Aki így elsőre nem találná ki, Lengyelországról, azon belül is Észak-Lengyelországról van szó. Mielőtt a magyarok körében, úgy tíz éve megindult volna a „ki jön haza barnábban?” című nyaralási verseny, a fesztiváljairól is ismert, elit gyógyüdülőhelyen, a Baltitenger partján fekvő Sopotban még külön szállodát tartottak fenn honfitársainknak, amely folyamatos töltéssel üzemelt. Sopotba nem is elsősorban a víz, sokkal inkább az asztmatikus bántalmakra javallt jódos levegő vonzza a turistákat, no meg az a messze tűnt, nosztalgikus érzés, amikor esténként, egy-egy nagyszerű koncert után a Grand Hoteltől végigkorzózik az ember Európa leghosszabb mólóján.

Lengyelországban itt fenn, északon is lehet fürdeni. Sopottal szemben, a Gdanski öböl túloldalán 34 kilométer hosszú földnyelv nyúlik a tengerbe. A különleges Hel félsziget roppant keskeny: legszélesebb részénél mindössze 3 kilométer húzódik víz és víz között. A terület az ország első nemzeti parkja, amíg a szem ellát, lila rododendronbokrokkal. Sekély strandjainak kristálytiszta vize könnyen felmelegszik, nem csoda hát, hogy a félsziget végén fekvő festői halászfalu a végállomása számtalan lengyel vasútvonalnak.

Sopot tőszomszédságában helyezkedik el a Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert hansagyöngyszem, Gdaňsk. Ez a három balti-tengeri város; Gdaňsk, Sopot és Gdynia összenövéséből alakult, úgynevezett Hármasváros központja. A 14. századtól virágkorát élő hansaváros mindig is a térség egyik legfontosabb kereskedelmi és kézművesközpontjának számított. Kikötőjébe egész Európa számára érkezett a búza, amelyet a ma már műemlék daruval csörlőztek fel a régi búzaraktárba.

A Długa (Hosszú) utca keskeny, sokablakos, csodálatos színekkel pingált házairól senki sem mondaná meg, hogy az eredetileg ott állt, 16. századi épületek pontos másai. Lengyel restaurátorok kifogástalan munkájának köszönhető, hogy Gdaňsk mára visszanyerte régi arcát, még abból az időből, mielőtt a második világháború bombái a földdel tették egyenlővé.

Hála a kiváló építész szakembereknek, Gdaňskban ma is végig lehet sétálni a világ egyik legkülönösebb utcáján. Aki járt a macskaköves, szűk, szokatlan lépcsőkkel teli Mária utcán, az többé nem felejti ezt az élményt. Gdaňsk legfőbb erénye, hogy folyamatos meglepetésekkel tud szolgálni. Európa legnagyobb téglából épült gótikus templomában, a Mária bazilikában csillagjegyeket ábrázoló zodiákus óra nyűgözi le a turistát. Ádám és Éva veri minden egészkor a ritmust az órából előbújó négy evangélista és a tizenkét apostol körmenetéhez. A város széli Oliwa park székesegyházának műemlék orgonája hasonlóan meseszerű. Ez nem csupán hangszer, hanem mozgalmas rokokó dombormű, amelyen játék közben „megelevenednek” a fából faragott angyalok, és diszkrét taglejtésekkel fújni kezdik harsonáikat. A park buja botanikus kertje, alagútszerű fasorai is „megérnek egy misét”.

Gdaňsk évezredek óta híres borostyánjáról. Ezen a vidéken veti ki a tenger a legtöbb megkövesedett sárga fenyőgyantát, amelyek foglyai nem egyszer őskori rovarok. Már a Római Birodalom alatt is nagy kincsnek tekintették a borostyánt, olyannyira, hogy a kereskedők akár a Földközi-tenger partvidékéről eljöttek érte. A gyönyörűen megmunkált ékszerek nem csak szépek, kiváló gyógyhatásúak is. Javallottak például a pajzsmirigy és a bőr megbetegedéseire.

A város másik kincse az átlátszó, gyógynövényekből készült finom likőr, 23 karátos aranyforgáccsal. A legenda szerint a Goldwasser az egyetlen ital, amely rózsássá tudja varázsolni a lengyel fehérnép halovány arcát.

Ha a terjedelem engedné, hosszan lehetne még sorolni, hogy miért érdemes felutazni Észak-Lengyelországba. Legyen az most az utolsó érv, hogy az odajutást megkönnyíti a tavaly nyitott gdaňski repülőtér, ahová Magyarországról jó a csatlakozás, és a jegyárak is jutányosak.