Stájerországban szakmai programunk első két napján kastélyokat, vulkáni erődöt, családi csokoládémanufaktúrát és Graz különleges atmoszféráját ismerhettük meg, és a meghívott utazási irodásokkal együtt azt is felfedezhettük, milyen sokszínű élményvilág várja az Ausztriába érkező vendégeket.

Több mint egy study: az új turisztikai szemlélet bemutatása

Az Österreich Werbung, a Steirische Tourismusmarketing GmbH, a Kärnten Werbung és az ÖBB meghívására szerkesztőségünk is részt vehetett az Austria Destination Experience 2026 tanulmányúton, amelyet 2026. június 11–13. között tartottak a két tartományban. A háromnapos programon Lengyelországból, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról, Romániából és Horvátországból érkező turisztikai szakemberek, utazásszervezők és média képviselői fedezhették fel Stájerország és Karintia legizgalmasabb attrakcióit.

A program ötletgazdája Oskar Hinteregger, az Österreich Werbung (ÖW) magyarországi képviseletének vezetője, aki szerint a turizmus ma már alapvetően másról szól, mint korábban.

Szállást minden desztináció kínál. A döntő kérdés az, hogy azon az adott helyen mit élhet át a vendég

- fogalmaz a szakember kérdésünkre. Majd hozzáteszi, a mai utazók nem egyszerűen látnivalókat keresnek, hanem „élményekben utaznak”. Nem a klasszikus sightseeing, hanem a „sightdoing” korszakát éljük: a látogató nem kívülálló szemlélője, hanem aktív résztvevője szeretne lenni az utazásnak.

A június közepi kezdeményezésnek éppen ezért az egyik legfontosabb üzenete az, hogy bemutassa, milyen könnyen kombinálhatók Ausztriában a különböző élménytípusok. Egyetlen napon belül akár kerékpározás, fürdőzés, kulturális program, gasztronómiai élmény és természetjárás is helyet kaphat, mindenkinek persze a saját tempójában.

A szakember szerint a turisztikai szervezetek egyik legfontosabb feladata az, hogy segítsenek eligazodni a lehetőségek között, és inspirációt adjanak a személyre szabott utazásokhoz.

Vagyis a programon való résztvevőként nem szimplán prezentációkat hallgatunk végig, nem is szokásos workshopokon veszünk részt, hanem közösen élhetjük át a desztinációkat, miközben szakmai kapcsolatokat is építhetünk.

Schloss Eggenberg: a kőbe faragott világegyetem

A tanulmányút első állomása Graz egyik legkülönlegesebb műemléke, a Schloss Eggenberg. Bár már többen hallottunk róla, de még sosem jártunk bent, az épületben. Érkezéskor már a kastély kertje lenyűgöz mindannyiunkat, ahol egy festő ecsetjére kívánkozó páva pózolva fogad. Igaz, szépségéből némileg levon, amikor megszólal: amilyen szép madár, olyan csúnya a hangja, állapítjuk meg közösen.

Már első pillantásra is lenyűgöző a barokk kastély, valójában azonban ennél jóval több: egy gigantikus kozmikus naptár, amelyben az építészet, a csillagászat és a filozófia randevúzik.

Kísérőnktől megtudjuk, Hans Ulrich von Eggenberg herceg a 17. században egy olyan családi rezidenciát álmodott meg, amely az idő múlását és a világegyetem rendjét jeleníti meg.

A kastélyban a számok igencsak beszédesek, és semmi sem a véletlen műve:

- a 365 külső ablak az év napjait jelképezi;

- a 24 díszterem a nap 24 óráját idézi;

- az 52 ajtó az év heteire utal;

- a négy saroktorony az évszakokat szimbolizálja;

- és minden szinten pontosan 31 helyiség található.

Kevés európai kastély mesél olyan pontosan az időről, mint a Schloss Eggenberg: itt az év napjai, a hetek, az órák és még a bolygók  mozgása is megjelenik az építészetben.

A kastély szívébe, a híres Planetensaal-ba, a Bolygóterembe érünk. Itt kísérőnk figyelmeztet bennünket, hogy senkinek eszébe ne jusson elővenni a telefonját fotózni, az ablakokat sem lehet nyitni, hozzá sem lehet nyúlni – íly módon is védik a terem páratlan értékeit. A mennyezetet díszítő festmények a kor ismert égitestjeit jelenítik meg, miközben allegorikus formában egyben az Eggenberg-család hatalmát és dicsőségét is hirdetik.

