Az óvároshoz közeli épület oldalán teret nyitottak, ahol egy nagyméretű, fából faragott hajómodell emlékeztet az egykori halászok közlekedési eszközére. A bejárat fölött pedig arab és angol nyelven hirdetik az intézmény nevét. Az Al-Fahidi erődnek története van, hiszen még 1787-ben védelmi céllal építették, és csak több mint kétszáz évvel később, Dubaj újkori életében újították fel. Az épület kapuján belépve tágas udvar fogadott tele turistákkal, ahol régi ágyúk, fából épített csónakok és egy nádból kialakított, fedett beduinkunyhót látni.

Osztálykép tanítóval, diákokkal

A több helyiségből álló kunyhó önmagában is különlegesség. Benne egy valamikor élt beduincsalád mindennapos tárgyait mutatják be. Vannak itt tisztálkodási eszközök, díszes ládák, amelyekben ruhákat tároltak. Ezek mellett ülőpárnák és pihenőhelyek, továbbá a halászathoz használt eszközök és fegyverek is.

A látogatást az erőd belsejében folytattuk, ahol a hosszú, hófehérre meszelt termekben elevenedtek meg az egykori mesteremberek, illetve a gyöngyhalászok mozgalmas hétköznapjai. Kiállítottak régi fegyvereket, különféle emléktárgyakat, sőt egy még ma is működő széltornyot is. Mindezeken kívül láthattuk a fél évszázaddal ezelőtti dubaji állapotokat. Például egy akkori bazár kis utcáin kóborolhattunk, és élő nagyságban láthattuk, hogy a méretes rongyból készült emberfigura miként magyarázott az őt körülvevő kereskedőknek. De van itt egy valamikori iskolai osztály is a tanítóval és a körülötte ülő diákokkal. Ugyanakkor láthattuk, hogy az oázis lakói – élethű nagyságban – mit csináltak éjszaka, hogyan figyelték egymást és a környezetüket. Természetesen ott van az elmaradhatatlan, tevét irányító beduin hasonmása is.

Ahol egykor a hajókat ácsolták

Ezek a látványosságok – mint megtudtuk – immár két évtizede nyújtanak élményt a turistáknak, miután 1995-ben jelentős változtatásokat valósítottak meg a múzeumban: többek között további galériákat, folyosókat építettek. Így kerültek ide a már említett életnagyságú figurák, sőt az életük bemutatására szolgáló hang- és fényeffektusok is. A tárlat nagy értéke az is, hogy láthatók a beduinok által használt egykori fegyverek és hangszerek is. Emellett feltárult előttünk, hogyan dolgoztak a gyöngyhalászok, egy korabeli műhelyben pedig megismerhettük, miként készítették az ácsok a hajókat. A tárlatnak van régészeti része is, ahol az Al-Ghusaisban feltárt 3-4 ezer éves sírokból felszínre hozott réz- és alabástromtárgyakat, edényeket állítottak ki.

Az olaj bearanyozta az életüket

Az időutazás azonban nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről is. A múzeumban ugyanis képeken ismerkedhettünk a legújabb kori Dubaj, illetve az emírségek történetével, amint évről évre változtak, fejlődtek. Ez pedig nem másról szól, mint az 1960-as évek végén talált olajról és a "fekete aranyból" származó bevételek jótékony hatásairól. Arról a szorgalmas, alkotó munkáról és a befektetések sorozatáról, melyek nyomán szinte hihetetlen gyorsasággal emelték a szupermodern házakat, felhőkarcolókat és hoteleket kertekkel, golfpályákkal, úszómedencékkel. Eközben az autópályák sokaságát is kialakították, amelyeken a világ jelenlegi legkorszerűbb járműveivel közlekednek. Meghökkentő XX. századi eredményeket értek el, melyek kedvező irányban változtatták meg az életüket. Ezekről nagyon sok turista győződhet meg naponta a kirándulásain, felejthetetlen élményeket szervezve.