderül, ebben szállították az úri népséget anno a vonatállomásról a hotelbe. Ugyanis nyitása, 1892 óta ez a történelmi szálloda az Orient Express hivatalos szálláshelye, ahol most három napig most mi is vendégeskedhettünk, akárcsak egykor híres és nagyon gazdag lakói.

Áram, felvonó, meleg víz

„Törökország legrégebbi európai szállodája” címének büszke birtokosa a ház, amelyet 1895-ben egy francia-török építész, bizonyos Alexander Vallaury tervei alapján kizárólag abból a célból emeltek és adtak át a kor összes lehetséges legkorszerűbb vívmányaival felszerelve, hogy a Párizsból Európán át Isztambulba érkező expressz elkényeztetett úri utasainak kényelmét mindenben kiszolgálja. Így került a különféle keleti, orientális stílusokat, valamint neoklasszikus vonalat és szecessziót idéző épületbe az uralkodó palotája után Törökországban másodikként villanyáram, itt építettek be először az országban liftet a lépcsőházba (de milyet!), és ugyanitt biztosítottak először csapból folyó meleg vizet a vendégeknek. Annyira luxuskörülményeket teremtettek a nyitás percétől kezdve a hotelben, hogy nemcsak a legnagyobb kényelemhez szokott, külföldről érkező vendégek, hanem helyi nagyságok is itt béreltek szobákat, lakosztályokat. Ahogy azt a törökök atyjának nevezett Atatürk, eredeti nevén Musztafa Kemál is tette, aki a Török Köztársaság első elnökeként megpróbálta kiszakítani népét a vallás rabságából (ezért is tette át az ország székhelyét Isztambulból a vadonatúj, akkor felépült Ankarába), és akinek egykori, igencsak egyszerű, szinte már puritán Pera Palace-beli lakosztálya ma múzeumként látogatható. A hotelt százéves korában négy évre bezárták, és minden részletében közel 23 millió euró értékben restaurálták, majd 2010 szeptemberében nyitották meg újra.

Szoba, tenger, gyilkosság

A szoba, amelyre különösen odafigyeltek az átépítés során, és pont úgy állították helyre, ahogy annak idején kinézett, a negyedik emeleten, a lift melletti kis félreeső zugban lévő 411-es, mert több alkalommal is ez volt Agatha Christie lakosztálya, ahol híres regényét, a Gyilkosság az Orient Expresszent írta. Vagy legalábbis ahol először körvonalazódott benne a hosszú vonatút után, hogy megírja Poirot-nak e különösen izgalmas történetét. Az biztos, hogy a hosszú vonatút Párizs és Isztambul között szinte tálcán kínálta azokat az úri utasokat, akikről aztán krimijének szereplőit mintázta, és akik ugyanúgy az isztambuli hotel vendégei voltak az út végén, akárcsak az akkor már világhírű írónő a mű születése idején. A 411-es ma is folyton foglalt. Naná, hogy ezt a Márvány-tengerre néző, a Boszporusz-szorosig kilátást biztosító lakosztályt szeretné lefoglalni magának legelőször minden vendég. Ajtaja előtt állandóan ég a piros lámpa, ami egyrészt azt jelzi, hogy van lakója, másrészt azt, hogy nem várják, hogy oda a személyzet bármilyen okból is betérjen. Nem szeretnének csokoládét, hideg frissítőt, friss gyümölcsöt, süteményt, pezsgőt sem kapni, amivel amúgy szinte percenként bombázzák az ötcsillagos házban a szálló vendégeit kedves figyelmességként.

Olvassa tovább a történetet a Turizmus és Vendég legfrissebb számának hasábjain.