Egyiptomban urasan, Poirot-ék módjára

Hajóval fedezve fel az észak-afrikai országot, ki-ki szállva a Nílus-völgyének emblematikus látnivalóinál az az érzésünk támadhat, hogy a program jól felépített zenemű, amelybe fokozatosan újabb és újabb hangszerek kapcsolódnak be, hogy végül egy szimfónia erejével ragadjon magával az élmény. Folytatjuk egyiptomi úti beszámolónkat.

A MUISZ-tagok számára az Egyiptomi Turisztikai Hivatal által szervezett tanulmányút résztvevőivel Asszuánban szállunk hajóra, hogy 24 óra leforgása alatt eljussunk Luxorig a Níluson. A turisztikai célú folyami hajózás 1869-ben ütötte fel itt a fejét, amikor Thomas Cook brit könyvkiadó első turistacsoportjának programját két gőzhajó fedélzetén szervezte meg. Később a világhírű detektívregények angol írónője, Agatha Christie 1937-ben megjelent Halál a Níluson című kötete járult hozzá komolyan a nílusi hajóutak népszerűségéhez.

Örömmel vackoljuk be magunkat a Mövenpick Royal Lotus hajójára. Ugyan a szobák dizájnja közelebb állhat az említett krimi hőseinek ízléséhez, mint a mienkhez, de kabinjaink komfortosak, gyakran takarítottak. Tágasak a közösségi terek, jóízű és változatos ételkínálattól roskadoznak a büfépultok reggel, délben, este, és a napozóteraszon a nyugágyakon túl, még csinos kis medence is van.

Azért a víz fölött az ember az úr

Indulás előtti este felkeressük Asszuán kihagyhatatlan látványosságát, a Philae templomegyüttest. Ahogy a gízai piramisokat, ezt a műemléket is több, mint egy évszázada látogatják a turisták. A múlt század finoman öltözött európai arisztokratái azonban még egészen máshol találták a templomot, mint most mi. Persze, ha egyáltalán meg tudták közelíteni, és nem állt a szentély éppen víz alatt. A templomegyüttes falai ugyanis a britek által épített régi asszuáni gát mögött egyre nagyobbra hízó víztározóban áztak évtizedeken át a XX. század elejétől kezdve, mígnem az UNESCO támogatásával és nemzetközi szakemberek bevonásával a 70-es évek során egy magasabban álló szigetre menekítették őket. Először egy gátat építettek köré, hogy mentesítsék a víztől, majd 40 ezer darabra szedték az épületegyüttest, és egy hatalmas 3D-s puzzle-ként illesztették ismét össze új helyén. A templomcsoport eredeti helyszíne, ma már Atlantiszként nyugszik a Nasszer-tó, vagyis a világ legnagyobb mesterséges tava mélyén.

Pülónok és hieroglifák

A Philae templomegyüttes az egyik legnagyobb és legjelentősebb Ízisz-szentély, az óegyiptomi templomépítészet viszonylag késői alkotása az időszámításunk előtti 6. századból.  A termékenység istennőjének szentelt épületeket és az azoknak otthont adó Aglika-szigetet napszállta után, motorcsónakokkal közelítjük meg. Itt pillantjuk meg először azt a monumentális tömegű, jellegzetes formát, a pülónt, amely sokszor magasodik majd még fölénk utunk során. A kissé hátrafelé dőlő, kettős kaputorony jóval magasabb volt a templom többi részénél, és robusztusságával nemcsak a világi ellenségeket tartotta távol – hiszen a különböző templomok előszeretettel fosztották ki egymást,– hanem a hiedelem szerint a gonosz erőit is. A templomokat, királysírokat díszítő, kőbe vésett szent faragások, a hieroglifák első példányaival is a Philae-ben ismerkedünk. Még annak is, aki korábban már járt Egyiptomban, megindító lehet ez a találkozás az apró képi jelek végtelennek tűnő sokaságával a szentély belsejében és homlokzatán. A rajzok egykor változatos színeit örökre elmosta az emelkedő víz, de a formák jelentős része a mai napig csodálatos állapotban maradt fenn. Az éjszakai megvilágítás különösen plasztikussá teszi a véseteket.