Amúgy azt nem is mondtam, hogy a palota földszintjén páratlan éremgyűjtemény látható, a ház urának egyik „hobbyja” eredményeképp, a következő szinten pedig – az első szinten -, a híres Bolygóterem alatt, egy olyan festmény és szoborkollekció található, ahol az egyik falon nem mellesleg például egy eredeti Brueghel-remekmű is látható.

De ki is volt valójában a tudományokra és művészetekre érzékeny Hans Ulrich von Eggenberg? Kísérőnk elmeséli,t gyakran a Habsburg Birodalom „szürke eminenciásaként” emlegették. Megtudjuk, hogy II. Ferdinánd császár legfontosabb tanácsadójaként a harmincéves háború idején a birodalom egyik legbefolyásosabb politikusa volt, a korabeli feljegyzések szerint a császár szinte egyetlen jelentős döntést sem hozott meg Eggenberg véleménye nélkül. Családjának épített otthona, a Schloss Eggenberg nem csupán reprezentatív rezidencia, hanem egyúttal korabeli politikai üzenet is: tulajdonosának világképét és hatalmát örökítette meg kőbe véve és álomszép freskókon keresztül bemutatva.

Riegersburg: a vár, amelyet sosem foglaltak el (és amelyet ezúttal mi sem tudtunk bevenni)

A stájer dombvidék fölé emelkedő Riegersburg már messziről uralja a környéket. Olyan fotogén, hogy megállunk útközben, és nem győzzük fényképezni. Azonban ennyi: kiderül, idő hiányában most nem kapaszkodunk fel a várhoz (ahogy a törököknek sem sikerült soha), így is osztozva érzéseikben. Közben vezetőnktől megtudjuk, hogy a monumentális erőd egy kialudt vulkán 482 méter magas bazaltkúpján épült, így természetes védelmi adottságainak köszönhetően gyakorlatilag bevehetetlen volt – története során soha egyetlen ellenség sem tudta elfoglalni. 

A hét kapuból, tíz bástyából, két vizesárokból és közel négy kilométeres védőfalrendszerből álló erőd fenséges látvány. És bár nagyon készültünk rá, hogy lássuk híres Boszorkánymúzeumát – ez majd legközelebbre marad. A kiállítás, ami a 17–18. századi boszorkányperek sötét történetét dolgozza fel, ahol a tárlat nem a misztikumról szól, hanem azt mutatja meg, hogyan válhatott a félelem és az előítélet tömeges üldöztetések forrásává.

Zotter: csupa csoki

Riegersburgtól nem messze egy csokoládémanufaktúra található, ami nem üzem, hanem egy komplett élményvilág, és ahol évente mintegy 300 ezer látogatót fogadnak. Ezt Julia Zottertől tudjuk meg, aki csoportunkat fogadja, aki az alapító Josef Zotter egyik lánya a három testvér közül. Ő az, aki idén átvette édesapjától a cég vezetését, egyben a termékfejlesztést is irányítja, egyben a cég arca, és ő fogadja legtöbbször a vendégeket.

Megtudjuk, hogy a Csokoládészínház elnevezésű interaktív látogatóközpontban végigkövethetjük a csokoládé teljes útját a kakaóbabtól a kész bonbonig. Erre invitál most minket Julia, miközben elárulja azt is, jelenleg már mintegy 600 féle finomságot kínálnak a csokoládéktól a bonbonokon át a müzlikig. Kínálatukban több száz különféle ízvariáció szerepel, köztük olyan meglepő kombinációk is, mint a tökmagolajos, a sajtos vagy a chilis csoki.

Azonban márka egyik védjegye továbbra is a kézzel rétegzett, töltött csokoládé, amelyet maga az alapító fejlesztett ki.

Azzal Julia utunkra bocsájt. Viszont mivel egy profi csokievőnek tűnő gyerekcsapattal startolunk – nagyot hibázunk: már az interaktív látogatóközpont első helyiségénél elkezdünk kóstolni mindenféle elénk kerülő finomságot. Na, ezt nem kellene. Ugyanis ezen a helyen a kóstolási lehetőség szinte végtelen: nincs olyan pontja a látogatócetrumnak, ahol ne kínálná magát egy kis hintázó tálkában valamilyen újabb finomság. A velünk egyszerre induló gyerekcsapat derekasan állja a sarat: kóstolnak itt, kóstolnak ott, azzal már száguldanak is tovább. Mi viszont egy idő után nem tudjuk tartani velük az iramot – csak nagyritkán kóstolunk itt-ott valamilyen újabb ínyenc csokivariációt. Miközben egész utunk alatt hatalmas üvegfelületeken át rálátunk a mellettünk folyamatosan termelő üzemre, ahol készülnek ezek a finomságok.

