A korallzátonyok hangzásvilága összetett és változatos: a halak és a zátony környéki másfajta élőlények rengeteg különböző hangot adnak ki, és ezek megfelelő lekövetésével megállapítható, hogy mennyire egészséges egy-egy zátony.

A hangtérképek elemzése időt, türelmet és rengeteg energiát kíván, ezért brit kutatók a mesterséges intelligenciát (MI) hívták segítségül - írja az euronews.

Új tanulmányukban az Exeteri Egyetem azt írják, hogy egy számítógépes algoritmusnak egészséges és leromlott állapotú zátonyok felvételeit „mutatták meg”, és betanították a gépet arra, hogy különbséget tegyen közöttük. A rendszer ezt követően további felvételeket elemzett, és 92 százalékában sikerült helyesen azonosítania a zátonyok állapotát.

Ben Williams, a tanulmány vezető szerzője az Euronews Nextnek azt mondta, hogy „ha csak rájuk nézünk, nem is gondolnánk, hogy a korallzátonyok valójában »nagyon zajos helyek«. Egy nyüzsgő zátonyon hallani lehet a rákok ollóinak csattogását, ami leginkább a tábortűz pattogására hasonlít. A halaknak is egész hangosak. Morognak, kopognak: nem is gondolnánk, hogy a hallott hangok valójában egy halból érkeznek."

Williams elmondta, hogy egy lepusztult zátonyon a hangzásvilág sivárabb. Sokszor hiányzik a halak közti kommunikáció, a táplálkozásuk zaja, vagy ahogy éppen megvédik magukat.

A korallzátonyok egészségi állapotának nyomon követése a hangok segítségével egyszerű módszer arra, hogy tudomást szerezzünk az élőhely állapotáról anélkül, hogy búvárokat kellene a mélybe küldeni. „Bedobunk egy hidrofont a vízbe, otthagyjuk hetekre vagy hónapokra, és folyamatosan, nagy mennyiségű adat érkezik a helyről" – szögezi le Williams, de hozzáteszi, hogy az adatok elemzése már nem ennyire egyszerű, és pont ezért vonták be a mesterséges intelligenciát. Az MI segít automatizálni a folyamatot,a felvételek pedig gyorsan és pontosan elemezhetőek.

A kutatók bíznak benne, hogy a technológia hozzájárulhat a világ megmaradt korallzátonyainak megőrzéséért folytatott küzdelemhez. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a korallzátonyok mintegy 25-50 százaléka elpusztult, és 60 százalékuk veszélyeztetett. A zátonyok jelentős élelmiszer- és jövedelemforrások, illetve védik az alacsonyan fekvő szigetországok partjait. Az UNEP szerint mintegy 850 millió ember él korallzátonyok 100 km-es körzetében, a zátonyra „épített” szolgáltatásokból pedig valamilyen gazdasági hasznot húznak.

Az Exeteri Egyetem tanulmányában felhasznált felvételek a Mars Coral Reef Restoration Project (Mars korallzátony helyreállítási projekt) keretében készültek. A projekt célja, hogy Indonéziában helyreállítsák a súlyosan károsodott zátonyokat. Williams úgy véli, hogy fejlesztésük hamarosan a világ minden tájára kiterjeszthető, és így más helyreállítási projekteknél is segédkezhetnek. „Szeretnénk a világ minden tájára hidrofont küldeni, például a Maldív-szigetekre, a Nagy Korallzátonyhoz, illetve Mexikóba. Minden egyes partnerünknek, akik hasonlóan szeretnének adatokat gyűjteni."