Budapesttől bő egy óra a repülőút Bariig, az Adriai-tenger olasz partjának fontos közigazgatási, kereskedelmi és kulturális központjáig, ami fontos tengeri és légikikötővel is rendelkezik. Repülővel többnyire nagyon kedvező áron juthatunk el oda, átszállás nélkül. Mivel sok a látnivaló a környéken, célszerű már előre autót bérelni, amit a repülőtéren átvehetünk, és ott le is adhatjuk hazaindulás előtt. Jók az útviszonyok, de a parkolás a főbb látnivalók közelében többnyire nehéz.
Látnivaló van tehát bőven, és ha az ember a világörökségi helyszíneket preferálja, irány a dallamos nevű Alberobello, úgy 60 kilométernyire délre Baritól, ahová akár autóval, akár vonattal könnyen eljuthatunk. Ha gépkocsival a fizetős autópályán haladunk, egy óra alatt átérünk. Látványosabb azonban az országutakat választani, amelyek kisebb települések mentén vezetnek, szebbnél szebb gyümölcsösök, olajfaligetek övezik, az egyes birtokok között méternyi magas, széles kőkerítésekkel, amelyeket itt a talajból termeltek ki és raktak egymásra az évszázadok során. Ezek adnak természetes választóvonalat az út mentén és a birtokok között. A kerítésépítés mellett e karsztos vidék lapos, réteges kőzete szolgáltatta errefelé az épületek alapanyagát is.
Alberobello legfőbb ismertetőjele a jellegzetes építészete, a trullónak (többesszámban is használják: trulli) nevezett épületek sokasága. Ezernél is több ilyen stílusú épület áll ma is, a környék karsztos kőzetéből, a lapos kövekből rakták össze őket, évszázadokon át mindenféle kötőanyag, malter és tartószerkezet nélkül. Ajtónak, ablaknak elég kicsi helyet hagytak. Esetenként – szorosan egymás mellé építve – egymásba nyíló épületeket is készítettek, nagycsaládosok vagy több dinasztia számára. Ezek a furcsa épületek alul akár szögletes vagy kerek formájúak, nagyobb kövekből, világosra meszelve, fölül pedig kúp formájú, lapos kövekkel kialakított tetőzettel épültek, legfölülre pedig egy díszes, szoborszerű kőelem került.
Úgy 1600 körül kezdtek trullikat építeni, szükségből. Élt ugyanis egy királyi rendelkezés, a "Prammatica de Baronibus" törvény a házak utáni adófizetési kötelezettségről, amely szerint királyi engedély nélkül nem létesülhettek új falvak. Ezt a helyiek földesuruk segítségével úgy játszottak ki, hogy a királyi adóhatóság embereinek évi egyszeri helyszínelését megelőzően, könnyen és gyorsan lebontották engedély nélkül készített házaik tetejét. Így az adószedők csupán romokat találtak, ezek után pedig nem kellett adót fizetni. Amint távoztak, a házakat hamar rendbetették, "tető alá hozták", újra lakhatóvá tették, megint csak malter nélkül. Ment is ez egy darabig, de egyszer lebuktak a helyiek, urukat pedig börtönbe vetették. 1797-ben aztán Alberobello királyi város lett, egyidejűleg megszűnt a malter nélküli építkezés.
A trullik évszázadok óta őrzik időtlen szépségüket: szürke vagy fehér falak, natúr kőtető lapos kövekből. 1996-ban a település felkerült az UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy felkapott turisztikai látványosság legyen: még Japánból is sok csoport európai programjában szerepel! A mintegy 1400 házacska komplett utcasorokat képez, ugyanilyen keresztutcákkal, a város két domboldalán. Egy részük ma is lakásfunkciót lát el, sokba közülük be is tekinthetünk, esetleg meginvitálnak az ott lakók, hogy kicsit körülnézzünk, és akár a házak közötti tetőkre is fellépjünk, ahol a sok kiteregetett ruha mellett vagy között csodaszép kilátás nyílik számos épület kúpjára. A kúptetők gyakran fehér felfestéssel bírnak, régi szimbolikus jeleket, keresztény jelképeket, néhol állatövi jegyeket vagy akár a szerelem nyilát festették fel öles méretben. Több ház belül egymásba nyílik, nagyobb családok, esetleg több generáció éli itt mindennapjait.
Persze a turizmus fellendülésével együtt járt, hogy akár utcahossznyi távon is egymást érik a kis üzletek, ajándékboltok, kézműves műhelyek. Ötvösmunka készül, menet közben megfigyelhetjük a munkafázisokat, fogásokat és vásárolhatunk ott helyben. Kerámiafigurák, textíliák készülnek más üzletekben, de árusítanak helyi élelmiszereket: sajtokat, lekvárt, helyi likőröket, amivel szívesen meg is kínálják a kíváncsiskodókat, akik közül sokan vásárolnak is. Alkudni itt természetes...
Hosszú órákat, de akár napokat is eltölthetünk a régi, jól karbantartott utcácskákban, mind-mind remek fotótéma. Autó ritkán zavarja a képet, de a villanyvezetékek sok helyen kissé zavarhatják az idilli hangulatot. A házak mérete szinte azonos, egyszintes. Kivételt képez két épület a település két, átellenes széle közelében.
Az egyik a trullo stílusban épített, Szent Antalról elnevezett templom 21,5 méter magas kupolával, két oldalán egy-egy trullóval. A másik pedig az egyetlen emeletes trullo a Medici bazilika mögött, ez helytörténeti múzeumként látogatható. Ez a Trullo Sovrano (uralkodói trullo), 1923-ban nemzeti emlékművé nyilvánították. Még a 18. század első felében építették és építészeti stílusának tökéletességét mutatja.
Alberobello bejárásához, felfedézéséhez gyalogosan célszerű elindulni. Szép sétákat tehetünk a Rione Monti városrészben éppúgy, mint az Aia Piccola oldalon. A fotósok számára paradicsomi helyszínek követik egymást. A látogatók között sok a tengerentúli is, amerikaiak, japánok például. Sok csoport építi be programjába ezt a távoli, Rómától 415, Milánótól 835 km-re lévő helyet, 1-2 éjszakás tartózkodással. (A szerző megjegyzése: átlagban annyi időt tartózkodnak a japán turisták ebben a 11 ezres lélekszámú városkában, mint a csaknem kétmilliós magyar fővárosban, Budapesten.)
Ha már az olasz csizma déli részén járunk, érdemes persze más környékbeli látnivalókat is felfedezni, főleg, ha autót béreltünk. Nincs messze egy másik világörökségi helyszín, Matera, egy közepkori város a szomszédos Basilicata megyében. De Pugliában maradva találni itt is középkori várost, így Martina Francát barokk belvárossal vagy Locorotondo hegyre épült történelmi városmagját. A tenger közelében található Egnázia gazdag régészeti lelőhelyével csalogat, de a tenger a vízisportok lehetőségét is kínálja.
Érdemes útnak indulni, sok a látnivaló, finomak az olasz ételek, italok, jó a közlekedés, megfizethetők az árak, hosszú a szezon – az élmény garantált.
Fotók: a szerző felvételei
