A sziget története 1506-ban kezdődött, amikor a portugál felfedező, Tristão da Cunha először pillantotta meg. A felfedező azonban a zord időjárás miatt nem tudott partra szállni, így a sziget lakatlan maradt egészen a 19. század elejéig, olvasható a sziget weboldalán.
A sziget első állandó telepesei 1817-ben érkeztek, amikor három brit helyőrségi tag a legénység többi részének visszatérése után a szigeten maradt. Az eredeti telepesek egyedi társadalmi szerződést hoztak létre, amely a közös tulajdonon és az egyenlőségen alapult, és akik helyi anyagokból építettek időjárásálló házakat, amelyek ellenálltak a sziget zord körülményeinek.
A közösség az évek során fejlődött, és a sziget ma egy virágzó, modern közösségnek ad otthont, amely az elszigeteltségnek köszönhetően igen különlegesen alakult: minden lakosa hét alapító család leszármazottja.
Fotó: Imaggeo
Ez az egyedülálló genetikai háttér érdekes esettanulmányt biztosít a tudósok számára, mivel az izoláció miatt ritka örökletes betegségek is megjelentek.
A nature.com-on megjelent „Tracing the founding fathers of Tristan da Cunha” című cikk szerint a Tristan da Cunha sziget népességének genealógiája jól dokumentált, egészen az 1816-os első állandó letelepedésig visszavezethető. A szigetlakók körében péládul igen gyakoriak az asztmás megbetegedések, amelyek többségénél valamilyen allergiás okokat találtak. Az asztma magas előfordulási gyakorisága valószínűleg genetikai tényezőkre vezethető vissza ebben a nagymértékben beltenyésztett közösségben, ahol az öröklött tényező inkább a hörgők fokozott reakciókészsége, mintsem az általánosan magas fokú allergiás túlérzékenység – írja a sciencedirect.com.
Nem egyszerű az elszigetelt élet
Tristan da Cunha hivatalosan az Egyesült Királyság tengerentúli területei közé tartozik. Gazdaságának két alappillére a homár exportja, valamint a gyűjtők körében rendkívül népszerű postai bélyegek.
Napjainkban 233 lakosa van, akik szinte teljesen el vannak vágva a külvilágtól: nincs repülőtér, a kikötés pedig még a nagy hajók számára is kihívást jelent. Dél-Afrikából egy hatnapos hajóút az egyetlen lehetőség, ahogyan eljutatunk a szigetre. A lakók ennek ellenére sikeresen fenntartanak egy önellátó közösséget, amely halászatra, juhtenyésztésre és mezőgazdaságra épül.
Az időjárás sem túl kegyes: az állandó csapadék, az erős szelek és a hűvös hőmérséklet komoly kihívásokat állít a helyiek elé, akik ellenben igen büszkék elszigetelt életmódjukra.
