Giglio kikötője templomában délben misét mutatnak be, majd virágkoszorút helyeznek el a baleset helyszínéhez közeli tengerparton. A Costa Concordia tragédiájának időpontjában, 21.45 perckor a sziget hajói szirénazúgással emlékeznek meg az áldozatokról. A megemlékezésen többek között a katasztrófavédelem volt vezetője Franco Gabrielli vesz részt, valamint a hajó egyik indiai pincére Russel Rebello testvére. Rebello holttestét utolsóként szolgáltatta vissza a tenger ezer nappal a Costa Concordia balesete után. A tíz évvel ezelőtti és ma is polgármester Sergio Ortelli úgy nyilatkozott, pontosan emlékezik arra a pillanatra, amikor a sziget partjairól felfogták, hogy nem baleset, hanem tragédia zajlik a szemük előtt. A szigetlakók egymással versenyezve igyekeztek segíteni a mentésben, és a túlélők befogadásában: Giglio háromszázötven lakosa több mint négyezer embernek adott meleg ruhát, élelmet, szállást. A sziget templomában azon az éjszaka négyszázötvenen találtak menedékre. A polgármester hozzátette, hogy a tíz éves évforduló lesz az utolsó sajtónyilvános megemlékezés, mivel Giglio maga mögött akarja hagyni a tragédia emlékét.

A majdnem háromszáz méter hosszú, hetven méter magas Costa Concordia, 4429 emberrel a fedélzetén, a Scole-sziklacsoportnak ütközött neki, ami több mint hét méteres léket szántott a tengerjáró oldalába. A kapitány Francesco Schettino első verziói szerint a sziklák nem voltak feltüntetve a hajótérképeken, de mint kiderült az óriás hajó - a Civitavecchia és Savona közötti vonalon - gyakran haladt egészen közel Giglio partjaihoz, hogy mintegy köszöntse a sziget lakóit, elsősorban a hajó főpincérének rokonait. A Costa Concordia az ütközés után jobb oldalára dőlt, majd ráfeküdt a tengerfenékre úgy, hogy a hajó fél teste kiemelkedett a vízből. A felelősöket kereső bírósági tárgyaláson elhangzott, hogy a hajó egyik műszaki felelőse a sziklának való ütközés után hat perccel már megállapította a tengerjáró süllyedését, de az evakuálást majdnem egy órával később rendelték el. A fedélzeten tartózkodók nagy része mentőcsónakokkal érte el a partot, több százan viszont a megdőlt hajó belsejében ragadtak, nekik mentőegységek segítettek. Az áldozatok közül harmincat a január 12-i baleset és március vége között találták meg, az utolsó két eltűntet pedig 2013 és 2014 őszén, a hajó elvontatása és szétszedése idején.

A Costa Concordia volt a világ eddigi legnagyobb tömegű tengerjárója, amely hajótörést szenvedett. A roncsot, precedens nélküli mérnöki-műszaki művelettel, 2013. szeptember 16-án felállították, ami tizenkilenc órányi munkát vett igénybe. A hajót 2014 júliusára vontatták a genovai kikötőbe, ahol darabokra szedték: a roncsból nyert 65 ezer tonna fémet újrahasznosították. A Costa Concordiából egyetlen mentőcsónak maradt meg a hajó harangjával együtt. A tragédia negatív hősévé a kapitány Francesco Schettino vált, aki a becsapódás után alig több mint egy órával már Giglio partjairól nézte a hajó elsüllyedését. A 61 éves Schettino a 2017-ben kezdett tizenhat éves börtönbüntetését tölti a római Rebbibbia börtönben, ahol jogot és újságírást tanul. Pozitív példának a hajóorvos Simone Canessa számít, akit úgy kellett meggyőzni hajnali ötkor, hogy a legénység utolsó tagjai között hagyja el a Costa Concordiát. A Costa Crociere hajótársaság mintegy 84 millió eurót fizetett kártérítésként az áldozatok családtagjainak, valamint a túlélőknek. A tizedik évfordulón több könyv is megjelent, többek között a hajó legénysége tíz tagjának beszámolója a Costa Concordia utolsó éjszakájáról.