A nevem Kocsis Ilona, digitális innovátor vagyok. Ebben a cikkben a saját szakmai megfigyeléseimet osztom meg arról, miért válik a holtszezon és a téli turizmus egyre gyakrabban stratégiai iránnyá városok és turisztikai desztinációk számára.

Miért válnak problémává a városi turizmus főszezonjai?

A városi turizmus hosszú ideig a volumenről szólt. A főszezon sikerként jelent meg, miközben a mellékhatások háttérbe szorultak. Ma ezek a mellékhatások már nem hagyhatók figyelmen kívül:

• Infrastruktúra túlterhelése. A csúcsidőszakban a közlekedési és közszolgáltatások túlterheltek. Egyes európai városokban a napi forgalom a nyári hónapokban 40%-kal nő. Például Barcelona a nyári hónapokban napi szinten több mint 160 ezer látogatót fogad, miközben a belvárosi közlekedési kapacitás csúcsidőben 20–25%-kal túlterhelt. Ez nemcsak a turisták élményét rontja, hanem a helyiek mindennapjait is.

• Bevételi instabilitás. Az Eurostat adatai szerint a városi turisztikai bevételek akár 55–60%-a is három nyári hónapra koncentrálódhat. Ez kiszámíthatatlanná teszi a munkaerő-foglalkoztatást és a szolgáltatói kapacitások tervezését. A téli időszak gyakran veszteséges marad.

• Rövid távú tervezés. A szezonális csúcsokra épülő modell gyors megtérülést vár el. Emiatt kevesebb forrás jut hosszú távú digitális, fenntarthatósági vagy városi innovációkra. A stratégia helyét sokszor operatív tűzoltás veszi át.

A saját munkám során azt látom, hogy ezek a jelenségek ritkán jelennek meg együtt a döntéshozatalban. A főszezon még mindig sikerként van elkönyvelve, miközben a túlterhelés, a bevételi ingadozás és a kapkodó tervezés ugyanabból a logikából fakad. Városi szinten ez ma már nem növekedési előny, hanem egyre inkább működési kockázat.

Miért ideális alternatíva a téli turizmus?

A téli időszak már nem üres naptárat jelent. A kereslet szerkezete átalakulóban van, és ezt egyre több város felismeri. Nem új piac jön létre, hanem egy stabilabb egyensúly alakul ki:

• A turisták viselkedésének változása. Az UNWTO 2024-es jelentése szerint az utazók 38%-a tudatosan kerüli a zsúfolt időszakokat. A digitális munkavégzés terjedése miatt a hosszabb, rugalmas utazások aránya nőtt. Télen az átlagos városi tartózkodás 1,8 napról 2,4 napra emelkedett több európai fővárosban.
• Kereslet a nyugodtabb utazási formák iránt. A Booking.com adatai alapján a téli városi utazásoknál 25%-kal nőtt a „quiet stay” szűrők használata. Ez kevesebb csoportos programot és kiegyensúlyozottabb költést jelent. A vendégek ilyenkor gyakrabban választanak helyi szolgáltatásokat.
• Kisebb nyomás a városi térre. A látogatók egyenletesebb eloszlása csökkenti az infrastruktúra terhelését. Bécsben a januári látogatószám 42%-kal alacsonyabb, mint augusztusban. Ez lehetőséget ad a városnak a fenntarthatóbb működésre, torlódások nélkül.

Számomra ezek az adatok azt mutatják, hogy nem új piacról beszélünk. A kereslet nem eltűnik, hanem áthelyeződik. A téli turizmus nem külön termék, hanem ugyanannak a városi kínálatnak egy eltérő időzítése. Ez nagy különbség. Így a hangsúly nem a növekedésen, hanem az egyensúlyon van.

Mit hoz a városoknak a holtszezoni turizmus fejlődése?

Én ezt a témát főleg városi működés felől nézem. A holtszezoni turizmus erősödése nem “extra”, hanem stabilizáló elem. 

A számok is ezt támasztják alá. Bécs 2024-ben 18,865 millió vendégéjszakát ért el, ami 9%-kal több volt 2023-nál, és a bevétel gyorsabban nőtt, mint a vendégéjszakák száma. Ez akkor működik jól, ha a forgalom nem két hónapra torlódik. Az Eurostat régiós adatai szerint egyes EU-régiókban a turisztikai éjszakák 60%-a július–augusztusra esik, ami jól mutatja a csúcsidőszaki kitettséget.

• Gazdasági stabilitás. Egyenletesebb kereslet mellett kevesebb a bevételi hullámzás. Konkrét példa: Bécsben a téli hónapokban a szálláshelyek kihasználtsága 2019 és 2024 között 12%-kal nőtt, miközben az árbevétel kevésbé ingadozott év közben. Ez segítette a munkahelyek megtartását és a szolgáltatók pénzügyi tervezését.

• Erőforrások jobb tervezése. Ha a csúcsok laposabbak, könnyebb a takarítás, közlekedés és személyzet ütemezése. Ausztriában 2024/25 telén 34,16 millió vendégéjszakát mértek, ami 6,4%-os növekedés volt.

• Fenntarthatóbb turizmus. Kevesebb egyszerre érkező látogató kisebb nyomást jelent. Ljubljana 2024-ben 2,590,898 vendégéjszakát ért el, 12,7%-os növekedéssel, és ezt a város fenntarthatósági fókuszhoz köti.

Én ezt nem marketingtörténetként értelmezem. Sokkal inkább városi működési kérdésként. Amikor a forgalom nem két-három hónapra sűrűsödik, minden kezelhetőbbé válik. A költségvetés, a személyzet és a szolgáltatások szintje is. A gyakorlatban azt tapasztalom, hogy azok a városok járnak jobban, amelyek a holtszezonra is tudatosan figyelnek. Nem feltétlenül gyorsabban nőnek, viszont stabilabban működnek. Ez kevésbé látványos, de hosszú távon sokkal könnyebb vele tervezni.

Következtetések

A városi turizmus jövője nem kizárólag a csúcsszezonokra épül. A kereslet szerkezete átalakul, és ezt a városok már érzik. A kizárólag nyári fókusz túlzott kockázatot hordoz. Gazdasági szempontból ingadozást okoz, működésben pedig túlterhelést. A holtszezoni és téli turizmus ezzel szemben stabilizál. Egyenletesebb bevételt hoz, és kiszámíthatóbbá teszi a tervezést.

Az adatok azt mutatják, hogy az év közben kiegyensúlyozottabb forgalom csökkenti a bevételi hullámzást. Ez hosszú távon versenyelőnyt jelent. A városok élhetőbbé válnak, a lakosság ellenállása mérséklődik. Az iparág számára a tanulság világos. A növekedés nem csak mennyiségi kérdésről van szó. Az időzítés és az eloszlás legalább ilyen fontos. A tél nem üres időszak, hanem stratégiai lehetőség. Aki ezt felismeri, előnybe kerül.

A szerzőről

Kocsis Ilona digitális innovátor, aki a felhasználói és turisztikai viselkedés átalakulását elemzi. Munkájában azt vizsgálja, hogyan alakítják az adatok, a technológia és a szezonális trendek a modern városi turizmus jövőjét