Fák és ember kapcsolatát valamint a fák művészetben betöltött szerepét mutatja meg a bécsi Unteres Belvedere legújabb kiállítása, a GROW. A 102 alkotást – festményeket, szobrokat és installációkat –  felvonultató tárlat különböző perspektívákból mutatja meg a fákat: mint a természetfölötti és emberi világ szimbólumai illetve közvetítői, mint a tudomány alanyai, mint az inspiráció forrásai vagy ökológiai fejlemények figyelmeztető jelei.

A faábrázolások évszázadok óta pontos tükrei ember és természet viszonyának valamint az emberi identitás kérdéseinek. A fák lehetnek az örök büntetés sötét emlékművei, mint például Giovanni Segantini Die bösen Mütter (A gonosz anyák) című művén vagy békés megfigyelők, mint Emilie Mediz-Pelikan Blühende Kastanien (Virágzó gesztenyefák) című festményén. A kortárs török művész, Nilbar Güreş Headstanding Totem (Fejenálló totem) című alkotása – amely egy mitológiai alak újragondolása - felszólításként is értelmezhető a ma emberéhez, hogy figyeljen oda jobban a természetre.

A fák minden kultúrában szimbolikus jelentést hordoznak és számos hiedelem és monda övezi őket: a Felismerés Szent Fája, a Tudás Fája, Világfa. A 2023. január 8-ig látható tárlat ezen történetek mentén mutatja be a 15. századtól napjainkig az emberek fákhoz való viszonyát és tesz fel kérdéseket az emberiség jövőjéről.

A kiállítás a fenntarthatóság jegyében készült, így a legtöbb kiállítási tárgy a Belvedere saját gyűjteményéből származik. A legtávolabbról Giuseppe Penone szobra érkezett, Turinból, a többi kölcsön kapott alkotás Ausztriából, illetve Pozsonyból és Brünnből származik. A kiállítás teljesen mellőzi a műanyagot, így a feliratok a falakra papírsablonok segítségével készültek – felragasztható betűk helyett. A kiállításhoz megjelent katalógust klímasemlegesen gyártották, a kiállítási tárgyaknál lévő táblácskák pedig rongypapírból vannak és biológialag lebomló tintával nyomtattak rájuk.

A tárlat különlegessége, hogy lemez is készült hozzá, így minden teremnek más-más, a témához illeszkedő zenei atmoszférája van. A látogatót Erik Truffaz, Arve Henriksen és David Kollar kompozíciói kísérik végig a termeken, Nora Skula pedig John Cage egy szonátáját interpretálta a kiállítás alkalmából. A hanganyagot az audioguide-on vagy a múzeum okostelefonos alkalmazásán keresztül lehet meghallgatni.