Nem kell hozzá más, mint egy meghívó ország a versenyre (ez Kanada, azon belül is a Quebec-tartománybeli Montreál), néhány nemzetközi jelentkező (jelen esetben Olaszország, Hong Kong és Kína, Anglia, Egyesült Államok, Franciaország, és persze a vendéglátó Kanada).És máris kész az egész nyári időszakra, szombat estékre átívelő – turisták tízezreit a Szent Lőrinc folyó partjára vonzó össznépi esemény, amelynek van nyitó- és záróprogramja is – eredményhirdetéssel kombinálva persze.
Magát a tűzijátékhoz valókat minden szombat este 22 órakor az egyik közeli szigetről, a Vidámpark területéről lövik fel a versenyző államok képviselői, akik versenyprogramjuknak természetesen nevet adnak, történetet találnak ki, és a félórás versenyprogram közben a tűzijátékok saját rádióállomásán (!) a megfelelő muzsikát is végig szolgáltatják.
Mind a helyi lakosság, mind a városban tömegesen tartózkodó turisták szent szombati programja elzarándokolni a Szent Lőrinc folyó partjára vagy a közeli hídra – ha esik, ha fúj (márpedig Montreálban szívesen esik és fúj) -, ahol akár családi, akár baráti közös programként szerepel a nyárestéken a látványos verseny.
Magyarország, figyelem! Hány tűzijátékot kell tehát megtervezni, és költségesen kivitelezni? Mindössze egyetlenegyet! A versenyt ajánlatos megtámogatni szponzorokkal (a kanadai város esetében a helyi lottóigazgatóság vállalta magára ezt a nemes feladatot), akik felajánlják a nyertesek díjait, segítik az utazás, szállás költségeit stb., azonban a tűzijáték költségei nem a meghívót, hanem a „nevező országot” terhelik. A turisták pedig imádják ezt a programot. A jót nem szégyen lemásolni, valószínűleg mind idegenforgalmi szempontból, mint város-image építő oldalról érdemes.