Emlékezetes éjszaka Madách modorában

A szentély homlokzatát díszítő istenek figurái az esténként bemutatott fény- és hangjáték során „életre is kelnek”, hogy egymásnak felelgetve meséljék el a templom keletkezése, áttelepítése és az ókori Egyiptom történetét. A szerető és gyűlölő istenségeket megörökítő mítoszokat archaikus nyelvezettel, művészi igényességgel megírt szöveggel, hivatásos színészek előadásában hallhatjuk, ékes brit angolsággal. A monológokhoz, párbeszédekhez méltó zenei aláfestés párosul: halk, többszólamú kórusének köti össze a felvonásokat, ami a csúcspontokon heroikus nagyzenekari művé szélesedik, gondoskodva a katarzisról is. Mindehhez nem használnak csiricsáré színekkel villódzó fényorgonákat az alkotók, mindössze finoman felvillantják a történet sodrában éppen aktuális rajzokat. Hangulatra leginkább olyan az egész, mintha az egyiptomi átiratát hallgatnánk az Ember tragédiája Básti Lajossal, Mensáros Lászlóval és Ronyecz Máriával forgatott ’69-es filmváltozatának. Kihagyhatatlan kulturális élmény. Hasonló művészi produkciót mutat be ugyanez a cég több más ikonikus ókori helyszínen Egyiptomban, többek között a gízai Szfinx szobránál, Abu Szimbel templománál és a luxori Karnaki templomnál is.

Kevés zöld, sok sárga

A hajónk hajnali ötkor indul útnak. Az ember még aludna, de arra, amikor tompa morajlással felzúg az óriási motor, és a hajó minden szegletét finom vibrálás tölti be, nem lehet nem felébredni. Visszaaludni viszont annál inkább: rövid időn belül olyan megnyugtató lesz az a hajó belsejéből érkező mély duruzsolás, mint az anyai szívhang a magzatnak. Szabályosan hiányzik, amikor a nap végén kikötünk. A hajózás során érdemes minél több időt fenn tölteni a taton, mert a látvány megunhatatlan. A Nílus szemet gyönyörködtető, jellegzetes rétegrendje kísér a teljes útvonalon: a folyóparton a papiruszsás, mögötte a pálmafák és a háttérben a sziklák és a homoksivatag húzódnak. A főként mezőgazdasági területeket felvonultató zöld sáv keskeny szalag a folyó két partján. Jobbra és balra alig egy-két kilométer széles, azután a pusztaság sárga-arany színe veszi át az uralmat, amíg csak a szem ellát. Érdemes távcsövet vinni, hogy jobban láthassuk a földeken szorgoskodó munkásokat, a legelésző bivalyokat, a portyázó vízi madarakat és a partmenti hordalékszigeteken békésen horgászgató helyieket. Ők zavartalanul pecázhatnak, nílusi krokodilok itt már nem, csak a Nasszer-tóban élnek, amely a folyóból visszaszorult faj utolsó menedéke.

Két isten, két templomhajó

Az utazás napján két műemlékért hagyjuk el a hajót. Délelőtt az Asszuántól 50 kilóméterre fekvő Kom Ombóban kötünk ki. Idegenvezetőnk, Muhammad Ahmed ZeinEddin csatlakozik hozzánk, hogy ahogyan már Kairóban is tette, folyékony, színvonalas angoljával, elmélyült, részletes betekintést nyújtson a látnivalókról. A Kom Ombó-i templom akkor is élénken megmarad az emlékezetünkben, ha már a sok pülón, oszlopcsarnok és szentély mind összemosódik. Ezt ugyanis egyedülálló módon két istenségnek, a krokodilfejű Szobeknek és a reggeli nap istenének, Hórusz karvalyfejű, idős formájának emelték. Mitikus kapcsolatuk előtt tisztelegve a templom szimmetrikus elrendezést kapott: mindent megkettőztek az építésekor, a kaput, az oszlopcsarnokot, a mellékkápolnákat, és természetesen a szentélyeket is. Ennek köszönhető az Egyiptom-szerte ritkaságnak számító kéthajós elrendezés. A templom egyébként akárcsak Philae, a görög hódítók, a Ptolemaioszok uralkodásának idején készült. Az évezredek során betemette és szerencsére nagyon jól konzerválta a sivatag, amely alól csak a 19. század végén kezdték el kiásni romjait. Az egyik oltár köve is megmaradt az utókor számára. Vezetőnk elmeséli, hogy a szentélybe, már csak a király és a legmagasabb rangú papok léphettek be, utóbbiak pedig rendkívül kövérek és betegek voltak a rengeteg ételfelajánlástól, amelyet a tömegek az isteneknek hoztak. A Philae-ben töltött este után most már nappali fényben is szemügyre vehetjük a hieroglifákat. Kidolgozottságukat és a fejlett ábrázolástechnikát nézve, nehéz elhinni, hogy két és félezer évvel ezelőtt készültek.

