Épp ezért volt idén, tavasz végén különösen érdekes és izgalmas az a meghívás, amely a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet magyarországi képviseletétől érkezett. Az invitálás az idei łowiczi Úrnapi körmenetre szólt, majd ugyanazon a napon a spycimierzi virágszőnyeges ünnepségre is, amely Lengyelország egyik legkülönlegesebb vallási és kulturális hagyománya, ahová (egyetlen napra!) mintegy 40 ezren érkeznek, hogy részesei lehessenek az eseménynek.

Mit ünnepelnek Úrnapján?

Lengyelországban az Úrnapja (Boże Ciało) az egyik legfontosabb katolikus ünnepe az évnek, amely az egész országban évről évre millió hívőt, zarándokot mozgat meg. Van egy hely az ország középső részén, ahol a hagyomány különösen látványos formában él: ez a Varsótól mintegy 90 kilométerre fekvő Łowicz városa.

Az Úrnapja egy un. „mozgó” ünnep - mindíg a húsvét utáni 60. napra, pünkösd utáni második csütörtökre esik, így most június 4-én tartották szerte az országban.

Június 4-én Łowicz  utcái minden évben megtelnek színes népviseletbe öltözött családokkal, zarándokokkal, fotósok hegyével és turistákkal, akik Lengyelország egyik legkülönlegesebb vallási-kulturális eseményére érkeznek. Idén így teszünk mi is. Már korareggel ott toporgunk a város főtere környékén, és a hol zuhogó, hol elálló eső ellenére nem győzünk csodálkozni azon, mennyien látogatnak el erre a jeles, színpompás eseményre.

Az Úrnapja a katolikus egyházban Krisztus valóságos jelenlétének ünnepe az Eucharisztiában. A városka főterén magasodó templomban tartott szentmisét követően a körmenet méltóságteljes lassúsággal elindul, amelynek során elől a püspök a monstranciában hordozott Oltáriszentséggel végigvonul a település utcáin. A menet mindig négy feldíszített oltárnál áll meg, amelyek a hagyomány szerint a négy evangéliumot jelképezik.

Miközben Európa számos országában az ünnep jóval visszafogottabb formában zajlik, Lengyelországban ez valódi közösségi esemény. Az utcákat virágokkal, zöld ágakkal és vallási szimbólumokkal díszítik fel, a helyiek generációról generációra adják tovább a hagyományokat. Kísérőnktől közben megtudjuk, hogy a zászlók mind kézzel hímzettek, varrottak, és egy egy zászlót egy család vagy egy kisebb közösség kísér, a rangidős férfi viszi a zászlót, a lányok/asszonyok a szalagokat fogják.

Kirúzsozott ajkú, színpompás ruhákba öltözött kislányok sorakoznak mellettünk a tömegben, édesanyjuk nagy örömére és büszkeségére, és mindannyian büszkén állnak a fotósok kereszttüzében addig, amíg bent a templomban az ünnepi szentmise zajlik, mi pedig kint várjuk, hogy elkezdődjék a körmenet.

Amikor egy városban minden az ünnepről szól

Łowiczban az Úrnapja több egy egyházi eseménynél: ez a város identitásának része. A település a világhírű łowiczi népművészet és népviselet központja, így a körmenet egyben a régió kulturális örökségének leglátványosabb bemutatója – a zuhogó eső kapóra is jön a városka főterén lévő helyi ajándékboltoknak, az is beszorul oda, aki nem kívánkozott bemenni a négy fal közé. És ha már bement, körülnézve nem tud ellenállni a csábításnak, vesz magának łowiczi népművészeti emléket – kávéscsészét, poháralátétet, könyvjelzőt, naptárat, hátizsákot, szandált, a legpraktikusabbak pedig helyi népművészeti elemekkel díszített esernyőt.

A székesegyházból induló menet során a város történelmi központjában négy gazdagon díszített oltárt állítottak fel az éjszaka folyamán. Ezeknél ezrek gyűlnek össze délelőtt, mi is a szám szerinti elsőnél várakozunk, miközben a körmenet lassan, komótosan, egyházi énekszó mellett, különféle zászlók és azokat díszítő szalagok kíséretében végighalad a szűk utcákon és tereken.

