Az 50 kilométer hosszú Eurotunnel három alagútból áll, melyből kettőben a személy- és áruszállító vonatok közlekednek, az utóbbiak csak az éjszakai órákban, a harmadikat a karbantartók használják. A 775 méter hosszú vonatokat a legerősebb mozdonyok vontatják.

Az alagút kiépítésének ötlete első ízben 1802-ben merült fel, de a technikai nehézségeket annakidején nem sikerült megoldani, ezért abbahagyták a fúrásokat. A jelenlegi munkákat 9,4 milliárd dolláros költséggel tervezték, de a tényleges kiadások végül közel másfélszer ennyibe kerültek.

Az alagutakat az angol és a francia oldalról is fúrták egy időben és a mérnöki munka precizitását jelzi, hogy csupán néhány milliméter eltéréssel pontosan találkoztak. A munkákban a magyar Klados Gusztáv is részt vett, mint az egyik főépítésvezető.

A három alagútban 11 hatalmas méretű fúrópajzs dolgozott, ebből kettőt betemettek, mert kihozataluk többe került volna, mint az értékük.

A kiadások 18 év alatt megtérültek és az utóbbi két évben már nyereséges lett az üzemeltetés.

A forgalom megindulás után mindenki azt hitte, hogy a La Manche-csatornán közlekedő komp- és hajóstársaságok tönkre fognak menni, mert mindenki az alagút 37 perces vonatát veszi igénybe a hajók 80 perce ellenében. Ez nem következett be.

Az alagútban egyetlen komolyabb baleset történt: 2008-ban keletkezett tűz egy kigyulladt teherautó miatt, ennek következményeit néhány hét alatt tudták eltüntetni, emberéletben nem esett kár.

Az elmúlt 20 évben több mint 200 millió különböző nemzetiségű utast és több ezer tonna árut, elsősorban expressz küldeményeket szállítottak a Csalagúton. Érdekesség, hogy az utasok 85%-a angol volt, és csak 6%-uk francia.