2025. december 8-án a Gastro-polis főzőstúdió adott otthont a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet második alkalommal megrendezett gasztro-workshopjának, ahol Szczawnica városának polgármestere és jegyzője, a Kis-Lengyelországi Idegenforgalmi Szervezet képviselője, illetve a Tutajosok Egyesületének képviselői mutatták be Lengyelország e páratlanul sokszínű és izgalmas élményeket kínáló vidékét és konyháját.

Farkas Melinda, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet vezetője köszöntőjében elmondta, a szervezet 2023-as újraindulásakor azt szerették volna, hogy a magyar utazók a Krakkón és Zakopanéban túlmutató Lengyelországot is megismerjék. Ez mára kézzelfogható eredményeket hoz – a folyamatos kampányoknak, rendezvényeknek és a Szia Lengyelország! platformnak köszönhetően egyre nagyobb az érdeklődés Varsó, Gdańsk, Wrocław, valamint a déli gyógyüdülő városok – például Krynica-Zdrój és Szczawnica – iránt. 

Szczawnicának számos magyar vonatkozása van, mesélte a város  polgármestere, Bogdan Szewczyk, majd hozzátette: idén immár 15. alkalommal rendezték meg a Lengyel–Magyar Napokat, ami számukra kiemelten fontos, hiszen a két nemzet barátsága a település identitásának része. Karolina Jawor, a Kis-Lengyelországi Idegenforgalmi Szervezet képviselője pedig arról beszélt, hogy Malopolska, vagyis Kis-Lengyelország rengeteg látogatót fogad, és évről-évre egyre nagyobb számú magyar vendég is érkezik a térségbe.

Ezt fokozandó, a december 8-i eseménnyel is az volt a szervezet célja, hogy a magyar közönség közelebb kerüljön ehhez a sokszínű lengyel vidékhez, ahol a dunajeci tutajozás majdnem kétszáz éves hagyománya, a gorálok kultúrája, a gyógyvizek különleges mikroklímája találkozik.

Egyszerre turisztikai inspiráció és gasztronómiai utazás

A Dunajeci Tutajosok Egyesületének képviselői szintén ott voltak a workshopon, és megismertették a velünk a tutajozás különleges világát a hegyek között kanyargó Dunajec folyón. 

A Dunajecen zajló turisztikai hajózás története egészen 1832-ig nyúlik vissza.

A járatok kezdetben a gyógyvízeiről már akkor is híres Szczawnicából indultak, ezért sokan az egészségturizmus miatt érkeztek. A város alapítója a magyar származású Szalay József volt, egyben ő volt az, aki a gorálokkal együttműködve megszervezte a tutajozást, mert felismerte, hogy ezt a gyönyörű tájat érdemes másoknak is megmutatni. Úgy vélte – és milyen igaza volt - hogy a különleges mikroklíma és a lenyűgöző környezet nemcsak testi, hanem lelki bajokra is gyógyír - mesélte a Dunajeci Tutajosok Egyesületének képviselője, Jerzy Regiec.

A turisták számának növekedésével 1934-ben aztán hivatalosan is egyesültek a tutajosok, és azóta közösen szervezik a dunajeci tutajozást, amely nekik köszönhetően mára egy közel százéves hagyománnyá vált. Napjainkban 240 tutajból áll a flottájuk, egy tutajra pedig 12 turista fér fel. A szezon április 1-jétől október 31-ig tart, ez idő alatt évente mintegy 300 ezer turistát szállítanak.

A város (Szczawnica) környéken 12 forrás is található, erre utal a neve is, és a tutajozáson kívül is egész évben számos izgalmas programmal vár: vannak itt gyógyfürdők, a Pieniny Nemzeti Park számos túraútvonallal, kerékpárutak és két középkori vár – köztük a híres Nedec vára. Minden évben számos rendezvényt tartanak: hagyományőrző eseményeket, amelyen a látogatók megismerkedhetnek a hegyi emberek – a gorálok – és a pásztorok életmódjával. A Redyk, vagyis a bárányfesztivál alkalmával pedig egészen közelről megismerkedhetünk azzal, hogyan történik évszázadok óta a juhok kihajtása és behajtása.

A régió bemutatkozása után belekósoltunk a górál konyha remekeibe és hagyományos lengyel fogásokat főztünk. Persze nem csak úgy, egyedül, hanem az est házigazdája, Artur Majerczak segítségével - aki a régió sokrétű idegenforgalmi képviselője, egyben remek szakács – elkészítettük az ünnepi menüt, amelyben édesanyja Halina is segédkezett.

Először pierogit készítettünk, túrós, gombás és bárányhúsos töltelékkel, közben főtt a lengyel barscs, vagyis a hagyományos céklaleves, amelyet káposztás–gombás uzskit készítettünk (tortellinihez hasonló gombával töltött kis csomagocska), és volt kwaśnica is, ami a Pieninek egyik legismertebb levese: savanyúkáposztából főzött, sűrű, hideg időben különösen lélekmelengető étel, füstölt oldalas darabokkal gazdagítva.