Lagúnák, halak, fehérborok
A covid szorításából épp kikerülő, nyaralásra, kikapcsolódásra vágyó magyaroknak mintha minden kívánsága teljesülne egy helyen: autóval könnyen elérhető, vad, romantikus, eddig még fel nem fedezett vidék. Ahol minden egyes eldugott parányi szigeten, még a legkisebb halászfalucskában is van a kunyhókban faltól falig net. Ez Észak-Olaszország Friuli Venezia Giulia tartománya, amely online tájékozató formájában mutatta be kínálatát.
Autóval, azaz csak a saját családdal egy zárt térben, mindössze egy napnyi utazás során könnyen elérhető, tömegek még a legnagyobb turistaszezon idején sincsenek sehol, festőien vad, romlatlan vidék, amely akár egy szál csónakkal is könnyen bejárható. Fruili Venezia Guilia tartományának legnagyobb része Természetvédelmi Körzet, az Isonzo folyó torkolatánál elterülő táj, Grado városkával a közepén, közvetlen Trieszt szomszédságában.
Csónakkal a lagúnák között
A Marano Lagúnán a csónakon való közlekedés teljesen megszokott, elfogadott, a környékbeliek szinte mindannyian ezt használják egyik pontról a másikra való eljutáshoz. Mint a nemzetközi sajtótájékoztatóból kiderül, ma már legtöbbször elektromos járgányok hasítják a vizet, azaz környezetbarát a közlekedés. A szigetecskéken (inkább azok, mintsem nagy kiterjedésű földnyelvek) sok helyütt halászkunyhók sorakoznak (olyanok, mintha a régmúlt időkből itt feledték volna azokat), valamint szőlőültetvények váltják egymást. Mint az egyik gazda elmondta, kiváló errefelé a klíma a fehérbort adó szőlők termesztéséhez: a víz, a sok szél és a talaj, valamint a termő virágok mind arra predesztinálja a tőkéket, hogy különleges borokat készíthessenek ezekből a gyümölcsökből. Hozzá pedig a halászkunyhókból (casone) néhány átalakítottban füstölt halakkal kínálják a vendégeket. Közben a tájban, rózsaszín flamingókban, hattyúkban és más madarakban lehet gyönyörködni az ablakban vagy a teraszon - tényleg fantasztikusan szép és szerencsére még nem felfedezett ez a vidék.
Van civilizáció is, ha erre van igény
Két közeli várost is bemutattak a tájékoztató során: egyikük Grado, másikuk Trieszt volt.
Grado, azaz a "Napsziget" (Isola del Sole) a régió első számú fürdőhelye. 20 km hosszú tengerpartja végig homokos, belvárosa gyönyörűen érintetlen. Azonban e városkában már nyoma sincs az elhagyatottságnak, a magányos turistáskodásnak, itt lépten-nyomon más nézelődőkbe, máshonnan érkezőkbe botlunk. Az olasz Adria egyik gyöngyszemét, magát Gradot különben egy hídon lehet megközelíteni (ezt is mutatták), két különböző irányból: Aquileia vagy Trieszt felől.
Triesztet pedig azért mindenki ismeri mifelénk, hallott róla, vagy legalábbis átutazott rajta, Velence felé. Azonban tényleg érdemes behajtani, mert 2000 éves múltra visszatekintő kikötője, meseszép, régi épületekkel teli belvárosa, emberléptékű ősi belső tereivel különleges élmény. A közelben pedig ott a romantikus Miramare kastély, amely Triesztben járva szintén kihagyhatatlan úti cél.
