A Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés rázta meg az Indonéziához tartozó Szumátra szigetének körzetét, a rengés epicentruma az Indiai-óceán mélyén volt, és óriási szökőár (japán nevén cunami) kísérte. (Indonézia a csendes-óceáni "tűzgyűrű" része, ahol a tektonikus lemezek ütközése gyakran vált ki szeizmikus és vulkáni tevékenységet.) Amikor a tengerfenék alatt földrengés, fölcsuszamlás, vulkánkitörés következik be, a vízben gyűrű alakú hullámok keletkeznek. A kezdetben kisebb (kb. 1 méteres) hullámok nagy sebességben továbbterjednek, a szárazföld közelébe érve pedig méretük feldagad (elérheti a 60 métert is). A létrejött több méteres óriáshullámok nagy sebességgel a partra zúdulnak, és mindent elsöpörnek, ami az útjukba kerül. Ilyen szökőár tarolta le nyolc dél-ázsiai ország tengerpartjait, de Afrika keleti partvidékén (Kenyában, Szomáliában, Tanzániában és Madagaszkáron) is pusztított. Az áldozatok, halottak és eltűntek száma megközelítette a 230 ezret, ebből Indonézia vesztesége 130 ezer volt, valamint több millió embernek kellett elhagynia otthonát. A halottak vagy eltűntek között több ezer európai, amerikai és ausztrál turistát is számon tartottak.

A katasztrófa a legnagyobb pusztítást Indonéziában, Szumátrán okozta, emellett érintette Srí Lankát, Thaiföld déli részén az üdülőhelyeket, Szomáliában, a Maldív-szigeteken a fővárost, Malét, Malajzia északnyugati részén Penang szigetét, illetve Kedah szövetségi államot, valamint Indiában Tamil Nadu államot, az Andamán- és a Nikobár-szigeteket sújtotta, kisebb mértékben tarolt Bangladesben és Mianmarban is. Az emberveszteségen felül a szökőár valamennyi területen óriási anyagi kárt okozott.

A túlélők megsegítése, az újabb tragédiák (éhhalál, járványok, ivóvízhiány) elkerülése, valamint az újjáépítés érdekében a világot átfogó nemzetközi humanitárius és pénzügyi segélyakció indult. Egyedül az Európai Unió és az OECD-országok több mint 13 milliárd dollárral támogatta a kárt szenvedett országokat.

Későbbi vizsgálatok során megállapították, hogy a tenger alatti földmozgás a Richter-skála szerint 9,15-ös erősségű volt, 1900 óta ez volt a negyedik legnagyobb földrengés a világon. A lemezek mozgása a földkéregben a leghosszabb törést eredményezte, és maga a törés időtartama is a leghosszabb volt. Ezen túlmenően a földkéreg deformálódása összességében 4800 kilométeres volt, azaz az elmozdulás ötszöröse vagy hatszorosa volt a korábbi földmozgások okozta deformálódásoknak.