"A múzeum a XI. kerületben, a Bartók Béla úton nyílik abban a házban, ahol a feltaláló eredeti autószerelő gépműhelye működött, majd ahol megalapította gépgyárát" - hangzott el a Csonka János Alapítvány pénteki sajtótájékoztatóján.   

Michelberger Pál akadémikus szóba hozta a hazai műszaki múzeumok "mostoha" helyzetét. Szavai szerint a nagy gyűjtemények raktárként működnek, és gyakorlatilag hozzáférhetetlenek a nagyközönség számára, a kisebb gyűjtemények, a "részmúzeumok" pedig nem képesek pótolni hiányukat. "Az ifjúságnak így nincs módja megismerni a magyar műszaki haladás eredményeit, holott a 19. század végén, a 20. század elején a hazai ipar a világ élvonalában volt" - húzta alá.   

Katona András, az Országos Közlekedési Múzeum volt főigazgatója, a kuratórium tagja Csonka Jánost a magyar automobilizmus legnagyobb alakjának nevezte. Az emlékmúzeumról kijelentette, hogy hiánypótló intézményről van szó, hiszen Magyarországon nincs olyan műszaki múzeum, amely egy-egy feltaláló szellemi örökségét mutatná be. "A magyar természettudományos értelmiségnek szüksége van ilyen találkozóhelyekre. Jó ügyet szolgált a Csonka-család kezdeményezése, amelynek 20 éves erőfeszítései nyomán megszületett a múzeum, számos eredeti berendezést mentve meg az enyészettől" - fogalmazott Katona András.   

Hidvégi János muzeológus Csonka János pályafutását méltatva elmondta, hogy a feltaláló apja kovácsműhelyében lett szakmunkás, majd Bécsben, Zürichben, Párizsban, Londonban dolgozott. Állandóan tovább képezve magát nyerte el a Budapesti (József) Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, amelyet nyugállományba vonulásáig (1925) betöltött. Kiemelkedő mérnöki teljesítményeiért a Mérnöki Kamara gépészmérnökké nyilvánította 1924-ben. Csonka János volt a porlasztó egyik feltalálója, az első magyar gépjármű (postaszállító tricikli), a postaszállító gépkocsi, számos szerszámgép, petróleum-, gáz- és benzinüzemű motor tervezője. Nyugdíjasként önálló gépműhelyt létesített 1925-ben, amely 1938-ban gyárrá, a későbbi Kismotor- és Gépgyárrá bővült. Összesen mintegy 150 gépkocsi fűződik közvetlenül Csonka Jánoshoz.    

"A Műegyetemen töltött 48 év alatt folyamatosan a motorok tökéletesítésével foglalkozott, és nagy hangsúlyt fektetett a járművek építésére. Magyarországon 1895-ben jelent meg az első gépkocsi, és öt évvel később Csonka János tervei alapján már magyar gyártmányú gépkocsi is készült" - idézte fel a kezdeteket a muzeológus.   

Ismertetése szerint 1900 novemberében döntött a Magyar Posta szolgáltatásai részleges motorizációjáról. Ennek jegyében összehasonlító vizsgálatokat folytattak, hogy a motoros járművekkel végzett vagy a lovas postai szolgáltatások az olcsóbbak-e. A felmérés tanúságai szerint a motoros "üzemmód" bizonyult olcsóbbnak. 1905-ig 40 ezer koronát takarítottak meg a motoros gyűjtőjárművek alkalmazásával.   

"1900 novemberében 21 levélgyűjtő tricikli működött Budapest Belvárosában, ezek közül kettő volt, amely Csonka János tervei alapján készült. Ezek műszakilag semmivel sem maradtak el a külföldi gyártmányoktól, sőt fejlettebbek voltak, mint az import triciklik, mert például a karburátor már mindkét járműre fel volt szerelve" - mondta.   

A sikeres tricikliprogramon felbuzdulva a Magyar Posta 1904-ben elhatározta, hogy a csomagszállítást is autókkal oldja meg. Csonka János négyhengeres motorral építette meg az autót, amelyet számos műszaki újdonsággal is ellátott, például alumíniumot használt szerkezeti elemként. És bár több külföldi pályázó is volt, Csonka János automobilja lett a nyertes.   

"Az első jármű 1905 májusában készült el, amelyet 2000 kilométeres próbaútra, kilenc napos túrára vittek el a történelmi Magyarország területén. A próbaút sikeres volt, a többi gépkocsit 1906 januárjában vették át" - magyarázta Hidvégi János.