A tanulmány az EU8-nak nevezett országcsoportot elemzi, amibe Magyarország mellett Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát és a balti országokat értik bele (tehát például Románia, Horvátország vagy Bulgária nincs benne). 

Az ONS a 2013-2015 közötti időszakra dolgozta ki becslését, vagyis a vizsgálat időbeli végpontja is egy évvel megelőzi a brit EU-tagságról tartott tavaly júniusi népszavazást.

Az ONS új becslése szerint a vizsgált időszakban változatlanul a lengyel közösség volt a legnagyobb létszámú: a 2013-2015-ös évek átlagában 813 696 lengyel állampolgár élt Nagy-Britanniában. A statisztikai hivatal számításai alapján a magyarok átlagos száma ugyanebben az időszakban 79 101 volt.

Ezzel Magyarország az Európai Unióba 2004-ben felvett nyolc közép- és kelet-európai tagország (EU8) mezőnyének éppen a közepén, a negyedik helyen áll.

Az adatsor külön tartalmazza a 2015-ös évet. Az ONS becslése szerint két évvel ezelőtt átlagosan 916 ezer lengyel és 82 ezer magyar élt Nagy-Britanniában.

Az EU8-állampolgárok legnagyobb nagy-britanniai foglalkoztatója az áruforgalmazás, valamint a szállodák és az éttermek: e munkahelyeken a vizsgált kétévi időszakban átlagosan 225 400-an dolgoztak a nyolc közép- és kelet-európai tagországból. A brit feldolgozószektor átlagosan 186 500 EU8-munkavállalót alkalmazott a 2013-2015-ös időszakban.

Az ONS kimutatta azt is, hogy a nyolc keleti EU-tagállam Nagy-Britanniában élő állampolgárai között a magyarok foglalkoztatottsági rátája volt a legmagasabb. A Nagy-Britanniában élő 16-64 év közötti magyarok 84,3 százalékának volt bejelentett munkahelye a 2015-ben zárult két év átlagában. 

A statisztika szerint a magyarok fele a vendéglátásban dolgozik: recepciós, pincér vagy pultos Nagy-Britanniában. 

A lengyelek foglalkoztatottsági rátája 81,5 százalék volt. E mezőny utolsó helyére a csehek kerültek, 72,8 százalékos foglalkoztatottsággal.

Az EU8-államplgárok átlagos foglalkoztatottsági rátája 80 százalék volt a vizsgált években, és ők adták a teljes nagy-britanniai alkalmazotti állomány 3 százalékát.

Az ONS egy jóval frissebb, néhány hete közzétett felmérése mindazonáltal komoly törést jelzett az EU8-térségből érkező bevándorlás folyamatában.

Élet a Brexit után

A május végén ismertetett adatok szerint a decemberrel zárult tizenkét hónapban az EU8-országokból az egy évvel korábbinál 25 ezerrel kevesebben, 48 ezren érkeztek, és 16 ezerrel többen, 43 ezren távoztak.

Ez volt az első olyan becslés, amelyben szerepelt a brit EU-tagságról tartott népszavazás utáni fél év.

Az ONS hangsúlyozta, hogy a két adat különbségéből eredő nettó ötezer fős tavalyi bevándorlás a legalacsonyabb volt az EU8-csoport 2004-es EU-csatlakozása óta.

A brit vállalati szektorban elvégzett legutóbbi felmérések szerint azonban már most is egyre nagyobb a munkaerőhiány azokban az ágazatokban, amelyek jelentős részben függnek a külföldi EU-munkavállalóktól.

A brit emberierőforrás-menedzserek legnagyobb szakmai szövetsége, a Chartered Institute of Personnel and Development (CIPD) ezer tagvállalatra kiterjedő munkapiaci felmérése szerint a brit vállalatok 27 százaléka arról számolt be, hogy az alkalmazásukban álló külföldi EU-munkavállalók fontolgatják távozásukat a cégtől, sőt sok esetben az Egyesült Királyságból is. 

A brit mezőgazdasági termelők szövetségének (NFU) nemrégiben tartott éves kongresszusán Meurig Raymond, a szervezet elnöke kijelentette: az agrárszektornak jelenleg 85 ezer, 2021-ben már 90 ezer idénymunkásra lesz szüksége, és e munkavállalók nagyon nagy többsége a kelet-európai EU-országokból érkezik. Raymond szerint ha a brit mezőgazdaság az EU-tagság megszűnése után nem fér hozzá e munkaerőforráshoz, "a földeken fog elrothadni a termés".