Villach melletti hotelünkből elindulva az Ossiachi-tó csücskénél a hegy felé vesszük az irányt. Az út elején a köd még mindent beborít, majd egy soha nem látott jelzés feltűnik az egyik táblán: egy piros körben két egymást keresztező szürke vonal. Miközben a jelentését találgatjuk, egyre feljebb haladunk a kanyargós úton, és egyszer csak egyik pillanatról a másikra eltűnik a szürkeség, és helyét a ragyogó napsütés veszi át. Megérkezünk Arriachba.

Karintia közepe

Mint idegenvezetőnktől megtudjuk, a jelzés arra utal, hogy Arriach Karintia földrajzi középpontja, vagy ahogyan a helyiek mondják: Karintia szíve. A falu első pillantásra egyetlen utcából áll, de ez nem igaz, mert szétnézve jól láthatóak a hegyen, a csupa zöld legelőkkel körülvett tájban szétszóródva fekvő farmok. Hihetetlen a nyugalom, pedig turisták is jönnek errefelé, hiszen

Arriach hosszú évek óta a túrázás egyik fellegvára.

A turisztikai szálláshelyek nagy részét a falusi turizmus és a magánszállások teszik ki, amelyek évente mintegy 25 ezer vendégéjszakát regisztrálnak. Arriach és a régió nyáron a környező tavaknak (Faaki -tó, Wörthi-tó, Ossiachi-tó) köszönhetően tökéletes célpont, télen pedig a Gerlitzen síterület közelsége révén.

A Karintiai Turisztikai Szervezet meghívására érkeztünk a térségbe, ahol ma egy igazán egyedülálló programban vehetünk részt. Eegy igazi kasnudeln specialista, Gabi segítségével tipikus karintiai ételeket készítünk el közösen: édes, asztalt fügével és körtével, mogyoróval, mandulával és rumos mazsolával töltött gyümölcskenyeret csupa helyi alapanyag felhasználásával, és az úgynevezett kasnudeln-t,méghozzá háromféle töltelékkel .

Miközben szorgalmasan dolgozunk, és adagoljuk a fűszeres-túrós és burgonyás-hagymás tölteléket, kiszaggatjuk a tölteni való tészta alapanyagot, Teresa Benthen, a Slow Food Village kommunikációs vezetője elmeséli, mit jelent a kezdeményezés.

„Az ételhez való hozzáállásunk mindig is arról szólt, hogy olyan alapanyokból készítsük el az ételeinket, amelyek igazán jók és helyben elérhetők. Mi ezt a szemléletet már jóval azelőtt gyakoroltuk, hogy egyáltalán nevet kapott volna”

– magyarázza.

A Slow Food filozófia a vidéki közösségek megerősítését szolgálja: a helyi termelők, éttermek, iskolák és piacok együttműködnek a jó, tiszta és „fair” ételek előállításában és persze népszerűsítésében. A régió nyolc faluja (Arriach, Bad Kleinkirchheim, Berg in Drautal, Millstatt, Irschen, Nötsch im Gailtal, Obervellach, St. Daniel im Gailtal) indította el a pilot projektet, amelynek célja, hogy a falvak egyrészt közösségi és társadalmi központként működjenek, megőrizzék hagyományaikat, támogassák az életminőséget és a helyi gazdaságot, miközben az érdeklődők számára különféle programokon keresztül mutatják be a helyi gasztronómiai értékeket. 

Jó társaságban és izgalmas történeteket hallgatva gyorsan telik az idő, mire észbe kapunk minden kasnudeln megtöltve szépen sorakozik a tepsiken, így hát közösen elkészítjük a karácsonyi dekorációt, majd irány a falu, ahol Teresa kalauzol körbe bennünket. A helyi összefogásból megszületett „kis közért” mellett megállunk.

A bolt, ami sokkal több, mint egy élelmiszerüzlet

Idegenvezetőnk meséli, hogy ez a modern és szépen felújított épület a falu közösségének érdeme, amelyet egy példás összefogással mentettek meg, és mára nem csak (az egyetlen) élelmiszerboltjaként működik, hanem a település valódi központjaként.

„A korábban itt álló kisboltot néhány évvel ezelőtt a tulajdonos nem tudta tovább finanszírozni a működését.” A falu egyetlen üzlete majdnem végleg bezárt, de amikor ez kiderült, két gazda úgy döntött, nem hagyják veszni a boltot, majd végül közel tíz falubeli összefogásával felújították az épületet és egészen új koncepció mentén újranyitották a „kis közértet”.

A bolt kifejezetten a helyi termelőkre épít, rengeteg környékbeli áru található a polcokon, jól látható jelöléssel. A rendszer különlegessége, hogy bárki beszállíthat terméket: nem szükséges vállalkozói engedély, még egy otthon sütő háziasszony is beviheti süteményét eladásra. Korábban a vevők közvetlenül a gazdákhoz jártak tejért, kenyérért, ami folyamatos jövés-menést, folyamatos forgalmat jelentett a magánházaknál. Az új bolt célja az volt, hogy ezt a forgalmat a falu központjába terelje. Az árak szinte megegyeznek a termelői árakkal, legfeljebb néhány tíz cent a különbség.

A hely azóta a slow food szemlélet meghatározó pontjává vált: slow food túrák egyik szakasza és rendszeresen szerveznek termelői napokat, ahol minden beszállító gazda személyesen van jelen.

A templom felé sétálva azt is megtudjuk, hogy a környék egy túraparadicsom, változatos túrákat kínál, akár a helyi gazdaságokat vagy a kelta emlékeket bemutató tanösvényeket is választhatjuk, de itt futnak a Gerlitzen-Alpok hegyi útvonalai is. Itt halad az „arriachXtreme” túraútvonal is, és mint a neve is mutatja, ez már egy magasabb szint, haladóknak: ez egy 56 kilométeres teljesítménytúra, ami jelentős szintkülönbséget tartalmaz. És még nincs vége: itt halad keresztül az összesen 750 kilométer hosszú, a Grossglocknertől Muggia-ig tartó Alpe-Adria Trail is, amely további kiváló túralehetőségeket tartogat.

Az ebédidő közeledtével szerencsére pár lépés választ csak el minket az Alte Point étteremtől, ahol a tulajdonosok, Claudia és Bernhard Trügler már várnak minket.

A panzió és étterem séfje is maga Bernhard, aki szintén a Slow Food mozgalom elkötelezett híve és egyik legfontosabb helyi képviselője. Claudia tálalja a gőzölgő kasnudeln-eket, a frissen főtt tészták illata betölti a teret.  A kasnudeln nem akar több lenni annál, ami: őszinte, tartalmas étel, amelyben benne van a táj, az alapanyagok és azoknak az embereknek a tudása, akik generációk óta készítik. Nem siettet, nem akar lenyűgözni, mégis emlékezetes  – pont úgy, ahogy a slow food filozófia.