A napbárka már réges-rég francia vizeken

A több mint 130 ezres Edfu városa, Asszuán és Luxor között félúton fekszik a Nílus partján. Hórusznak szentelt temploma a legteljesebb és legjobb állapotban fennmaradt ókori szentély Egyiptom-szerte. A hajótól az odajutás önmagában egy attrakció: a háromszemélyes konflisokon zötyögve kapunk némi ízelítőt az egyiptomi „kisvárosi” lét sűrűjéből. A műemlék nagyjából a már két említett templommal egyidőben készült. Ezekkel ellentétben ennek mennyezete is megmaradt, így jól érzékelhető a bevett építészeti koncepció, hogy a templom bejáratától a szentély felé haladva fokozatosan közelít egymáshoz a mennyezet és a padló. Így a belépő a monumentális oszlopcsarnokból, ahol még az egyszerű pórnép is megfordulhatott, fokozatosan előrehaladva az épület pontos mértani középvonalán egy aprócskára szűkülő, sötét terembe, a templom legbelső magjába jut, ahol az istenszobrot őrizték. A hatásos megoldás lépésről-lépésre tereli az ember fókuszát a misztikus égiek felé, és világosan érzékelteti azt is, hogy a szakrális tér csak az igazán kiváltságosok számára volt hozzáférhető. A szentélyben a fáraók temetési szertartásaiban nagy szerepet játszó napbárka is látható, amelynek eredetije a Louvre-ban kötött ki.

Házhoz úszik a bazár

Este, mielőtt Luxorba érünk, izgalmas történés elébe nézünk: vagy egy jó órát zsilipel majd a hajónk. Az orrban várakozva megfagy az ereinkben a vér. Apró csónakban három ember kiáltozik, hadonászik a sötétben. Karnyújtásnyira vannak előttünk és nagy sebességgel éppen feléjük tartunk. Egy szemvillanás, és eltűnnek előlünk, nem látjuk őket többé. Végük van! – fut át az agyakon. Csapatunk egy emberként rohan a bal oldali korláthoz.. A lélekvesztő két méterre a hatalmas hajótesttől fickándozik a hullámokon. Utasai egy kötélen vontatják a kis bárkát, amit legénységünk dobott le nekik. Kezd kiengedni öklömnyire zsugorodott gyomrunk, de még mindig nem értjük, hogy mi történik. Aztán utastársunk füle mellett vaskos csomag süvít el. A csónakból dobták fel, és kiabálnak, hogy bontsuk ki. Hagyományos Nílus-völgyi kaftán, galabia van benne, ami éppen jól jöhet az esti party-ra. Ez nem lehet igaz! - csap valamelyikünk a homlokára. Lassan megértjük, hogy az életveszélyes kunszt végrehajtói árusok, a vakmerő rituálé pedig a helyi folklór része. Ezek a szerencsétlenek odalenn pedig nem kétségbeesésükben, hanem a hajókötelünkért kiáltoztak. Élénk dobálózás indul a megkönnyebbült utasok és a kereskedők között. A népviselet után már röpködnek lentről a terítők, párnahuzatok is. Honfitársaink a „játékba” belemelegedve a megfelelő szín, méret érdekében vég nélkül kapják el és hajítják vissza a fáradhatatlanul érkező csomagokat. Megy az alkudozás, és a pénz is ügyesen célba ér. Biztosan több áru fogy, mint egy hagyományos szárazföldi, bazári „ostrom” alkalmával. Egyszerre mókás és rettentően szívszorító a jelenség. Hiszen szereplői rendre kockáztatják az életüket a nagyobb forgalom érdekében. Ez nem is csoda, mivel sok az éhes száj a családokban, és a havi 150 dolláros fizetés Egyiptomban már busás tisztviselői fizetésnek számít. Minden tiszteletünk az itteni hajóskapitányoké! Kötélidegzet és tűpontos manőverezés kell, hogy asszisztálni tudjanak a hajmeresztő mutatványhoz.

