Számos fejlődő országban a műanyagzacskók eldugítják a szennyvízcsatornákat, vagy a haszonállatok gyomrába kerülnek.  A világszervezet Környezetvédelmi Programjának (UNEP) jelentése szerint a Galápagos-szigeteken például betiltják az eldobható nejlonzacskókat, Sri Lankán a polisztirolhab használatát, míg Kínában egyre nagyobb teret hódítanak a biológiailag lebomló zacskók - olvasható a BBC News honlapján.

{youtube|id=xm9Ns7QKWxQ} Így is lehet.

A szakemberek szerint azonban sokkal több erőfeszítésre van szükség a nagy mennyiségű műanyaghulladék folyókba és óceánokba kerülésének megakadályozására. Hangsúlyozták, hogy sok ország noha bevezetett bizonyos szabályozásokat, azok betartatására azonban nem fordít elegendő energiát.

A jelentés szerint a műanyaghulladékok termelődésének megakadályozására bevezetett intézkedések vegyes eredményeket hoztak. Kamerunban tilos a műanyagzacskók használata és a háztartásoknak minden kilogrammnyi begyűjtött műanyaghulladék után fizetnek, ám a műanyagzacskókat továbbra is becsempészik az országba.

A szakemberek a műanyag 35 lehetséges biológiai helyettesítő-anyagát sorolták fel a tanulmányban. Ezek közé tartozik a kukorica tartalékfehérjéje, a zein, a nyúlszőr, a tengeri hínár, a gombafélékből készülő hab, a QMilch nevű anyag, amely magas koncentrációjú kazein tejfehérjéből készül, valamint az ananászlevélből előállított pinatex.

A törvényalkotók egy része azonban aggódik a biológiai alternatívák körüli túlzott felhajtás miatt is. Ennek oka, hogy annak idején a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kezdeti optimizmus is hamar szertefoszlott, miután esőerdőket kezdtek kiirtani, hogy pálmaolajat termeljenek az autók működtetéséhez.

Az adókivetés és a korlátozás - amennyiben jól megtervezettek és sikerül is betartatni őket - a műanyaghulladék-termelés megfékezésének leghatékonyabb módjai közé tartoznak - vélik a jelentés készítői.

A szakemberek szerint emellett sokkal szélesebb körű összefogásra lenne szükség, például a vállalatok bevonására, beleértve a műanyagtermelőket is, akiket kötelezni lehetne arra, hogy bizonyos módszerekkel nagyobb mértékű újrahasznosításra ösztönözzenek.  

A jelentés bemutatja, hogy az egyes országokban milyen intézkedéseket hoztak a műanyaghulladékok visszaszorítása érdekében és, hogy milyen eredményeket értek el eddig a szabályozásokkal.

A kelet-afrikai Eritreában betiltották a műanyagzacskókat és jelentősen csökkent a csatornadugulások száma. Kínában hárommilliárd nejlonzacskót használtak el évente 2008 előtt. Mostanra 60-80 százalékkal csökkent a használatuk az élelmiszer-áruházakban, ám a piacokon továbbra is jelen vannak.

Vietnamban adót vetettek ki rájuk, ám ennek ellenére is széles körben használják őket. A helyi kormány épp ezért azt fontolgatja, hogy ötszörösére növeli a zacskókra kivetett adót.

Írországban az adó hatására 90 százalékkal csökkent a műanyagzacskók használata.

Kenyában a tehenek átlagosan 2,5 zacskót ettek meg életükben. A kelet-afrikai országból mára teljesen száműzték a nejlonszatyrokat, és pénzbírság, valamint négy év börtönbüntetés jár gyártásukért, importjukért és használatukért is.

A jelentés szerint a világon eddig előállított kilencmilliárd tonna műanyagnak csak mintegy kilenc százalékát hasznosították újra, és 12 százalékát égették el. A fennmaradó 79 százalék szeméttelepeken, az óceánokban és a folyókban halmozódott fel, ahol évezredekre van szükség a teljes lebomlásukhoz. 

A legnagyobb gondot az egyszer használatos termékek okozzák, mint a műanyagzacskók, szívószálak, evőeszközök. A Föld országaiban évente 5 ezer milliárd műanyagzacskót használunk el, és ha semmi sem változik, az évszázad közepére már 12 milliárd tonna műanyaghulladék árasztja el a világot - figyelmeztet az UNEP-jelentés.

A tengerben lebegő hulladék évi 1,3 milliárd dollár kárt okoz a halászatnak, a hajózásnak és a turizmusnak Ázsia Csendes-óceánnal határos térségében. A műanyagzacskók szerte a világon eldugaszolják a városi vízelvezetőket és ezzel árvíz- és járványveszélyt okoznak, vagy a haszonállatok gyomrába kerülnek.