A szigetcsoport a Skócia-Izland-Norvégia által határolt háromszög kellős közepén fekszik. Kevés a közvetlen repülőjárat, a zsebkendőnyi kifutópályán, ahol feltűnhet néhány békésen legelésző birka, pedig csak kisebb gépek tudnak leszállni.
Fotó: Depositphotos
Birkákból Feröer kifejezetten jól áll, jóval több van belőlük, mint lakosokból, de ezen nincs is mit csodálkozni.
Kinek van kedve egy olyan országban élni, ahol 5-6 hónapig csupán néhány órán át van világos, ellenben a nyár közepén még éjjel sem megy le a nap.
Egy olyan országban, amelyet a helyiek is csak úgy aposztrofálnak, hogy ’Land of maybe’, azaz a talánok földje. Vagy a talányoké.
Az elvonulás tájékoztatójában annyi szerepelt, hogy „hozzál mindent” és készülj fel bármire”.
Igen, az északi országokban klasszikus mondás, miszerint rossz időjárás nincs, csak alkalmatlan ruházat, itt is helytálló. Na jó, de én merülni indultam, így a fürdőruha mellé nem sok mindenre volt valójában szükségem.Ráadásul kifogtam az utóbbi évek legjobb hetét, amikor minden talány és komor felhős, ködös reggel ellenére alig esett.
A trópusi monszunok és a csendes angol esők tapasztalatával a hátam mögött vártam, hogy mit tartogatnak a szigetek, de csupán némi szitáló, szemerkélő búcsú esőcskében volt részem az utolsó napon.
Ettől függetlenül számos meglepetést tartogatott az egy hét, ami alatt, ha a szigetcsoport minden pontját nem is látogattam végig, de házigazdáink által bepillantást nyerhettem egy valóban talányos ország talányos népének mindennapjaiba.
A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
