Hol cseh katonák, hol magyar hadak harcoltak érte, sőt, még az osztrák seregek is be-beszálltak, hogy elfoglalják a mindössze békés hétközapokra vágyó vásárvárost. De mivel a település stratégiai fontossága, lokációja évszázadokon át vitathatatlan volt, hiszen mindig is fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál feküdt – ezért minden időkben meg akarták hódítani az arra járó, portyázó ilyen-olyan irányból érkező ellenséges hadak.

Így hát nem csoda, hogy a XIII. század táján vaskos városfalat építettek a Kis-Kárpátok lábánál lévő szlovák település köré, amely pedig évszázadokon át pedig nem is akart más lenni, mint egy olyan békés hely, ahol szombatonként hetivásárokat tartanak, néha nagyvásároknak ad helyet a városka főtere, ahová a környékről vagy messzi vidékről érkeztek az árusok portékáikkal. Békés alkudozás helyett azonban sokszor csatazaj verte fel a vásári hangulat nyugalmát, az árusok és az őket felkereső vevők pedig a környék házaiba húzódtak be nagygyorsan védelemért.

A templom, ami megér egyszerre két misét

Miközben városnéző sétára indulunk a helyi idegenvezetővel, aki gótikus ruhába beöltözve fogad minket – így mutatva a város nevezetességeit –, elsőként elkalauzol egyik fő turisztikai látnivalójukhoz, a város egykori főterén, a piac közepén álló Szent Miklós Bazilikához, az egymás hegyén hátán álló (egy idő után megszámolni se tudjuk) templomok legnagyobb képviselőjéhez.

Az óváros kellős közepén kimagasodik és messziről látható, stílusában többféle jegyet hordoz: a román stílustól kezdve a gótikán át a barokkig, sőt a modern kor lenyomata is látható – nyilván ahogy összeadták a pénzt a különböző korokban, úgy csinosították mind a külsejét, mind bent, a falai közt, ahol a grandiózus gótikus megjelenés nyilván a gazdagságot, az egykori kereskedelmi város jólétét tükrözi. Kicsit megborzongunk, amikor kísérőnk büszkén meséli, hogy II. Pál pápa vérével egy nevezetes ereklyét is őriznek, de az igazi ritkaság ezen a szent helyen nem is ez, hanem az, hogy egyszerre akár két korból való orgona is megszólalhat benne.

Merthogy a templom hajójában van egy kisebb, barokk korból való változat, fent, a főkarzaton pedig fenségesen terül el nagyobbik testvére, egy romantikus korból való hangszer, Rieger orgona a neve, amelyet egy budapesti professzor, Antalffy-Zsíros Antal tervezett.

A városfal építésekor is mélyen a zsebükbe nyúltak a helyi kereskedők

Nagyszombat/Trnava városfala is megér még egy misét: ez a közel 60 hektárnyi területet felölelő erődrendszer építésének idején – a XIII. században – korának legkorszerűbb és legnagyobb méretű védműve volt a kontinensen, 27 kémlelőtoronnyal, 4 masszív kapuval – így védte a városlakókat és az idejáró gazdag kereskedőket.

Az egykor királyi címet kapó város falát mindenki megcsodálta, akinek erre volt dolga: szinte szabályos téglalap alakzatban körbevette a fal a város teljes területét, téglából építették a nagyrészét, amit szintén nem apróztak el, hiszen mintegy 20 millió téglát használtak fel a sok-sok éven át tartó építkezés során. Az erődítmény 10 méter magas, 2 méter széles a falak vastagsága, eredeti falainak hosszából mintegy 2,5 km-nyi terület ma is megmaradt és a falak mentén végig bejárható.

A város őrtornyára is nagy gondot fordítottak

A középkor idején Nagyszombat a törökök által igencsak ostromlott magyar területhez tartozott, ezért nem volt más választása az akkori városvezetésnek, minthogy olyan őrtornyot építsenek, ahonnét messzire elláthatnak, hogy időben észrevegyék a közeledő ellenséget.

... Amikor elmúlt a hódító, portyázó seregek okozta veszély, új funkciót kapott, tűzoltók lakták, akik onnan figyelték, ha tűz ütött ki valahol a közelben. Különleges az óraszerkezete is, ami szinte időtlen, hiszen ötödik emeletén 1729-ben szerelték be, és nemsokkal később úgy alakították át, hogy azóta is mechanikusan működik. Az órát különben méretes súlyok hajtják, naponta egyszer minden áldott nap fel kell húzni, és ha ez nem történik meg, akkor a városlakók elmondása szerint Nagyszombaton megáll az idő. 

Rejtőzködő korona, ólnyi vasajtóval

Nagyszombati egy órányi, vezetett városnézésünk végéhez érünk, a gótikus ruhába öltözött idegenvezetőnk elbúcsúzik, azonban mivel a számunkra a városka egyik legfontosabb történelmi emlékhelyét nem mutatta meg, így önjáró módba kapcsolva oda magunk indulunk. Egy kétszintes, szerény, halványzöldre festett házról van szó a Szent Miklós Bazilika közelében, és mivel nincsenek nagy távolságok a város belső területén – hamar odaérünk. Ez a ház volt anno a magyar Szent Korona ideiglenes búvóhelye a XVII. századba, amikoris Révay Péter, aki tudós és koronaőr volt egyszemélyben, a házában rejtette el.

... Amúgy a koronával a feljegyzések szerint mindig egy különlegesen nehéz vasajtó is utazott, amely állítólag a kincseskamra lezárására szolgált. Ugyan a kincseskamra hiányzott mögüle, de ettől a vasajtót is ereklyeként tisztelték, mert ez a biztonságát jelképezte a korona kísérőjeként. A következő századokban is áthaladt a korona Nagyszombaton, a feljegyzések szerint egy ideig a Szent Miklós templom falai mögé is elrejtették. 

A cikket teljes egészében együttműködő partnerünk, a Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják el.