A tiroli "üvegváros" vendégvonzó bája
A várossá nyilvánításának közelgő 620. évfordulójára készül az ausztriai Rettenberg. A szépséges Tirol legkisebb városa, különleges középkori hangulatával és üvegművészetével méltán vívta ki a világhírnevet.
Az A12-es autópálya mentén - Kufstein és Innsbruck között -, az Inn-folyó partján található kilencszáz lakosú település közel hétszáz kilométerre van Budapesttől. Így az évente itt megforduló több ezer turista között szép számmal akad magyar is, természetesen sok nyugat-európai, sőt egyre nagyobb számmal japán és kínai vendég is. Ilyenkor nyár végén, őszelőn, az alpesi napsütésben különös bája van ennek a városnak. Körös körül magas hegyek koszorúzzák, a levegő pedig kristály tiszta.
A krónikák szerint a rómaiak alapították, de a XV. és XVI. században szorgalmas hajós- és bányászvárosként élte fénykorát. Miután a bányái kimerültek, nem építették tovább, így maradt meg mára, a régi állapotában Rattenberg, amelyet gondosan meg őriztek az utókornak.
A kisváros lakói mostanság főleg az idegenforgalomból élnek. Emellett a tiroli ólomüvegipar központjaként és a művészi lakatosipar egyik fontos ausztriai centrumaként is emlegetik. Nyaranta különösen sok a vendég, akik főleg azért jönnek, hogy esténként részesei lehessenek egy különleges előadásnak. A romos várhegyen felállított szabadtéri színpadon mutatják be a Tirol kancellárja című színdarabot. Ennek az a rövid története, hogy 1651-ben hamis vád alapján az akkori község főterén fejezték le Wilhelm Bienert, Tirol kancellárját. Joseph Wenter drámájának bemutatásával évről évre neki állítanak emléket. Természetesen napközben is forgalmas a város, mert a turisták sokasága szívesen sétál a középkort idéző kicsiny, szűk utcákon, gyönyörködve a szépen felújított épületekben. Emellett szívesen vásárolnak ajándéktárgyakat, tiroli ruhákat és színes képeslapokat a kisboltokban.
Ezekből is van sok, széles kínálatból ajánlanak a kereskedők, különösen szépséges üvegtárgyakat választhatnak a turisták, így poharakat, vázákat, tálakat, gyöngyöket, amelyek a kiváló kézműves munkák termékei. Természetesen más turisztikai attrakciók is várják a látogatókat. Így például a régi kovácsműhely, vagy a várrom, ahonnan pazar kilátás nyílik az Inn-folyó déli völgyére. A város házai közül többnek vörösmárványból készült a bejárata és a boltíve, amely különösen figyelmet érdemel. Az épületeken sok ablak nyílik és erkélyek is láthatók, ízléses kovácsoltvas díszítéssel. Mindezek azt bizonyítják, hogy itt jól meg van egymással a patinás múlt és a pezsgő jelen.
Rattenberg nyugati végén, - ahol a folyó partján levő házsor véget ér -, szinte a sziklából "nőnek ki" a látványos, öreg szegkovácsházak, amelyek szintén különlegességeknek számítanak. A parányi belváros jeles nevezetessége még a Szőlőfürt vendégház, amelynek erkélyét címerekkel díszítették és egykor a bajor hercegek lakóhelyeként szolgált. Külön látványosság a városháza is, ahol nemcsak a lakosok ügyeit intézik, hanem bíróság is működik benne. Ha végigtekintünk a főutcán a Szent Virgil Plébania templom tornya magasan kiemelkedik a házak közül. Ennek a gótikus és rokokó stílusú templomnak különösen érdekes a bejárata, amit szintén élményt nyújt a vendégnek.
Korunk látogatójának tehát nagy szerencséje, hogy ezt a parányi, a középkort idéző tiroli várost úgy sikerült fenntartani, ahogy ma áll. A magyar turisták pedig azt is megtudhatják, hogy Rattenberg egykori várbörtönében tizenhét évet töltött ártatlanul Zrinyi János Antal, az összeesküvés vádjával lefejezett Zrinyi Péter fia. A megkapó városka láttán és az élmények alapján búcsúzáskor sok turistában felmerül, hogy hosszabb, rövidebb időre ismét visszatér majd Rattenbergbe, mert itt biztos pihenést, kikapcsolódást talál.
