Washingtonban 1884. október 22-én kötötték meg az úgynevezett Meridián-egyezményt, amely egyetlen egységes kezdődélkört határozott meg valamennyi ország számára az aktuálisan létező sokféle kezdődélkör helyett. Ennek értelmében a Nemzetközi Fokmérési Szövetség 26 tagállama - köztük Magyarország - megegyezett abban, hogy a földrajzi hosszúságok számozását attól a délkörtől számítják, amely az angol greenwichi Királyi Csillagvizsgáló nagy délkörtávcsövén halad át. 

A Chester A. Arthur amerikai elnök által összehívott Nemzetközi Meridián Konferencián arról is határoztak, hogy a hosszúsági köröket a kezdőmeridiántól mint nulla foktól két irányba indulva 180 fokig számítsák, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. A Földön minden helynek megvan a délkörhöz képesti kelet-nyugati meghatározása, a csík pedig elválasztja egymástól a bolygó keleti és nyugati féltekéjét. Esténként a kezdődélkört zöld lézerfénnyel kivetítik az égre.

A kezdődélkörhöz kötötték egyben a greenwichi középidőt (GMT) is. A világon ehhez igazítják az időzónákat, az új nap, az új év és az új évezred kezdetét. 

A modernkori GPS-technológia azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a 19. századi tudósok tévedtek, számításaikba pontatlanság csúszott: a kezdődélkör kijelölésénél figyelmen kívül hagyták a finom eltéréseket a gravitációban a délkörtávcső beállításakor.

Ken Seidelmann, a Virginiai Egyetem kutatója a The Daily Mirror című brit tömeglapnak elmondta: "A technológia fejlődésével elkerülhetetlen volt, hogy változzon a kezdőmeridián helye. Talán új jelzést kellene feltüntetni a Greenwich Parkban"."

Az amerikai csillagásszal egyetért a greenwichi királyi csillagvizsgáló tudósa, Marek Kukula is. "Egy új csík jó ötlet, most ugyanis csak egy szemetes van ott" - jegyezte meg a The Independent című lapnak, hozzátéve, hogy a 102 méteres eltérés semmilyen hatással nincs az időzónákra, a térképszolgáltatóknak azonban lehet, hogy pontosításokat kell végrehajtaniuk.