Ünnep a fáraó fogantatásának

Luxor, az egykori Théba, hajóutunk célállomása. Nemcsak a folyón utazók, hanem azok a Vörös-tengeri üdülőhelyeken nyaralók is előszeretettel keresik fel, akik kulturális örökségre szomjaznak. A város két-három napra is elegendő látnivalót tartogat. Kihagyhatatlan elemei a Nílus jobb partján húzódó Luxori és Karnaki templomegyüttesek, amelyek egymástól ugyan két és fél kilométerre, de pontosan egymással szemben épültek. A több, mint 100 hektáros Karnaki komplexum a világ egyik legnagyobb vallási kultuszhelyszíne. 2000 évig tartó építésén legalább 30 fáraó fáradozott egészen a görög-római korig. Legnagyobb templomkörzetét Ámon-Ré főistennek szentelték, és a felesége, Mut tiszteletére emelt templommal a híres kosfejű szfinxekkel szegélyezett felvonulási út köti össze. Az Amon-Ré templom, amelynek hatalmas oszlopcsarnoka mocsárból kiálló papirusztörzseket formáz, egyedi hangulatú, nagyhatású hely. Nemcsak méretei, hanem misztikus szférát kölcsönző bevilágítottsága is vonzza, marasztalja az embert. A Halál a Níluson első filmfeldolgozásának alkotói is sokszor körbejáratták a szereplőket az égbe szökő kőhengerek között egy emlékezetes jelenetben. Faragásaikat ittjártunkkor is restaurálják. A tisztítással előcsalogatják az eredeti színeket, ahol pedig ismerik, visszavésik az idők során lekopott rajzokat. A Luxori templomot akárcsak a Karnakit, ugyanannak a három istenségnek építették. A férfiként tisztelt, keménykezű Hatsepszut királynő uralkodása alatt alakult ki az a vallási nézet, hogy a fáraót maga Ámon-Ré nemzette. Az Opet-ünnep során a főisten szobrát a szent bárkán Karnakból Luxorba vitték, ahol a belső szentélyben Ámon rituálisan egyesült az uralkodó anyjával, aki így ismét életet adott a fáraó isteni lelkének. A templom ábrázolásai ezeket a szertartásokat örökítik meg.

Megásatták a saját sírjukat

A folyó bal partján húzódó nekropolisz, a Királyok-völgye felé tartva hosszú kilométereken át élvezhetjük a zöld oázis látványát, mielőtt kiérünk a télen is pusztítóan forró sivatagba. A termékeny térséget helyes kis csatornák hálózzák be, a földeken ibiszek csipegetik az elvetett magokat és friss hajtásokat. Az Óbirodalom halotti kultuszát szolgáló költséges piramisépítést fenntarthatóbb megoldásra igyekezett cserélni az Újbirodalom elitje, és ehhez a Luxorhoz közeli, félreeső sivatagi völgyben találtak ideális helyszínt. A hegybe vájt hosszú, lejtős folyosókat úgy alakították ki, ahogyan az alvilágot elképzelték. A fáraók akkor ülhettek csak trónra, amikor az előző uralkodó sírját maradéktalanul befejezték. Egyébként minden király uralkodásának első pillanatától haláláig építtette, díszíttette sírkamráját, a jeles tetteiket is elsoroló falrajzokkal. Ennek megfelelően minél tovább élt az uralkodó, annál gazdagabban dekorált volt a sírkamrája.

És akkor felragyognak a színek

A ’20-as évektől feltárt királysírokban nem találunk kincseket, szarkofágokat. Ezek egy részét már korábban kifosztották a sírrablók, fennmaradó részüket az egyiptomi múzeumokban, vagy a francia hódítók és brit gyarmatosítók intézményesített rablása „jóvoltából” európai múzeumokban őrzik. Hiányérzetünk azonban nemigen lehet. A változatos témájú, aprócska hieroglifák mindegyike egy-egy ékszernek is beillik, nem beszélve a nagyobb fáraó- és istenábrázolásokról. A sírkamrákban tehát szintet lépünk: fokozható még az élmény, amelyet az ókori faldíszítések eddig nyújtottak. Míg a templomokban nem, vagy csak alig őrződött meg a vésetek festése, itt hieroglifák százezrein ragyognak eredeti formájukban a természetben fellelhető, élénk pigmentek: sárgák, kékek, vörösek, zöldek, aranyak, fehérek, feketék. A völgyben feltárt összesen 63 sírkamrából egyszerre legfeljebb egy tucat látogatható, a renoválásoktól függően mindig más és más tart nyitva. Mi a jegyünkkel most három kamrát tudunk végigjárni, III., IV. és IX. Ramszeszét. Mindegyikkel szerencsénk van, hogy bejutottunk, de különösen a legszínpompásabbal, IV. Ramszeszével. A völgy túloldalán Hatsepszut királynő sziklába vájt halotti temploma felé tartva, az ország "kötelező" látnivalója már messziről magára vonja a figyelmet. A számomra többszöri látogatásra is értelmezhetetlen formavilágú, madártávlatból leginkább radiátorra emlékeztető, csupaszöglet épületóriásnak azonban elévülhetetlen érdeme, hogy sziklába vájt fülkéiben nem kezdte ki az időjárás a falfestmények vibráló színeit.