A látvány pazar:  a férfiak és nők a híres łowiczi csíkos „pasiaki”-ból készült öltözeteket viselnek. A „pasiaki” élénk színű, csíkos anyag, amelyből szoknyák, mellények és hímzett kiegészítők készülnek. A legkisebbek is részesei az eseménynek: a kislányok virágszirmokat szórnak az Oltáriszentség előtt, a fiúk csengőkkel kísérik a menetet.

A környék szinte valamennyi településéről érkeznek résztvevők. Több generáció vonul együtt, teljes családok képviselik falujukat vagy közösségüket. A helyiek számára ez nem egy folklórbemutató, hanem hitük és összetartozásuk nyilvános kifejezése, a közösség élménye ezen a szent napon.

Igazi turistamágnes a vallási hagyomány

Az elmúlt években Łowicz Úrnapi körmenete Lengyelország egyik legismertebb vallási turisztikai eseményévé vált. Fotósok, kulturális utazók és zarándokok ezrei keresik fel ilyenkor a várost, hogy részesei legyenek a különleges hangulatnak.

A program mára nem pusztán csak egy fontos vallási ünnep, körmenettel. Hanem az egész városban már előző este elkezdődő népzenei koncertek, folklórbemutatók, kézműves programok és közösségi rendezvények egészítik ki az ünnepet, amely így egyszerre szól hitről, hagyományőrzésről és kulturális örökségről.

Miközben elvonulnak előttünk a körmenet résztvevői, közben azt halljuk kísérőnktől, hogy a helyi közösség azon dolgozik, hogy a łowiczi népviseletes Úrnapi körmenet felkerüljön az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. A hagyomány pedig már ma is szerepel Lengyelország nemzeti szellemi kulturális örökségi jegyzékében.

Virágszőnyegek mentén Spycimierzben

Az Úrnapja esemény nem ér véget Łowiczban. Az ünnep egyik legkülönlegesebb állomása a közeli, szintén közép-lengyelországi Spycimierz település, ahol több mint kétszáz éve él a virágszőnyegek készítésének hagyománya.

Itt már jóval a körmenet előtt megkezdődik a készülődés. A helyiek mindenütt otthonaikban, kertjeikben virágokat gyűjtenek, szirmokat válogatnak és a megjelenés terveit rajzolják fel. Az ünnep reggelén reggel 9-kor kezdik feldíszíteni a faluban azt az utcasort, ami körbevezet a településen, és amelyek illatozó, varázslatos virágszőnyegekké alakulnak át déli 12 órára.

A mintegy két kilométeres útvonalon bibliai jelenetek, geometrikus minták és színes kompozíciók rajzolódnak ki milliónyi virágsziromból. A látogatók között mi is – amíg bent, a templomban zajlik az ünnepi mise – végighaladunk a virágszőnyeg mentén, és gyönyörködünk a látványban. A templomnál zárul a sétakör, ahol a magasból fészkén egy gólya figyeli a magasból az i​​​​​​rdatlan mennyiségű embert, akik megjelentek (egyetlen napra) a fészke alatt, és tolonganak a virágszirmok mentén.

A falu közepén lévő templomban az ünnepi misét követően a körmenet ezeken a virágokból készült műalkotásokon halad végig. Vérzik is a szívünk, hogy többezren átgázolnak a gondosan felépített, gyönyörű műalkotásokon. Az UNESCO által is elismert hagyomány a világ egyik legkülönlegesebb vallási és népművészeti eseményének számít.

Amikor vége az eseménynek, közösen megállapítjuk – van rá időnk, hiszen több mint egy órát vesz igénybe, mire kikeveredünk kisbuszunkkal a településről kivezető főútra –, hogy aki egyszer részt vesz ezen a programon, nem csupán egy vallási szertartást lát, hanem bepillantást nyer Lengyelország egyik legélőbb, legszebb népi hagyományába, közösségi élményt adó szent ünnepébe.