A klímaváltozás miatt változnak az európai nyaralási szokások – egyre többen választanak a régi, megszokott déli és mediterrán úti célok helyett északabbra fekvő célpontokat a legforróbb nyári hónapokban. Főként ezért esett a mi választásunk is idén Svájcra – na meg a hegyek, természeti szépségek is csábítottak minket az alpesi országba. Az időjárás több volt, mint kegyes: augusztus első teljes hetében nem egyszer 30 fok fölé ment a hőmérséklet az országban, de még messze nem az elviselhetetlen kánikulában kellett szenvedni.

Svájcba Bázel felől érkeztünk, és ha már így alakult, itt egy nappal tovább maradtunk, hogy felfedezhessük a várost – és egyáltalán nem bántuk meg, sőt: biztosan visszatérünk még ide. Ha szállodát foglalunk, jó esélyünk van rá, hogy jár mellé egy Basel Card is – ezzel a kedvezménykártyával számos városi látványosság féláron látogatható (múzeumok, állatkert, színház, városnéző busz például), a tömegközlekedési eszközöket pedig ingyenesen használhatjuk. 

Bázelből vonattal utaztunk tovább Zürichbe. Mivel az utazás során több várost is vonattal terveztünk meglátogatni, a városokban pedig tömegközlekedést használtunk,

némi matekozás után megvásároltuk a csak turistáknak elérhető Swiss Travel Pass nevű „országbérletet”. Ez korlátlan számú utazásra érvényes a svájci vasúton az ország egész területén és a legtöbb városban a tömegközlekedés is használható vele – beleértve a hajójáratokat is.

Számos múzeumba ingyenes vagy félárú belépésre jogosít. 3, 4, 6, 8 vagy 15 napra vehetjük meg, a 6 napos bérlet ára egy felnőttnek 379 frank – mintegy 160 ezer forint, a 16 év alatti gyermekek legalább egy jelen lévő szülővel ingyenesen juthatnak hozzá.

A híresen pontos svájci vonatokat egyébként tényleg érdemes használni – késni legfeljebb induláskor késnek, 2-3 percet, de mindig percre pontosan érkeznek.

A másodosztály olyan, mint nálunk az első osztály, csak tisztább; helyjegyet váltani nem kell; a vécék tiszták, illatosak, van papír, víz, szappan, kéztörlő. 

Az egyik utazásnál a vasúttársaság kiváló utazástervezője 4 perces átszállással javasolt egy utat, amire önkéntelenül is felszisszentünk – mint bárki, aki a 25 perces késéssel beérkező vonatról leugorva rohant már a kilences vágánytól a ketteshez a Tiszai pályaudvaron, reménykedve, hogy valami csoda folytán nem hagyják ott, és nem kell két órát várnia a következő járatra. Svájci rokonaink azonban felvilágosítottak, hogy ez itt teljesen normális – és tényleg:

ugyanabban a pillanatban egymás mellé begördül két vonat, az egyikről átlibbenünk a másikra, és már megyünk is tovább. És ezt minden alkalommal tudja a vasúttársaság.

Boszorkányos – ahogy a lazán hozott 200 kilométer per óra fölötti tempó is, valamint az a tény, hogy a Google Maps szerint is gyorsabb eljutni A-ból B-be vonattal, mint autóval. Bár ez sok helyen teljesen természetes, Magyarországon még elméleti síkon sem nagyon fordul elő.

A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.