Hastánc, kissé snassz tánc

Érdekes, hogy azt tapasztalom, és az utastársaimon is azt látom, hogy azok a programok fognak meg bennünket a legkevésbé, amelyek kimondottan a helyi folklórt igyekeznek bemutatni. Két hajón is van részünk tradicionális táncműsorban. A pörgő dervistáncban gyökerező férfiprodukció, a tanoura valódi truváj. Különösen, hogy az ifjú előadó közel negyedóráig pörgeti a gyapjúból szőtt súlyos szoknyáját a feje fölött. Mint kiderül, gyerekkora óta gyakorolja az archaikus mozgást. Az európai ízlésnek viszont túlzás, amikor a zenekar az est fénypontjaként diszkósra váltja a ritmust és a hangszerelést, táncosunk pedig beröffentve a villódzó, színes LED-ket a helyi "cifraszűrön", rója tovább a köröket. Sejthető, hogy az ókori Egyiptomban gyökerező és a Közel-Kelet fejedelmi udvaraiban kiteljesedő hastánc is komoly minőségi változáson esett át mire elénk kerül a hajó dísztermének parkettjén. A félig csupasz- félig csupa flitterbe bújt, orosz nyelvterületről érkezett hölgyek csábtánca a virtuóz kivitelezés ellenére is inkább tűnik közönségesnek és vontatottnak, semmint autentikusnak.

Bevásárló(tor)túra

A papirusz- és alabástromműhelyekbe tett látogatások során sem lehet az az érzésünk, hogy szívtunk egy nagy slukkot az ókori mesterségek ősi levegőjéből. A bemutatók néhány percesek, azok végeztével pedig mindjárt az üzletre terelődik a szó. A boltok tulajdonosai esküdöznek, hogy áruik egyediek és kiemelkedő színvonalúak a bazárok olcsó utánzataival szemben. Mi viszont tanácstalanul ténfergünk a csillámos szfinxeket ábrázoló, méregdrága papiruszképek és a fluoreszkáló alabástrompiramisok tucatjai között, hogy mivel is lephetnénk meg otthon a családot. A törhetetlennek ígért, eredeti alabástromkés „pengéje”, hazatérésünk első estéjén elpattan fiacskám legnagyobb bánatára… Ami még sok utastársunk számára hagy rossz szájízt, hogy eltántoríthatatlanok a gyalogló turistákat nyüstölő lovasfogatok, taxisok Luxorban. És amikor végre beadjuk a derekunkat, hogy elvigyenek úti célunkba, a végén kiderül, hogy az összeg dupláját, tripláját kérik, mint amiben előzetesen megállapodtunk. Érdemes azonban nagyvonalúan továbblépni ezen, szem előtt tartva az itteni és az európai élet- és bérszínvonal közötti különbséget.

Európai igényekre hangolva

Egy biztos, a szálláshelyekben nincs okunk csalódni egyhetes utunk során: a nemzetközi láncokhoz tartozó egységek kivétel nélkül hozzák a rájuk jellemző magas nívót. A kairói Holiday Inn, és a luxori Steigenberger egyaránt felveheti a versenyt bármely európai házzal saját láncon belül. A közös terek és a szobák tiszták, kialakításuk modern és ízléses, az étkezések színvonala is kimondottan magas: sokféle, egészséges és tápláló étel, helyi jellegzetesség között lehet válogatni, és mindenhol elmaradhatatlanok szerencsére a szájat összetapasztó, mézes-ragacsos arab édességek is. A megfelelő higiéniát pedig az jelzi, hogy több, mint 40 fős csapatunk egyetlen tagja sem küzd gyomorbántalmakkal, jóllehet, annak, aki nagy mennyiségben fogyasztja a nyers zöldségeket, gyümölcsöket, elkel néha a belső fertőtlenítés a ferihegyi vámmentes boltban vásárolt égetett szeszekkel.

