Az iskola diákjai és a két tanárnő - Nemesné Lengl Mariann igazgatóhelyettes és Juhos Katalin idegenvezetés tanár - egy fővárosi tanulmányi kirándulás kapcsán látogattak el a Wizz Air budapesti kiképző központjába, ahová mi is velük tartottunk. Az esemény során professzionális szimulátorokon próbálhattuk ki milyen lehet repülőgépet vezetni, rövid időre belebújhattunk a kapitány és az első tiszt bőrébe, és az is kiderült, milyen lehet egy vészhelyzeti mentés során elhagyni a repülőt.

Napsütéses péntek reggel találkoztunk a Wizz Air repülőtérhez közeli tréning központjában, ahol profi csapat fogadott bennünket. Először bemutatták a légitársaság működését, a pilóták és légiutas-kísérők képzését, valamint a repülés biztonsági előírásait.

„Az iskola diákjai közül többen gondolkodnak abban, hogy esetleg légiutaskísérők lennének, de olyan fiatal is volt a csoportban, akinek leghőbb vágya, hogy pilóta lehessen.”

– mesélte Mariann és hozzátette: ezért különösen izgalmasnak ígérkezik számukra a program.

A program első felében a szimulátorok felé vettük az irányt, ahol Tóvári Attila, a pilótaképző iskola oktatási vezetője fogadott. A lelkes diákok egymásnak adták át a stafétát az első és másodpilóta ülésében és felváltva vezették a modern, tízmillió eurós szimulátort, amelyen a légitársaság pilótái is tanulnak. 

Miután sikeresen „letettük a gépet”, következő állomásunkra indultunk, ami a vészhelyzeti tréning volt. Belépve az egykori repülőgépből átalakított gyakorló utastérbe, ahol Zima Nikoletta (Nikó), a kiképzőközpontot vezető trénertől megtudtuk, milyen protokollt követnek a légiutas-kísérők egy-egy váratlan helyzetben. Ez követően két bátor diák – még ha csak egy rövid időre is – de légiutaskísérőnek állt, megtanulták gyorsan az utazók által oly jól ismert koreográfiát és nekünk, az utasokat eljátszóknak kézmozdulatokkal mutatták meg, merre találhatók a vészkijáratok, hogyan kell felvenni az oxigénmaszkot, illetve a mentőmellényt, amelynek tökéletes használatát egy másik diák, Patrik élesben meg is tapasztalta.

Majd jött a gyakorlat fénypontja, amikor az átalakított Airbus belső terében felkészültünk a vészhelyzeti mentés eljátszására, vagyis igazi kiürítési gyakorlaton vettünk részt. Nikó és Szekeres Tünde, a kabinszemélyzet tagjainak képzési vezetője elmondta, éles helyzetben mindössze 90 másodperc áll rendelkezésre, hogy a gép összes utasát kimenekítsék, majd elmagyarázták, hogy esetünkben mi következik és mire kell figyelnünk, mit kell hátrahagyni egy mentés során (lényegében mindent), melyik a legbiztonságosabb testhelyzet, amelyet ülésünkben ülve ilyen szituációban felvehetünk, és milyen pózba helyezkedve tanácsos és biztonságos lecsúszni a csúszdán. 

„Hihetetlen érzés volt testközelből megtapasztalni, hogy a légiutas-kísérőknek milyen gyorsan és határozottan kell reagálniuk egy ilyen helyzetben.” – foglalta össze lecsúszás után élményeit a légiutaskísérőként most debütált Evelin.

A nap harmadik izgalmas része a tűzvédelmi gyakorlat volt, amely során trénerünkkel egy szimulált helyzetben tettük próbára tűzoltási képességeinket és tudásunkat. Először a diákokkal együtt megismerkedtünk az oltási eszközökkel, megnéztük milyen egy füstcsuklya, és milyen tűztípusok vannak, azokat hogy kell eloltani, majd azt is megtudtuk, hogy manapság a legtöbb tűzeset is az utasoknak és lítium akkumulátoros eszközeiknek „köszönhető”, amelyet természetesen a légiutaskísérők profi tűzoltó készülékeiknek hála néhány másodperc alatt képesek eloltani. Végül következett a gyakorlati rész: a diákoknak valódi lángokkal égő ülésen keletkező tüzet kellett eloltani. „Először kicsit izgultam, mert még soha nem használtam tűzoltókészüléket, de végül egészen könnyen sikerült” – mesélte mosolyogva Lilla.

Miután megfékeztünk minden tüzet, megtanultuk néhány fontos részletet a mentés szabályaiból és egy kicsit repülőgépet is vezettünk, indultunk a kijárathoz, ahol a diákok élményekkel és inspirációval eltelve indultak délutáni programjukra.

A busznál a többieket várva Kristóf így foglalta össze élményeit: „Ez a program nemcsak élmény volt, hanem egy hatalmas inspiráció is. Lehet, hogy a repülés tényleg az én utam”.