A gyár mögött újabb meglepetés: egy 27 hektáros Zoo bioélményfarm, amely ritka állatfajták, gyümölcsösök és fenntartható gazdálkodási projektek bemutatóhelye. A Zotter így nemcsak pusztán egy gasztronómiai attrakció, hanem a fenntarthatóság egyik mintaprojektje is, ahol a bio- és fair trade szemlélet alapvető.

Graz: reneszánsz udvarok vs. futurisztikus ikonok

Ausztria második legnagyobb városa egyszerre történelmi és modern, közép-európai és mediterrán, hagyományőrző és innovatív, halljuk helyi idegenvezetőnktől, Cyril Dance-Jedliczkától, aki azt is hozzáteszi, az UNESCO-világörökségi óváros macskaköves utcái, reneszánsz udvarai és vörös tetői olyan hangulatot teremtenek, amely inkább emlékezteti városukat egy észak-itáliai településre, mintsem egy klasszikus osztrák településre.

Ahogy a keskeny utcákon végigsétálunk, azt látjuk, szinte minden korszak nyomot hagyott maga után: gótikus templomok, reneszánsz paloták, barokk homlokzatok és rejtett belső udvarok váltják egymást.

A város egyik legszebb tere kétségtelenül a Hauptplatz – a tér közepén álló főhercegi szobor és a körülötte sorakozó színes házak megbízhatóan hozzák a képeslap-hangulatot. A Landhaus pedig egy darabka Itália Stájerországban: ez a 16. században épült, árkádos udvaros házegyüttes inkább hasonlít egy toszkán palotára, mintsem egy osztrák középületre.

A város vallási és történelmi központja a Grazi Dóm, amelyet III. Frigyes német-római császár építtetett a 15. században. Közvetlenül mellette trónol II. Ferdinánd császár mauzóleuma, amelyet sok művészettörténész Ausztria egyik legszebb manierista épületének tart. Kupolája és díszes belső tere különleges kontrasztot alkot a szomszédos gótikus katedrálissal.

És persze ott egy rejtett szépség, sokunk titkos favoritja: a kettős csigalépcső. Ez Graz egyik legkülönlegesebb titka, ami ma még sok turista figyelmét elkerüli. Pedig a Burg épületében található Doppelwendeltreppe, vagyis a kettős csigalépcső még 1499-ben készült, a lépcsősor két külön spirálból áll, amelyek időről időre találkoznak, majd ismét szétválnak. A helyiek gyakran a szerelem lépcsőjének is nevezik: két ember elindul külön utakon, találkoznak, majd újra eltávolodnak egymástól.

Graz sok esetben az építészeti kontrasztok városa: ott a Landhaus árkádos udvara toszkán hangulatával, néhány percnyi sétára odébb már a futurisztikus Kunsthaus Graz emelkedik a történelmi házak fölé. Egyébként ez utóbbi, a „Barátságos Idegenként” elnevezett múzeum organikus formájával mára a város egyik legismertebb jelképe. Hasonlóan különleges és futurisztikus látvány a Murinsel, a Mur folyó közepén lebegő acélsziget, amely egyszerre híd, kilátópont és találkozóhely.

Bár a szakszerű idegenvezetői program ezzel véget ér, Grazban járva még egy dolog kihagyhatatlan, ez pedig a város fölé magasodó Schlossberg és az óratorony, amelyek Graz jelképei, és egyben stájer élménykörútunk záróhelyszínei. Az esti program helyszíne ugyanis a város ikonikus dombja, a Schlossberg, ahol a tányérszervízzel felszolhált vacsora előtt egy órás workshopon várják a helyi szolgáltatók a meghívott kiutaztatókat, épp azután, mihelyst lebukik a nap a város határánál: izzó fényével megvilágítva a vörös tetőket, az itt-ott magasodó templomtornyokat és a város közepén rohanó Mur folyót.

A folytatásról:

A következő alkalommal Karintia természeti kincseit és egyedi attrakcióit mutatjuk be, az Austria Destination Experience 2026 során megismert különleges helyszínekből válogatva.