Érkezés – időutazással

„Párkánynál még sose pezsgőztem”, mondja nevetve Soňa Jelínková, a Szlovák Turisztikai Képviselet vezetője, miközben vonatunk fékez a határ menti kisváros állomásán. Mi pedig, szintén kezünkben pezsgőspohárral, kilépünk a peronra. Lehetőségünk nyílik végigsétálni egy olyan szerelvényen, amely nemcsak vonat, hanem egy mozgó időgép: a Continental Classic Express különvonat minden egyes vagonja más világ, egy-egy letűnt korszakról mesél. Kalauzunk Szigeti András, a szerelvényt működtető magán vasúttársaság, a Continental Railway Solution Kft. tulajdonos ügyvezetője, aki szenvedélyesen mesél arról, hogy az egykori európai luxusvonatok miliője hogyan kel új életre e nosztalgikus különjárat fedélzetén. Étkezőkocsik, bárkocsi, kávé- és teaszalon – mind gyönyörűen felújítva, fával borított falak, rézcsillárok, patinás részletek. A látvány önmagáért beszél.

Előjáték – miközben a bemutatót várja a közönség

Királyi várakozás esőben, pecsenyével, sörrel és piros kisvonattal. Pozsony főterén, a Hviezdoslavovo téren, a Carnevalle nevű étterem belsőterében üldögélünk, miközben ebédünkre várunk. A forgalmas tér a koronázási hétvége miatt most különösen nyüzsgő – kisebb-nagyobb csoportok érkeznek folyamatosan. Sokan busszal, mások hajóval, vonattal vagy autóval jöttek, hogy részesei lehessenek a város történelmi hangulatú eseményének, amely újra életre kelti a régi magyar királykoronázások világát. Az időjárás azonban nem kegyes: szakad az eső. Mégis van valami egészen különös bája annak, ahogy a turisták – vizes kabátban, esernyőkkel felfegyverkezve, nevetgélve – menedéket keresnek, majd egy jóleső meleg étellel és egy korsó, helyi szlovák sörrel a kezükben felengednek. A faszénen sült pecsenye illata keveredik a nyári zápor friss illatával.

Ebéd után egy rövid városnézésre is sort kerítünk. Felpattanunk a Prešporáčik nevű piros turistavonatra, amely a város legismertebb szórakoztató látványossága. Meglepve tapasztaljuk, hogy a több mint tíz nyelven elérhető idegenvezetői programok között magyar nyelvű verzió is van – méghozzá nem is akármilyen. A kisvonat minden egyes kanyarjánál, történelmi épület, park, híd vagy szobor mellett újabb és újabb érdekes információval lep meg bennünket az idegenvezető hangja. A kisvonat egy rövid időre meg is áll a híres Ufó-kilátónál, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárul elénk. A Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának (Most SNP) közel 100 méteres magasságából letekintve Pozsony modern és történelmi arcában is gyönyörködhetünk.

Előadás – sosemvolt spanyol királlyal, előbújó napsütéssel

A kisvonat utolsó állomása a pozsonyi vár, ahol az egykori királyi dombon történelmi színjáték keretében a szereplők bemutatják, hogyan avatták anno magyar királlyá az uralkodót. Volt bőven lehetőségekből válogatni, hiszen 1563 és 1830 között összesen 11 Habsburg-házi királyt (köztük egy uralkodó királynőt is, Mária Teréziát) és 7 magyar királynét koronáztak meg Pozsony koronázási templomában.

Mi most III. Károly spanyol király (1711-1740) koronázási ünnepségén „veszünk részt”, aki ugyan sose volt spanyol király, mégis ezen a néven vált ismertté. Korhű jelmezekben, lóháton érkeznek a magyar nemesek, főpapok, katonák – ők alkotják a királyi menetet, köztük halad a koronázási ünnepségre a király – szintén lóháton. A nagy ünnepélyes szertartásra fittyet hányva az egyik magyar nemes kezében egy sólyom furfangosan ledobja szeméről a sapkát, és kíváncsian néz szerteszét – azt konstatálva, sehol egy jó üldözni való vadászzsákmány, hanem mindenütt a királlyá avatás ceremóniáját figyelő nép. Időközben a felhők is elvonultak, a nap is rásüt az épp most magyar királlyá avatott uralkodó koronájára.

Aki az esztergomi érsektől a koronázási szertartás csúcspontjaként kapta meg a Szent Koronát, a kardot, az almát és a jogart – a magyar királyi hatalom jelképeit. Majd még egy magyar királyhoz méltó dolgot tesz: vágtatni kezd a koronázási dombon, és négyfelé suhint a kardjával, ezzel jelképezve, hogy az országot megvédi minden irányból az ellenséges hadaktól. Ezt követően az uralkodó kíséretével levonul a városba, hogy részesei lehessenek a koronázás dicsőítésére több napon át zajló át ünnepségsorozatnak – amelyeknek részei a lakomák, tűzijátékok, díszmenetek, pompás színielőadások és tornajátékok.

III. Károly tehát valóban magyar király lett, azonban a spanyol-szállal még adósak vagyunk: ugyanis ő bátyjától. I. Józseftől vette át annak halálát követően a trónt, mert bátyjának nem volt fiúörököse, így Habsburg-ágon ő lett a következő uralkodó. Valóban spanyol trónkövetelő is volt egyben, de végül magyar királlyá koronázták, és mivel lemondott a spanyol trónról, ott Bourbon Fülöp lett a megválasztott király – ezzel vált ketté a spanyol és az osztrák Habsburg-ág.

Vastaps – ráadás koncerttel a koronázási templomban

Az ünnepi forgatag varázsában, a koronázási ceremónia méltóságteljes menetéhez csatlakozva mi is leereszkedünk a várból a frissen megkoronázott uralkodó és kísérete nyomában, egészen a történelmi belváros szívében álló Szent Márton-dómig.

A gótikus székesegyház, amely egykor 18 magyar király koronázásának adott otthont, ezúttal egy esti koncert helyszíne, ahol a székesegyház kórusa Daniel Gabco orgonaművész és Eva Gabcová karmester vezetésével Allegri, Bassi, Dupré, Duruflé, Macmillian, Nestor, Pärt és Vierne kompozícióit szólaltatja meg.

A lenyűgöző hangzás és a hely szakrális szépsége mágnesként vonzotta a közönséget: a padsorok zsúfolásig teltek, sokan állva hallgatják a muzsikát, néhányan a gyóntató kápolna tövében, egy-egy sírkőre telepedve figyelnek. A szószéken pedig egy hangmérnöklány irányítja a hangzást – keverve a templomteret betöltő harmóniát a fenti orgonáról és az előtérből érkező dallamokkal.

És miközben a tömeg a koncert végén lassan szerteszéled az éjszakában – a város felett, a dóm tetején csendben őrködik tovább a Szent Korona 150 kg-os másolata, mintha csak arra emlékeztetne mindenkit: itt valaha királyokat koronáztak, és erre minden évben méltó módon megemlékeznek Pozsony városában.