Ha 2100-ig tekintünk előre, még komorabb a helyzet, gyakorlatilag zéró marad ezen élőhelyek száma, állítja Renee Setter óceánkutató, a manoai University of Hawaii munkatársa. A legfrissebb kutatás – amelyet az Ocean Sciences Meeting 2020 nevű rendezvényen mutattak be a kaliforniai San Diegóban –, arra fókuszál, hogy a laboratóriumi körülmények között nőtt korallokat átültessék a haldokló zátony-ökoszisztémákba, abban a reményben, hogy ez felújítja azokat. Noha rövid távon ígéretes eredmények születtek, néhány évtized múlva az óceáni környezet egyszerűen túl durva lesz a korallok túléléséhez - írja a Forbes.hu.

Az elmúlt évtizedekben a tudósok számos alkalommal figyelmeztettek a korallzátonyokat fenyegető veszélyre. Sikeresen próbálkoztak egyébként többek között azzal is, hogy víz alatti hangszórókkal imitálják az egészséges korallok által keltett zajokat, és ezzel élénkítsék föl a víz alatti életet. Noha a a más mesterséges eszközöket is bevető kísérlet sikeres volt, a környezet egyéb hatásait ellensúlyozni ez sem tudja, így a korallzátonyok pusztulásra vannak ítélve. A korallok szimbiotikus kapcsolatban vannak a fotoszintetikus algafajokkal, az úgynevezett zooxanthellae-val. A korallok kemény kalcium-karbonát szerkezetet alkotva zátonnyá fejlődnek, védelmet és otthont adnak a fotoszintetizáló algafajoknak, cserébe a zooxanthellae tápanyagokat szolgáltat a korall számára. Amikor az óceán felszínének hőmérséklete elér egy kritikus tartományt, a korall kilöki a zooxanthellaet, ami a korall kifehéredéséhez vezet – és gyakran a korall halálához. Hasonló történik akkor is, amikor a korallokat a a szárazföldről érkező szennyeződés betegíti meg.