Napfelkeltekor indulunk a repülőtérre, hogy Kairón át hazarepüljünk Budapestre. Még mindenki álmos, de tágra nyílnak a szemek, amikor a folyó túlpartján megpillantjuk a levegőbe emelkedő hőlégballonok jókora csoportját. Népszerű program a felkelő Nap sugaraiban odafentről pásztázni a Királyok-völgyét. Nem búcsúzhatna tőlünk szebben az ország.

Köszönjük az életre szóló élményeket az Egyiptomi Turisztikai Hivatalnak és a Magyar Utazási Irodák Szövetségének!

 

 

 


Máltán tűzijáték festi az eget

Máltán tűzijáték festi az eget 

A színpompás tűzijáték előadások idén április 20. és 30. között öt helyszínen kerülnek megrendezésre.
Megszűnik a határellenőrzés Románia repülőterein

Megszűnik a határellenőrzés Románia repülőterein 

Emellett a határrendészet mobil egységei továbbra is végezhetnek bejelentetlen ellenőrzéseket.
Rekord számú magyar munkavállaló az osztrák turizmusban

Rekord számú magyar munkavállaló az osztrák turizmusban 

Fenntarthatóság állt az idei bécsi Ferien Messe fókuszában.
Köln már most focilázban ég

Köln már most focilázban ég 

Kölnben játszik a magyar csapat a futball EB-n. És mi lehet ott a 90 percen túl?
Visszaállítják a határellenőrzést az EB idején a németek

Visszaállítják a határellenőrzést az EB idején a németek 

Minden németországi határátkelőnél ellenőrzést tartanak a nyári futball Európa-bajnokság ideje alatt, jelentették be a hivatalos szervek.
Osztrák kisokos áramszünet esetén

Osztrák kisokos áramszünet esetén 

A körlevélből megtudható, hogy mi a teendő és a helyes követendő eljárás egy teljes és tartós áramszünet következtében kialakult helyzetben.
Hamarosan összekötik az M30-ast az A2 osztrák autópályával

Hamarosan összekötik az M30-ast az A2 osztrák autópályával 

Újabb szakasza készült el az S7-es gyorsforgalmi útnak Ausztriában.
Ha nyár, akkor Ausztria -  vulkánok, kristályok, császári látnivalók

Ha nyár, akkor Ausztria - vulkánok, kristályok, császári látnivalók 

Akik idén nyáron különleges élményeket keresnek, legjobb, ha nem is mennek messzire.
Czeiszing Miklós: Nyárra érdemes északi úti célt választani, hogy a hőség, a szárazság ne zavarja a pihenést

Czeiszing Miklós: Nyárra érdemes északi úti célt választani, hogy a hőség, a szárazság ne zavarja a pihenést 

A Német Turisztikai Hivatal (DZT) magyarországi képviseletének vezetőjével a Klasszis Klub március 21-ei adásában beszélgettünk.
A hely, ahol a hegyi doktor rendel

A hely, ahol a hegyi doktor rendel 

A családi ház, illetve a rendelő, ahol a "Der Bergdoktor", azaz "A hegyi doktor újra rendel" forgatása zajlik immár 17 éve, valóban olyan, mint a filmeken.

Interjú

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk

Magyar konyha, magas minőségben – a VIRTU étterem séfjével beszélgettünk 

Lendvai Levente az Arany Kaviárból érkezett a MOL torony tetején található VIRTU étterem konyhafőnöki pozíciójába.
„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet”

„Egy B2B vásárt részesítenénk előnyben, ahol a szakmai tapasztalatcsere venné át a főszerepet” 

 Molnár Judittal, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) elnökével beszélgettünk.
Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról

Történetek a Várból: végre nem hajtott végrehajtásról, kitiltott turistabuszok behajtásáról 

Sokak előtt ismert a Ruszwurm Cukrászda tulajdonosa, Szamos Miklós és a Budavári Önkormányzat jelenlegi vezetője, Váradiné Naszályi Márta polgármester között zajló vita. Erről és a turistabuszok ügyéről is beszélgettünk.